Sérülés a fejen

Mi a fejsérülés?

A fejsérülés az egyik leggyakoribb rokkantsági és halálozási ok a felnőttek körében. A sérülés lehet enyhe, mint egy púp, zúzódás (zúzódás) vagy vágás a fejen, vagy lehet közepes vagy súlyos jellegű agyrázkódás, mély vágás vagy nyílt seb, koponyacsonttörés(ek), illetve belső vérzés és agykárosodás következtében.

A fejsérülés egy tág fogalom, amely a fejbőr, a koponya, az agy és a fej alatti szövetek és erek sérüléseinek széles skáláját írja le. A fejsérüléseket általában agysérülésnek vagy traumás agysérülésnek (TBI) is nevezik, a fejsérülés mértékétől függően.

A fejsérülések száma drámaian növekszik – évente körülbelül 1,7 millió ember szenved TBI-t. Több millió olyan amerikai él ma, akinek fejsérülése volt, és most segítségre szorul a mindennapi életvitelhez szükséges tevékenységekben, ami évente több mint 56 milliárd dollárjába kerül az országnak.

Melyek a fejsérülések különböző típusai?

A fejsérülések különböző típusai közül az alábbiak:

• Elütés. Az agyrázkódás a fej területét ért sérülés, amely a traumás eseményt követően néhány percig, de akár néhány óráig tartó azonnali tudat- vagy éberségvesztést okozhat.

• Koponyatörés. A koponyatörés a koponyacsont törése. A koponyatöréseknek négy fő típusa van, köztük a következők:

  • Lineáris koponyatörés. Ez a koponyatörés leggyakoribb típusa. A lineáris törésnél törés van a csontban, de a csont nem mozdul el. Ezeket a betegeket rövid ideig megfigyelhetik a kórházban, és általában néhány napon belül folytathatják a szokásos tevékenységüket. Általában nincs szükség beavatkozásra.

  • Süllyedt koponyatörés. Ez a fajta törés előfordulhat a fejbőrön keletkezett vágással vagy anélkül. Ennél a törésnél a koponya egy része a traumától ténylegesen beesett. Az ilyen típusú koponyatörés súlyosságától függően sebészeti beavatkozásra lehet szükség a deformitás korrigálása érdekében.

  • Diasztatikus koponyatörések. Ezek olyan törések, amelyek a koponya varratvonalai mentén keletkeznek. A varratok a fejben lévő csontok közötti területek, amelyek gyermekkorunkban összeolvadnak. Az ilyen típusú töréseknél a normális varratvonalak kiszélesednek. Ezek a törések gyakrabban fordulnak elő újszülötteknél és idősebb csecsemőknél.

  • Basilaris koponyatörés. Ez a koponyatörés legsúlyosabb típusa, és a koponya tövében lévő csont törésével jár. Az ilyen típusú törésben szenvedő betegeknek gyakran van zúzódás a szemük körül és zúzódás a fülük mögött. Az is előfordulhat, hogy az agyburkolat egy részének szakadása miatt tiszta folyadék folyik ki az orrukból vagy a fülükből. Ezek a betegek általában szoros megfigyelést igényelnek a kórházban.

• Intracraniális hematóma (ICH). Az ICH-nak, vagyis az agyban vagy annak környékén kialakuló vérrögöknek több típusa létezik. A különböző típusokat az agyban való elhelyezkedésük alapján osztályozzák. Ezek az enyhe fejsérülésektől az egészen súlyos és potenciálisan életveszélyes sérülésekig terjedhetnek. Az ICH különböző típusai a következők:

  • Epidurális hematóma. Az epidurális hematómák akkor keletkeznek, amikor egy vérrög a koponya alatt, de a dura, az agyat körülvevő kemény burkolat tetején alakul ki. Általában a közvetlenül a koponya alatt futó artéria, az úgynevezett középső agyhártya-artéria szakadásából erednek. Az epidurális hematómák általában koponyatöréshez kapcsolódnak.

  • Subdurális hematóma. A szubdurális hematómák akkor keletkeznek, amikor vérrög képződik a koponya alatt és a dura alatt, de az agyon kívül. Ezek kialakulhatnak az agyból a dura felé vezető vénák szakadásából, vagy magának az agynak a vágásából. Néha, de nem mindig koponyatöréshez társulnak.

  • Kontúzió vagy intracerebrális hematóma. A kontúzió magát az agyat ért zúzódás. A zúzódás vérzést és duzzanatot okoz az agy belsejében azon a területen, ahol a fejet érte az ütés. A kontúzió koponyatörés vagy más vérrögök, például szubdurális vagy epidurális hematóma esetén is előfordulhat. Az agy belsejében fellépő vérzés (más néven intraparenchymális vérzés) néha spontán is kialakulhat. Ha nem trauma az ok, a leggyakoribb okok a régóta fennálló, magas vérnyomás idősebb felnőtteknél, vérzési rendellenességek akár gyermekeknél, akár felnőtteknél, vagy a vérhígulást okozó gyógyszerek, illetve bizonyos tiltott kábítószerek használata.

  • Diffúz axonális sérülés (DAI). Ezek a sérülések meglehetősen gyakoriak, és általában az agy ide-oda rázkódása okozza őket, ami előfordulhat autóbalesetekben, esésből vagy rázott baba szindrómából. A diffúz sérülések lehetnek enyhék, mint például az agyrázkódás esetében, vagy lehetnek nagyon súlyosak, mint a diffúz axonális sérülés (DAI). DAI esetén a beteg általában hosszabb ideig kómában van, és az agy számos különböző része sérül.

