ÉpítésSzerkesztés
Az új híddal 1787-ben Jean-Rodolphe Perronet építész kapott megbízást. Már 1755 óta tervezték, amikor megkezdődött a “Place Louis XV” (ma “Place de la Concorde”) építése, hogy felváltja a folyót ezen a ponton átkelő kompot. Az építkezés a francia forradalom zűrzavarai közepette folytatódott, a falazathoz a lerombolt (1789. július 14-én erőszakkal elfoglalt) Bastille-ból származó köveket használták fel. A híd 1791-ben készült el.
19. századSzerkesztés
1810-ben Napóleon a híd oldalai mentén az első francia birodalom hadjárataiban elesett nyolc francia tábornok szobrát helyezte el. A Bourbon-restaurációkor ezeket tizenkét monumentális márványszoborra cserélték, köztük négy “grands ministres” (Suger, Sully, Richelieu, Colbert), négy királyi tábornok (Du Guesclin, Bayard, Condé, Turenne) és négy tengerész (Duguay-Trouin, Duquesne, Suffren, Tourville). Ez a szoborgyűjtemény azonban túl nehéznek bizonyult a hídhoz, ezért I. Lajos Fülöp eltávolíttatta és Versailles-ba szállíttatta őket.
20-21. századSzerkesztés
A hídon átmenő forgalom nagyon zsúfolttá vált, ezért 1930 és 1932 között a hidat mindkét oldalon ki kellett szélesíteni, megduplázva az eredeti híd szélességét. A Deval és Malet mérnökök mindazonáltal ügyeltek arra, hogy megőrizzék az eredeti neoklasszikus építészetét. A hidat 1983-ban újították fel utoljára. Ma ez a híd viseli Párizs közúti forgalmának nagy részét (kivéve a Boulevard Périphérique forgalmát).