Összefoglaló
PIP: Miközben a pozitív nemzési szabadság, azaz a gyermekvállalás joga úgy tűnik, hogy létezik az Egyesült Államokban, mentálisan visszamaradott emberek ezreit sterilizálták akaratukon kívül. Ezért a nemzés szabadságának meghatározása továbbra is tisztázatlan, és attól függ, hogy a nemzéshez való jogot úgy értelmezzük-e, hogy az egyszerűen a genetikai szaporodáshoz való jogot jelenti, vagy pedig a gyermekek létrehozásának jogát, amelyhez párosul a gyermeknevelés szándéka és képessége. A genetikai kapcsolatnak csak a családalapítás kontextusában van jelentősége, és a genetikai szaporodás egyébként nem olyan érdek, amelyet a társadalomnak védenie kell. Ezért valaki, aki képtelen arra, hogy nevelőszülő legyen, nem rendelkezne nemzési autonómiával, és ebből következik, hogy a súlyosan fogyatékos embereknek, akik nem képesek gyermeket nevelni, nincs joguk a szaporodáshoz. A nemzési autonómia megsértése helyett ilyen esetekben az önkéntelen sterilizáció lehet a leghumánusabb és leghatékonyabb módja annak, hogy a fogyatékos nőket megvédjük a terhességtől. A fogamzásgátló implantátumok használatának, amelyet egyesek “kevésbé korlátozó alternatívának” tartanak, nincs értelme, mivel semmilyen érdek nem kerül védelemre azáltal, hogy ilyen esetekben lehetővé teszik a jövőbeni nemzést. Emellett a sterilizáció kevesebb kockázattal és mellékhatással járhat, mint az ideiglenes intézkedések. Egy kapcsolódó kérdés, a fogamzásgátlók, például a Norplant kötelező használata, amelyet egyes bírák diktálnak gyermekbántalmazási ügyekben, erkölcsileg és jogilag is problematikus, de ez az intézkedés azt mutatja, hogy a bírák a szülőséget nemcsak jognak, hanem felelősségnek is tekintik.