A polgárháború gazdasági okai
A legtöbb polgárháború viszonylag szegényebb társadalmakban zajlik. A társadalmakon belüli erőszak tanulmányozásának korai hozzájárulásai általában a gazdasági nélkülözésre és a sérelmekre mint fő motívumokra összpontosítottak. Ted Gurr amerikai politológus például kiemelte az egyenlőtlenséget és azt, hogy a csoportok hogyan folyamodhatnak lázadáshoz, ha elégedetlenek a jelenlegi gazdasági helyzetükkel a törekvéseikhez képest. A nacionalista konfliktusokkal foglalkozó szakirodalom hangsúlyozta, hogy mind a viszonylag szegényebb, mind a gazdagabb csoportok valószínűleg fellázadnak a központ ellen, ha úgy vélik, hogy a függetlenség alatt jobban járhatnak. A latin-amerikai országok polgárháborúit gyakran olyan keretben értelmezték, amely az egyenlőtlen földosztásból vagy a nagy jövedelmi egyenlőtlenségekből eredő gazdasági sérelmekre összpontosított. Az egyéni jövedelemegyenlőtlenséget és a polgárháborút összekapcsoló empirikus bizonyítékok azonban vegyesek.
A polgárháborúkról szóló későbbi politikai-gazdasági tanulmányok hajlamosak voltak elvetni a sérelmek szerepét. Egyes kutatók azzal érveltek, hogy a sérelmek mindenütt jelen vannak, és hogy fontosabb az erőszak lehetőségeinek eltéréseire összpontosítani. Így Paul Collier és Anke Hoeffler brit közgazdászok azzal érveltek, hogy az alacsony összjövedelem megkönnyíti a felkelések mozgósítását, mivel a potenciális újoncoknak kevesebbet kell veszíteniük a szokásos gazdasági tevékenységekből származó jövedelemről való lemondás miatt. James Fearon és David Laitin amerikai politológusok azt állították, hogy a polgárháború elsősorban a gyenge államok problémája, és hogy a gyengeséget nagymértékben meghatározza a gazdasági fejlettség. E hagyomány kutatói a mozgósítást az egyéni ösztönzők szerepével is összefüggésbe hozták. A felkelések lehetőségei nagyobbak, ha a résztvevők meggazdagodhatnak a háborúból – például fosztogatással vagy az értékes természeti erőforrások feletti ellenőrzés megszerzésével. Empirikus tanulmányok is alátámasztották az értékes természeti erőforrások megléte és a polgárháború nagyobb kockázata közötti feltételezett kapcsolatot. Az afrikai polgárháborúk gyakran alátámasztják ezeket a perspektívákat.