- Mi a rögeszmés-kényszeres zavar?
- Melyek a kényszerbetegség jelei és tünetei?
- Honnan tudom, hogy kényszerbetegségről van-e szó?
- Mi okozza a kényszerbetegséget?
- Hogyan kezelik a kényszerbetegséget?
- Pszichoterápia
- Medicinális kezelés
- Egyéb kezelések
- A kezelésen túl: Amit tehet
- Hol kaphatok segítséget?
- Mi a teendőm?
- Hogyan vehet részt a klinikai kutatásban
- Reprodukciók
- Bővebb információért
Mi a rögeszmés-kényszeres zavar?
A kényszerbetegség egy gyakori krónikus (hosszan tartó) rendellenesség, amelyet kontrollálhatatlan, visszatérő gondolatok (rögeszmék) jellemeznek, amelyek ismétlődő viselkedésformákra (kényszercselekvésekre) késztethetnek.
Míg mindannyian vannak olyan időszakok, amikor aggódunk vagy úgy érezzük, hogy újra át kell gondolnunk dolgokat, az ezzel a rendellenességgel járó tünetek súlyosak és tartósak. Ezek a tünetek szorongást okozhatnak, és olyan viselkedésformákhoz vezethetnek, amelyek akadályozzák a mindennapi tevékenységeket. A kényszerbetegségben szenvedő emberek szükségét érezhetik annak, hogy naponta több mint egy órán keresztül ismételten ellenőrizzék a dolgokat vagy rutinokat végezzenek, hogy így érjék el a szorongás átmeneti enyhülését. Ha a zavar tüneteit nem kezelik, ezek a viselkedések megzavarhatják a munkát, az iskolát és a személyes kapcsolatokat, és szorongást is okozhatnak.
A kényszerbetegség tünetei általában gyermekkorban, 10 éves kor körül, vagy fiatal felnőttkorban, 20-21 éves kor körül jelentkeznek, és gyakran korábban jelentkeznek a fiúknál, mint a lányoknál. A legtöbb embernél ezt a betegséget a korai felnőttkorban diagnosztizálják.
Melyek a kényszerbetegség jelei és tünetei?
A kényszerbetegségben szenvedőknél lehetnek rögeszmék, kényszercselekvések vagy mindkettő.
A rögeszmék olyan gondolatok, impulzusok vagy mentális képek, amelyek ismétlődnek és szorongást okoznak. A gyakori rögeszmék közé tartoznak:
- félelem a baktériumoktól vagy a szennyeződéstől;
- szorongás attól, hogy valamit elfelejt, elveszít vagy rossz helyre tesz;
- félelem attól, hogy elveszíti a kontrollt a saját viselkedése felett;
- agresszív gondolatok másokkal vagy önmagával szemben;
- nemkívánatos, tiltott vagy tabu gondolatok a szexszel, vallással vagy ártalommal kapcsolatban;
- a dolgok szimmetrikus vagy tökéletes rendben akarnak lenni.
A kényszerek olyan ismétlődő viselkedések, amelyeket egy személy úgy érzi, hogy egy rögeszmés gondolatra válaszul meg kell tennie. A leggyakoribb kényszercselekvések közé tartozik:
- a túlzott takarítás vagy kézmosás;
- a tárgyak meghatározott, pontos módon történő megrendelése vagy rendszerezése;
- a dolgok ismételt ellenőrzése, például annak ellenőrzése, hogy az ajtó zárva van-e vagy a sütő ki van-e kapcsolva;
- a kényszeres számolás.
Honnan tudom, hogy kényszerbetegségről van-e szó?
Nem minden rituálé vagy szokás kényszer. Vannak időszakok, amikor mindenki újra átnézi a dolgokat. Általában az ebben a zavarban szenvedők:
- Nem tudják kontrollálni kényszeres gondolataikat vagy kényszeres viselkedésüket, még akkor sem, ha felismerik, hogy ezek a gondolatok vagy viselkedések túlzottak.
- Naponta legalább egy órát szentelnek ezeknek a kényszeres gondolatoknak vagy kényszeres viselkedésnek.
- Nem lelik örömüket a kényszeres viselkedések vagy rituálék végrehajtásában, de rövid ideig megkönnyebbülhetnek a kényszeres gondolatok okozta szorongástól.
- Elképzelhető, hogy ezek a gondolatok vagy viselkedések jelentős problémákat okoznak a mindennapi életükben.
