Referenciaötletek

Értékelés | Biopszichológia | Összehasonlító | Kognitív | Fejlődés | Nyelv | Egyéni különbségek | Személyiség | Filozófia | Szociális |
Módszerek | Statisztika | Klinikai | Oktatási | Oktatási | Ipari | Szakmai tételek | Világpszichológia |

Klinikai:Megközelítések – Csoportterápia – Technikák – Problématípusok – Szakterületek – Taxonómiák – Terápiás kérdések – Végrehajtási módok – Modellfordítási projekt – Személyes tapasztalatok –

Ez a cikk a téma pszichológus/akadémiai szakértőjének figyelmét igényli.
Kérem, segítsen toborozni egyet, vagy javítsa ki maga ezt az oldalt, ha van rá képzettsége.
Ez a banner olyan cikkeken jelenik meg, amelyek gyengék, és amelyek tartalmához tudományos óvatossággal kell viszonyulni

A vonatkozási ideák vagy vonatkozási téveszmék azt jelentik, hogy egy személynek az a hite vagy érzékelése, hogy a világ irreleváns, nem kapcsolódó vagy ártalmatlan dolgai közvetlenül rá utalnak vagy különleges személyes jelentőséggel bírnak. A pszichológiai szakirodalom világosan megkülönbözteti a kettőt. A referenciális elképzelésekben szenvedő emberek ilyen jellegű, tolakodó gondolatokat élnek át, de döntő fontosságú, hogy felismerik, hogy ezek az elképzelések nem valósak. A referenciális téveszmékben szenvedők azt hiszik, hogy ezek az elképzelések igazak.

A legerősebb formájukban a mentális betegség jelének tekintik őket, és a téveszmés, paranoid vagy pszichotikus betegség (például a skizofrénia vagy a téveszmés zavar) részét képezik.

Ezek közé tartozhatnak olyan élmények, mint például:

  • úgy érzik, hogy a televízióban vagy a rádióban az emberek róluk beszélnek, vagy közvetlenül hozzájuk szólnak
  • azt hiszik, hogy az újságok címlapjait vagy történeteit kifejezetten nekik írják
  • azt tapasztalják, hogy emberek (gyakran idegenek) a hátuk mögött célozgatnak vagy mondanak róluk dolgokat
  • azt hiszik, hogy az eseményeket (még a világ eseményeit is) szándékosan nekik találták ki, vagy különleges személyes jelentőséggel bírnak
  • úgy látják, hogy a tárgyakat vagy eseményeket szándékosan úgy állították be, hogy különleges vagy különleges jelentést közvetítsenek

A pszichiátriában az utalási téveszmék a pszichotikus betegségek, például a skizofrénia, a téveszmés zavar vagy a mánia emelkedett szakaszában a bipoláris zavar diagnosztikai kritériumainak részét képezik. Kisebb mértékben a paranoid személyiségzavar jellemzője is lehet. Ilyen tüneteket okozhat mérgezés is, különösen hallucinogének vagy stimulánsok, például metamfetamin.

Freudi nézetek

Sigmund Freud úgy vélte, hogy a referenciális elképzelések megvilágítják a szuperego fogalmát: “A megfigyelés téveszméi regresszív formában mutatják be ezt a hatalmat, így feltárva annak genezisét….a hangokat, valamint a meghatározatlan sokaságot a betegség ismét előtérbe helyezi, és így a lelkiismeret fejlődése regresszív módon reprodukálódik.”

A maga nyomán Otto Fenichel arra a következtetésre jutott, hogy “a szuperego kivetülése a legvilágosabban a referenciáról és a befolyásoltságról szóló elképzelésekben látható…..Az ilyen jellegű téveszmék csupán kívülről hozzák a beteg számára azt, amit az önmagát figyelő és önkritikus lelkiismerete valójában mond neki”.

Lacan hasonlóképpen úgy látta, hogy a referenciális elképzelések “a nagy Másikhoz való viszony kiegyensúlyozatlanságához és az ezzel járó radikális anomáliához kapcsolódnak, amelyet a régi klinikai orvoslásban helytelenül, de az igazsághoz való némi közelítés nélkül részleges téveszmének minősítettek” – a “nagy Másik, vagyis a nyelv Másikja, az Atya-nevek, a szignifikánsok vagy szavak”, egyszóval a szuperego birodalmához.

