Elemeztük a járóbeteg fenntartó dialízis Medicare-árának hatását a dializáló egységek személyzetének szintjére és összetételére, valamint az átlagos hemodialízis kezelés hosszára (időtartamára) az 1982 és 1987 közötti időszakban. Magasabb árak esetén a dialízisegységek hetente több teljes munkaórát alkalmaznak betegenként (P < 0,01), és nagyobb arányban alkalmaznak regisztrált ápolókat (RN), mint más személyzetet, például technikusokat és engedélyezett gyakorlati ápolókat (LPN). A magasabb Medicare-árak szintén összefüggésbe hozhatók a hosszabb átlagos hemodialízis kezelési időtartammal a szabadon álló egységek esetében (P < 0,02), de a kórházi egységek esetében nem volt statisztikailag szignifikáns összefüggés. A Medicare-árnak a személyzet létszámára és az átlagos kezelési időtartamra gyakorolt hatása figyelembe veszi a naptári időbeli trendet, azaz 1987-et az 1982-hez képest, amely az árhatástól különálló hatással bír. Például, hogy elkerüljük a naptári idő alatt bekövetkező technológiai változások bonyodalmát, az árváltozás hatását egy időpontban vettük figyelembe. Az 1983-ban több mint 15 dolláros árcsökkentést alkalmazó, szabadon álló egységek az átlagos dialíziskezelési időtartam kétszeres csökkenéséről számoltak be (- 0,38 óra), szemben a 15 dollárnál kisebb árcsökkentést alkalmazó egységek – 0,20 órájával (P = 0,01). Az átlagos kezelési időtartamnak a betegek halálozására gyakorolt hatásának elemzése némi bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a rövidebb kezelési időtartam a szabadon álló egységekben magasabb halálozással jár. Ez az eredmény további elemzést igényel. Nem volt statisztikailag szignifikáns kapcsolat a dialízisegység személyzeti szintje vagy az ápoló személyzet százalékos aránya és a betegek 3 éves túlélése között. Az ebben a jelentésben szereplő elemzés a Medicare-hez benyújtott 1213 és 1058 adatlapon alapult, amelyeket 1982-re és 1987-re vonatkozóan az önálló és a kórházi egységek nyújtottak be a Medicare-hez. Ezenkívül Cox-féle arányos veszélyességi modellt (többváltozós) használtunk a betegek 3 éves túlélésének elemzéséhez 14 807 új hemodializált beteg esetében, akik 1984-ben kezdték meg a dialízist.