Conservation
A Red-headed Woodpeckers állománya 1966 és 2014 között évente több mint 2%-kal csökkent, ami az Észak-Amerikai Madárfigyelő Intézet szerint 70%-os halmozott csökkenést jelent. A Partners in Flight becslése szerint a globális költőpopuláció 1,2 millióra tehető, amelynek 99%-a az év egy részét az Egyesült Államokban, 1%-a pedig Kanadában tölti. A faj a 20-ból 13-at kap a kontinentális aggodalomra vonatkozó pontszámon. A vörösfejű fakopáncs szerepel a madarak állapotának 2014. évi megfigyelési listáján, amely azokat a madárfajokat sorolja fel, amelyeket védelmi intézkedések nélkül veszélyeztetetté vagy veszélyeztetetté válás fenyegeti. A faj az IUCN vörös listáján is a közel veszélyeztetett kategóriába tartozik. Ezek a harkályok a tizenkilencedik században gyakoriak vagy bőségesek voltak, valószínűleg azért, mert a kontinensen több érett erdő volt dióterméssel és holt fákkal. Annyira gyakoriak voltak, hogy a gyümölcsösök tulajdonosai és a farmerek fejpénzt fizettek értük, és 1840-ben Audubon arról számolt be, hogy egyetlen nap alatt 100-at lőttek le egyetlen cseresznyefáról. Az 1900-as évek elején a vörösfejű harkályok a ma már jóval kisebb kiterjedésű északi bükkösök diótermését követték. Ugyanakkor a nagy gesztenyevész pusztította el gyakorlatilag az összes amerikai gesztenyefát, és ezzel egy másik bőséges táplálékforrás is megszűnt. A vörösfejű harkályok ma már talán jobban odafigyelnek a makk bőségére, mint a bükk dióra. Bár a faj egy évszázaddal ezelőtt gyakori volt a városokban, a városi területeken elkezdett visszaszorulni, ahogy az emberek elkezdték kivágni az elhalt fákat és megnyesni az ágakat. A diótermő fák elvesztése után a vörösfejű harkályok számára talán a legnagyobb korlátozó tényező a holt fák elérhetősége a nyílt erdei élőhelyükön. A holtágak és holtágak létrehozását és fenntartását célzó gazdálkodási programok segíthetnek a vörösfejű harkályoknak. Bár szívesen fészkelnek közműpóznákban, egy tanulmány szerint a tojások nem keltek ki és a fiókák nem repültek ki, amikor a madarak újabb (3-4 éves) póznákban fészkeltek, valószínűleg a póznák konzerválására használt kreozot miatt. A huszadik század közepén a vörösfejű harkályokat elég gyakran elütötték az autók, mivel a madarak légi rovarok után kutattak az utak mentén.Vissza a tetejére