Néhány kényszeres-kompulzív zavarban szenvedő embernek tic-zavara is van. A motoros tic hirtelen, rövid, ismétlődő mozgások, például pislogás és más szemmozgások, arc grimaszolás, vállrándítás, fej- vagy vállgörcsök. A gyakori vokális tikok közé tartozik az ismétlődő torokköszörülés, szipogás vagy hörgés. Az ebben a zavarban szenvedő embereknél gyakran diagnosztizáltak hangulati vagy szorongásos rendellenességet is.
A kényszeres kényszerbetegség tünetei eltűnhetnek, majd újra megjelenhetnek, idővel csökkenhetnek vagy súlyosbodhatnak. A kényszerbetegségben szenvedő emberek úgy próbálhatnak segíteni magukon, hogy elkerülik a rögeszméiket kiváltó helyzeteket, vagy alkohollal vagy drogokkal próbálják megnyugtatni magukat. Bár a legtöbb kényszerbetegségben szenvedő felnőtt felismeri, hogy a kényszeres viselkedésüknek nincs értelme, néhány felnőtt és a legtöbb gyermek nem veszi észre, hogy a viselkedésük nem szokványos. A szülők vagy a tanárok általában felismerik a kényszerbetegség tüneteit a gyermekeknél.
Ha úgy gondolja, hogy Ön vagy gyermeke ebben a betegségben szenvedhet, beszéljen az egészségügyi szolgáltatóval a lehetséges tünetekről. Ha nem kezelik, a kényszerbetegség az élet minden területét befolyásolhatja.
Mi okozza a kényszerbetegséget?
A kényszerbetegség pontos okai nem ismertek. Számos tényező azonban összefüggésbe hozható a betegség kialakulásának megnövekedett valószínűségével.
A genetika az egyik tényező, amely összefüggésbe hozható a kényszerbetegséggel. Tanulmányok kimutatták, hogy ha valakinek elsőfokú rokona (apa, anya, testvérek vagy gyermekek) kényszerbetegségben szenved, az a betegség kialakulásának nagyobb valószínűségével jár együtt. A tudósok még nem azonosítottak egyetlen olyan gént vagy géncsoportot sem, amely véglegesen kiváltja a kényszerbetegséget, de jelenleg is folynak olyan vizsgálatok, amelyek a genetika és a betegség közötti kapcsolatot vizsgálják.
A genetika mellett más biológiai tényezők is szerepet játszhatnak. Agyi képalkotó vizsgálatok kimutatták, hogy a kényszerbetegségben szenvedő embereknél gyakran mutatkoznak eltérések az agy homloklebenyében és az agykéreg alatti struktúrákban. Ezek az agyterületek alapozzák meg a viselkedés és az érzelmi reakciók irányításának képességét. A kutatók azt is megállapították, hogy számos agyterület, agyi hálózat és biológiai folyamat kulcsszerepet játszik a kényszeres gondolatokban, a kényszeres viselkedésben és a kapcsolódó félelemben és szorongásban. Jelenleg is folynak kutatások a kényszerbetegség tünetei és az agy bizonyos részei közötti kapcsolat jobb megértése érdekében.
Egyes tanulmányok a gyermekkori trauma és a kényszerbetegség tünetei közötti kapcsolatról számoltak be. További kutatásokra van szükség ennek az összefüggésnek a megértéséhez.
Azokat a gyermekeket, akiknél hirtelen fellépő kényszerbetegség alakul ki, vagy akiknek a tünetei súlyosbodnak egy streptococcusfertőzést követően, PANDAS-szal diagnosztizálhatják, amely a streptococcusfertőzéssel összefüggő gyermekkori neuropszichiátriai autoimmun neuropszichiátriai rendellenességek egy csoportjának rövidítése.
Hogyan kezelik a kényszerbetegséget?
Az első lépés az, hogy beszéljen az egészségügyi szolgáltatójával a tüneteiről. A kérdésfeltevés és az információnyújtás javíthatja az Ön ellátását.
Az egészségügyi szolgáltatója fizikális vizsgálatot végez, és megkérdezi az Ön kórtörténetét, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem más betegségek vagy állapotok okozzák-e a tüneteit. Egészségügyi szolgáltatója további értékelés vagy kezelés céljából mentális egészségügyi szakemberhez, például pszichiáterhez, pszichológushoz, szociális munkáshoz vagy tanácsadóhoz utalhatja Önt.
