A rómaiak arról voltak híresek, hogy birodalmukban egységes valutát vezettek be, ami azt jelenti, hogy a Hadrianus falánál elfogadott érméket Rómában, Karthágóban és Athénban is elfogadták!
Az arany- és ezüstpénzeket a császár, míg a rézpénzeket a szenátus bocsátotta ki.
A római pénzverde volt a fő pénzforrás a Kr. u. II. század végéig, ekkorra már tartományi pénzverdék jöttek létre. A brit pénzverdék Londonban voltak, amely Kr. u. 286-ban kezdett el érméket gyártani, és Colchesterben, amely egy évvel később, Kr. u. 287-ben kezdte meg a pénzverést.
Még e két nagy brit pénzverde mellett is sok Britanniában forgalomban lévő érme a birodalom más részeiből származott, a leggyakoribbak Aquileiából, Arlesből, Lyonból, Sisciából és Trierből.
A római pénzverés három fő osztályra oszlott; arany (aureus), ezüst (denarius) és réz (sestertius, dupondius és as). At various times, pieces forming multiples or fractions of the standard units were also struck.
Above: A dupondius (or ‘middle brass’) from the reign of Emperor Hadrian
In the later Roman period, the value of coinage depreciated rapidly. In the 4th century, barbarous imitations of the Imperial coinage were struck and small coins (minim and minimissimi) greatly increased in number.
Below is a quick guide to the relative value of coins in the early stages of the Roman Empire:
2 asses = 1 dupondius
2 dupondii = 1 sestertius
4 sestertic = 1 denarius
25 denarius = 1 aureus.
