Ritka, büdös és valószínűleg illegális:

A legtöbb dologhoz hasonlóan a sajtvásárlás is relatív. Az egyik embernek a sajt a másiknak a hétköznapokra való. Hasonlóképpen, amit egyes vásárlók ritkaságnak tartanak, az máshol lehet, hogy nem is olyan fontos. Átfésültük a világot, hogy megtaláljuk azokat a sajtokat, amelyek a legszokatlanabbnak, legkülönlegesebbnek, legextrémebbnek vagy más módon emlékezetesnek tűntek számunkra. A szamártejből készült finomságoktól a lárvákba fektetett luxustermékekig íme a világ hat legfeledhetetlenebb sajtja.

A legbüdösebbek

Vieux Boulogne, Franciaország

A Vieux Boulogne mosott héjú sajt – egy olyan kategória, amely maga is közismerten büdös – pasztőrözetlen tehéntejből készül a francia Boulogne-sur-Mer városában. Az elősózott, négyzet alakú sajtot a gyártás során sörrel mossák, ami jellegzetes nedves föld és rothadó levelek szagát fejti ki. A Vieux Boulogne bűze olyan erős, hogy tudományosan bizonyítottan ez a sajt a világ legbüdösebb sajtja (több alkalommal is).

Limburger, Belgium (a nem hivatalos második helyezett)

A tehéntejből készült félpuha sajt, a Limburger jellegzetes szagát a sajt erjesztéséhez használt Brevibacterium linens okozza. Ez a baktérium történetesen az emberi bőrön is jelen van, és részben felelős a test- és lábszagért.

A legellentmondásosabbak

Casu Marzu, Olaszország

A hagyományos szardíniai juhtejből készült sajt, amelyet lárvákkal fertőzve szolgálnak fel, a casu marzu nem a gyengébb idegzetűeknek való. A kukacok azonban nem csak az újdonság kedvéért vannak ott; ők dolgozzák fel a sajtot, és adják a casu marzu jellegzetes textúráját és ízét, amelyet egyesek úgy írnak le, mintha egy különösen érett gorgonzolához hasonlítana.

A helyiek szerint nem biztonságos a sajt elfogyasztása, ha az áttetsző férgek elpusztultak, de ha úgy döntünk, a sajtot a benne lévő lárvákkal együtt is fogyaszthatjuk.

A lárvákkal fertőzött sajtot övező (nyilvánvaló) egészségügyi aggályok miatt a casu marzu kereskedelmi célú előállítása és értékesítése az 1990-es évek óta tilos. Jelenleg is folynak azonban erőfeszítések, hogy a sajtot hagyományos élelmiszernek nyilvánítsák, és így mentesüljön az uniós jogszabályok alól.

Milbenkäse, Németország

A középkorból származó, kizárólag Würchwitz faluban előállított Milbenkäse Németország válasza a casu marzu-ra.

Nevét nagyjából “atka sajtnak” fordítják, és túróalapból készül, amelyet sóval és köménymaggal ízesítenek, kis kerekeket formáznak belőle, majd hetekig száradni hagyják. A kerekeket ezután egy fadobozba helyezik, amely rozslisztet és sajt atkákat tartalmaz, amelyek néhány hónaptól egy évig terjedő ideig teszik a dolgukat.

A Milbenkäse a helyi élelmiszer-biztonsági hivatal által kiadott különleges engedély alapján készül. A HACCP-szabályozást szigorúan betartják. Bár technikailag még mindig nem 100 százalékosan legális, ez lehetővé teszi, hogy a sajt az uniós szabályozás értelmében viszonylag szürke területre kerüljön.

A legrégebbi

Bitto Storico, Olaszország

A lombardiai Valtellina-völgyben előállított ritka olasz sajt, a Bitto Storico a világ legrégebbi kereskedelmi forgalomban kapható sajtja.

A Denominazione di Origine Protetta (DOP) sajt a völgyben található Bitto folyóról kapta a nevét, és nyáron készül tehéntej és Orobica kecsketej (kizárólag az észak-olasz Alpokban található) keverékéből.

A Bitto Storico akár két évtizedig is érlelhető, de általában öt és tíz év között fogyasztják. Fiatalon a sajt lágy, édes és finom. Ahogy öregszik, fűszeresebb, kesernyésebb jegyeket vesz fel. Minél magasabb a gyártás során felhasznált kecsketej aránya, annál tovább érlelhető a sajt.

A legdrágább

Pule, Szerbia

A Pule kizárólag a szerbiai Zasavica különleges természetvédelmi területen készül, amely Belgrádtól 30 mérföldre található. Nagyjából 576 dolláros fontonkénti árával ez a világ legdrágább sajtja, és extrém ára még meglepőbb, ha megtudjuk, hogy szamártejből készül.

A szamártej 60-szor több C-vitamint tartalmaz, mint a tehéntej, így rendkívül egészséges, de előállítása korántsem költséghatékony. Egy kilogramm sajt előállításához körülbelül 25 literre van szükség, és egy-egy szamár általában csak 200 millilitert termel naponta.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.