A kényszerbetegség kezelése általában a pszichoterápia bizonyos típusait (például kognitív viselkedésterápiát), gyógyszeres kezelést vagy a kettő kombinációját foglalja magában. A mentálhigiénés szakember megbeszélheti Önnel a különböző kezelési lehetőségek előnyeit és kockázatait, és segíthet az Ön számára legmegfelelőbb kezelés kiválasztásában. Néha a kényszerbetegségben szenvedők más mentális betegségekben is szenvednek, például szorongásban, depresszióban és testdiszmorfiás zavarban, amelyben egy testrészt tévesen abnormálisnak hisznek. Fontos, hogy a kezelési döntések meghozatalakor figyelembe vegyük ezeket az egyéb rendellenességeket.
Nagyon fontos, hogy kövessük a kezelési tervet, mert mind a pszichoterápia, mind a gyógyszeres kezelés hatása eltarthat egy ideig. Bár a kényszerbetegség nem gyógyítható, a jelenlegi kezelések sok embernek segítenek kezelni a tüneteket, részt venni a mindennapi tevékenységekben, és teljes és aktív életet élni.
Tippeket arra vonatkozóan, hogyan beszéljen egészségügyi szolgáltatójával a mentális egészségéről, és hogyan hozza ki a legtöbbet a látogatásából, a National Institute of Mental Health (NIMH) adatlapján olvashat: Take Control of Your Mental Health: Tips for Talking to Your Health Care Provider.
Pszichoterápia
A pszichoterápia hatékony kezelés lehet a kényszerbetegségben szenvedő felnőttek és gyermekek számára. A kutatások azt mutatják, hogy a pszichoterápia bizonyos típusai, beleértve a kognitív viselkedésterápiát és a kapcsolódó terápiákat (például a szokások visszafordítására irányuló tréninget), sok ember számára ugyanolyan hatékonyak lehetnek, mint a gyógyszeres kezelés. Mások esetében a pszichoterápia hatékonyabb lehet, ha gyógyszeres kezeléssel együtt alkalmazzák.
Egy sor kutatás azt mutatja, hogy a kognitív viselkedésterápia egy speciális típusa, az úgynevezett expozíció válaszmegelőzéssel hatékony a kényszeres viselkedés csökkentésében, még azoknál is, akik nem reagáltak jól a gyógyszeres kezelésre. Ebben a terápiában az emberek olyan helyzetben töltik az időt, amely kiváltja a kényszerüket (például piszkos tárgyak megérintése), és megakadályozzák őket abban, hogy a szokásos kényszerükben (például a kézmosásban) részt vegyenek. Bár ez a megközelítés kezdetben szorongást okozhat, a legtöbb embernél a kezelés folytatásával a kényszeresség csökken.
A kényszerbetegségben szenvedő gyermekeknek további segítségre lehet szükségük a családtagoktól és az egészségügyi szolgáltatóktól a tünetek felismerésében és kezelésében. A mentálhigiénés szakemberek a fiatal betegekkel együtt dolgozhatnak a stressz kezelésére szolgáló stratégiák azonosításán, és növelhetik a gyermekek számára a kényszerbetegség tüneteinek iskolai és otthoni kezeléséhez szükséges támogatást.
Az NIMH pszichoterápiákról szóló weboldalán talál további információkat.
Medicinális kezelés
Az egészségügyi szolgáltató felírhat gyógyszert a kényszerbetegség kezelésére. A szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k) a kényszerbetegség kezelésére leggyakrabban felírt gyógyszertípus.
A szerotonin visszavétel gátlókat, köztük a szelektív szerotonin visszavétel gátlókat (SSRI-k) gyakran használják depresszió kezelésére, és hasznosak a kényszerbetegség tüneteinek kezelésére is. SSRI-kezelés esetén 8-12 hétig is eltarthat, amíg a tünetek javulni kezdenek, és a kényszerbetegség kezelése magasabb SSRI-dózisokat igényelhet, mint amilyeneket általában a depresszió kezelésére használnak. Egyeseknél ezek a gyógyszerek mellékhatásokat okozhatnak, például fejfájást, hányingert vagy alvászavart.
Az emberek különböző módon reagálnak a gyógyszerekre, de a legtöbb kényszerbetegségben szenvedő ember úgy találja, hogy pszichoterápiával kombinálva a gyógyszerek gyakran segítenek a tünetek kezelésében.
Az egészségügyi szolgáltató idővel módosíthatja a gyógyszeradagokat a mellékhatások vagy az elvonási tünetek minimalizálása érdekében. Ne hagyja abba a gyógyszerek szedését anélkül, hogy előzetesen ne beszélne az egészségügyi szolgáltatójával. A kezelőorvosa Önnel együttműködve figyelemmel kíséri egészségi állapotát, és a kezelési tervet biztonságos és hatékony módon tudja módosítani.