Antipszichiátria

Fő cikk: Antipszichiátria

Az antipszichiáterek számára gyakran inkább a referenciális elképzelések validálása, mintsem klinikai elítélése történt, például azzal az indokkal, hogy “a páciens referenciális és befolyásolási elképzelései és üldözési téveszméi csupán szülei vele szembeni viselkedésének leírásai”. Miközben elfogadták, hogy “az üldözési fantáziák és az üldözési valóság között bizonyosan van zavar”, olyan személyek, mint David Cooper úgy vélték, hogy “a látszólag távoli emberekkel való kapcsolatról szóló elképzelések, vagy az olyan elképzelések, hogy mások ugyanolyan távoliak befolyásolják őket, valójában a társadalmi befolyásról szóló tapasztalataikat fejezik ki” – bár torzított formában, mivel “olyan abszurd intézményeket vonnak be a befolyásuk hálózatába, mint a Scotland Yard, az angol királynő, az Egyesült Államok elnöke vagy a B. B. C.”

R. D. Laing hasonlóan vélekedett arról a személyről, aki “azt mondja, hogy az agyát elvették tőle, hogy a cselekedeteit a világűrből irányítják stb. Az ilyen téveszmék részben megvalósult derealizációs-realizációk.”

Laing arra is gondolt, hogy “a tipikus paranoid vonatkoztatási elképzelésekben a személy úgy érzi, hogy a zúgolódás és motyogás, amit hall, miközben elsétál egy utcai tömeg mellett, róla szól. Egy bárban a háta mögött kitörő nevetés valami róla szóló viccnek szól”, hogy a beteggel való mélyebb megismerkedés valójában azt mutatja, hogy “ami kínozza őt, az nem annyira a vonatkoztatási téveszméi, hanem az a gyötrő gyanú, hogy ő senkinek sem fontos, hogy senki sem hivatkozik rá”.

Hivatkozási téveszmék

“A vonatkoztatási téveszméket meg kell különböztetni a vonatkozási téveszméktől, amelyek tartalmilag hasonlóak lehetnek, de nagyobb meggyőződéssel tartják őket”. Az előbbieknél, de az utóbbinál nem, az ezeket fenntartó személynek “lehet az az érzése, hogy idegenek beszélnek róla, de ha megkérdőjelezik, elismeri, hogy az emberek esetleg valami másról beszélnek.”

A referencia-ideákból ugyanakkor lehetnek “átmenetek… téveszmékbe”: míg “a megszakadt referencia-ideák, fejlődésük kezdetén vagy skizotípusos személyiségeknél folyamatosan, a beteg kritikájának tárgyát képezhetik….kedvezőtlen körülmények között, minimális gazdasági eltolódásokkal azonban a valóságvizsgálat elveszhet, és az ilyen jellegű ábrándok téveszmékké alakulhatnak át.”

Megjegyezték, hogy a “szuperegója által mereven irányított személyiség… könnyen alakít ki érzékeny referenciaideákat. Életkörülményeiben bekövetkezhet egy kulcsélmény, és egészen hirtelen ezek az elképzelések vonatkozási téveszmékké strukturálódnak”. A “paranoia fókuszában… az a férfi, aki keresztbe teszi a lábát, az a nő, aki azt a blúzt viseli – ez nem lehet csak véletlen. Különleges jelentése van, valamit közvetíteni akar”.

Lásd még

  • Apofénia
  • Téveszme
  • Erotománia
  • Általános más
  • Imaginárius barát
  • Paranoia
  • Személyes határok
  • Referenciacsoport

Lásd még

  1. Andreasen, Nancy C. (1984). “Skála a pozitív tünetek értékelésére”; The Movement Disorder Society.
  2. Sigmund Freud, On Metapsychology (PFL 11) p. 90
  3. Otto Fenichel, The Psychoanalytic Theory of Neurosis (London 1946) p. 430-1
  4. Jacques Lacan, Ecrits: A Selection (London 1996) p. 214
  5. Philip Hill, Lacan for Beginners (London 1997) p. 160
  6. Thomas J. Scheff, Being Mentally Ill (1999) p. 180
  7. David Cooper, The Death of the Family (Penguin 1974) p. 14 and p. 82
  8. R. D. Laing, Self and Others (Penguin 1969) p. 39
  9. Laing, p. 136
  10. P. B. Sutker/H. E. Adams, Comprehensive Handbook of Psychopathology (2001) p. 540
  11. Sutker/Adams, p. 540
  12. Fenichel, p. 444
  13. A. C. P. Sims, Symptoms in the Mind (2003) p. 129
  14. Iain McGilchrist, The Master and His Emissary (London 2010) p. 399

This page uses Creative Commons Licensed content from Wikipedia (view authors).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.