A gyógyszerekkel, mellékhatásokkal és figyelmeztetésekkel kapcsolatos legfrissebb információk az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatalának (FDA) honlapján találhatók.
Egyéb kezelések
Az FDA 2018-ban engedélyezte a depresszió kezelésében általánosan alkalmazott transzkraniális mágneses stimuláció (TMS) kiegészítő kezelésként való alkalmazását felnőtteknél, akik kényszerbetegségben szenvednek. További információért látogasson el a NIMH agyi stimulációs terápiákról szóló weboldalára.
A kezelésen túl: Amit tehet
Van néhány fontos dolog, amit tehet a rögeszmés-kényszeres zavarral járó stressz és szorongás kezelése érdekében:
- Tartson következetes alvási rendet.
- Vegye be a testmozgást a rutinjába.
- Egészséges, kiegyensúlyozott étrendet fogyasszon.
- Kérjen támogatást megbízható családtagjaitól és barátaitól.
Hol kaphatok segítséget?
Ha nem tudja, hol kaphat segítséget, jó kiindulópont lehet az egészségügyi szolgáltatója, aki be tudja irányítani Önt egy képzett mentális egészségügyi szakemberhez, például pszichiáterhez vagy pszichológushoz, akinek van tapasztalata a kényszerbetegség kezelésében, és fel tudja mérni a tüneteit.
A NIMH mentális betegségekkel foglalkozó weboldalán többet megtudhat arról, hogyan kaphat segítséget és hogyan találhat egészségügyi szolgáltatót. A Substance Abuse and Mental Health Services Administration (SAMHSA) rendelkezik egy online eszközzel, amely segíthet megtalálni a mentális egészségügyi szolgáltatásokat a lakóhelyén.
Mi a teendőm?
Ha ismer valakit, aki esetleg azon gondolkodik, hogy meg akar halni, vagy kárt akar tenni magában vagy másban, azonnal kérjen segítséget.
- Ne hagyja egyedül az illetőt.
- Hívja a 911-et a sürgősségi szolgálatért, vagy menjen a legközelebbi sürgősségi osztályra.
- Hívja a Nemzeti Öngyilkosság-megelőzési Hálózat ingyenes Lifeline forródrótját az 1-888-628-9454-es számon, vagy a hallássérülteknek szóló TTY-számot az 1-800-799-4889 (1-800-799-4TTY). Vagy küldhet sms-t az angol nyelvű szöveges krízisvonalra (küldje el a HELLO szót a 741741-es számra), vagy látogasson el a National Suicide Prevention Network Lifeline weboldalára. Ezek a szolgáltatások bizalmasak, ingyenesek és a nap 24 órájában, a hét minden napján elérhetők.
Hogyan vehet részt a klinikai kutatásban
A klinikai vizsgálatok olyan kutatások, amelyek a betegségek és rendellenességek megelőzésének, felismerésének vagy kezelésének új módjait vizsgálják. Bár az egyének számára előnyös lehet egy klinikai vizsgálatban való részvétel, a résztvevőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a klinikai vizsgálat fő célja az új tudományos ismeretek megszerzése, hogy másoknak a jövőben jobban tudjanak segíteni.
A NIMH kutatói és az ország más részein is végeznek klinikai vizsgálatokat egészséges betegeken és önkénteseken. Beszéljen egészségügyi szolgáltatójával a klinikai vizsgálatokról, azok előnyeiről és kockázatairól, és nézze meg, hogy az egyik megfelelő-e az Ön számára. További információért látogasson el a NIMH klinikai vizsgálatok weboldalára.
Reprodukciók
Ez a kiadvány közkincs, és a NIMH engedélye nélkül sokszorosítható vagy másolható. Az információ forrásaként kérjük, hivatkozzon a NIMH-ra. A NIMH kiadványainak felhasználásával kapcsolatos további információkért forduljon a NIMH Információs Erőforrás Központjához az 1-866-615-6464-es telefonszámon, küldjön e-mailt a [email protected] címre, vagy olvassa el az anyagaink sokszorosítására vonatkozó iránymutatásainkat. A fenti linkek csak angol nyelven érhetők el.
Bővebb információért
MedlinePlus a National Library of Medicine-től
ClinicalTrials.gov
US DEPARTMENT OF HEALTH AND HUMAN SERVICES
National Institutes of Health
NIH Publication No. 20-MH-4676S
Revised in 2020
National Institutes of Health
NIH Publication No. 20-MH-4676S
Revised in 2020
National Library of Medicine.