Mi okozza a fejsérülést?

A gyermekek és felnőttek fejsérülésének számos oka lehet. A leggyakoribb traumás sérülések gépjárműbalesetből (autó, motorkerékpár vagy gyalogosként elütés), erőszakból, esésből vagy gyermekbántalmazás következtében keletkeznek. A szubdurális vérömlenyek és az agyvérzések (az úgynevezett intraparenchymális vérzések) néha spontán is bekövetkezhetnek.

Mi okozza az agy zúzódását és belső sérülését?

Amikor közvetlen ütés éri a fejet, a gyermek megrázása (ahogyan azt sok gyermekbántalmazás esetében tapasztaljuk) vagy ostorcsapás típusú sérülés (ahogyan azt gépjárműbaleseteknél tapasztaljuk), az agy zúzódása és a belső szövetek és erek sérülése egy coup-countrecoup nevű mechanizmusnak köszönhető. A közvetlenül a traumával összefüggő, az ütközés helyén keletkezett zúzódást coup (ejtsd: COO) sérülésnek nevezzük. Ahogy az agy hátrafelé lökődik, az ellenkező oldalon a koponyának ütközhet, és egy zúzódást okozhat, amelyet countrecoup elváltozásnak neveznek. Az agynak a koponya oldalához való ütközése a belső bélés, a szövetek és az erek nyírását (szakadását) okozhatja, ami belső vérzést, zúzódást vagy az agy duzzanatát okozhatja.

Melyek a fejsérülés tünetei?

A személynek a fejsérülés súlyosságától függően különböző mértékű tünetei lehetnek. A következők a fejsérülés leggyakoribb tünetei. A tüneteket azonban minden egyén másképp tapasztalhatja. A tünetek a következők lehetnek:

• Enyhe fejsérülés:

  • Megemelkedett, duzzadt terület egy ütés vagy zúzódás miatt

  • Kis, felületes (sekély) vágás a fejbőrön

  • Koponyafájás

  • Zaj- és fényérzékenység

  • Fényérzékenység

  • Forrásérzékenység

  • Confusion

  • Lightheadedness and/or dizziness

  • Problems with balance

  • Nausea

  • Problems with memory and/or concentration

  • Change in sleep patterns

  • Blurred vision

  • “Tired” eyes

  • Ringing in the ears (tinnitus)

  • Alteration in taste

  • Fatigue or lethargy

• Moderate to severe head injury (requires immediate medical attention)–symptoms may include any of the above plus:

  • Loss of consciousness

  • Severe headache that does not go away

  • Repeated nausea and vomiting

  • Loss of short-term memory, such as difficulty remembering the events that led right up to and through the traumatic event

  • Slurred speech

  • Difficulty with walking

  • Weakness in one side or area of the body

  • Sweating

  • Pale skin color

  • Seizures or convulsions

  • Behavior changes including irritability

  • Blood or clear fluid draining from the ears or nose

  • One pupil (dark area in the center of the eye) is dilated, or looks larger, than the other eye and doesn’t constrict, or get smaller, when exposed to light

  • Deep cut or laceration in the scalp

  • Open wound in the head

  • Foreign object penetrating the head

  • Coma (a state of unconsciousness from which a person cannot be awakened; responds only minimally, if at all, to stimuli; and exhibits no voluntary activities)

  • Vegetative state (a condition of brain damage in which a person has lost his thinking abilities and awareness of his surroundings, de megtart néhány alapvető funkciót, például a légzést és a vérkeringést)

  • Locked-in-szindróma (olyan neurológiai állapot, amelyben a személy tudatánál van, képes gondolkodni és érvelni, de nem tud beszélni vagy mozogni)

A fejsérülés tünetei hasonlíthatnak más problémákra vagy egészségügyi állapotokra. A diagnózis felállításához mindig forduljon orvosához.

Hogyan diagnosztizálják a fejsérüléseket?

A probléma teljes mértéke nem feltétlenül érthető meg teljesen közvetlenül a sérülés után, de egy átfogó orvosi értékelés és diagnosztikai vizsgálat során kiderülhet. A fejsérülés diagnózisa fizikális vizsgálattal és diagnosztikai tesztekkel történik. A vizsgálat során az orvos felveszi a beteg és családja teljes kórtörténetét, és megkérdezi, hogyan következett be a sérülés. A fejet ért trauma neurológiai problémákat okozhat, és további orvosi nyomon követést igényelhet.

A diagnosztikai vizsgálatok közé tartozhatnak:

• Vérvizsgálatok

• Röntgenfelvétel. Olyan diagnosztikai vizsgálat, amely láthatatlan elektromágneses energiasugarak segítségével filmre vetített képeket készít a belső szövetekről, csontokról és szervekről.

• Computertomográfiás vizsgálat (más néven CT vagy CAT vizsgálat). Olyan képalkotó diagnosztikai eljárás, amely röntgensugarak és számítógépes technológia kombinációjával vízszintes vagy axiális képeket (gyakran szeleteknek nevezik) készít a testről. A CT-vizsgálat részletes képeket mutat a test bármely részéről, beleértve a csontokat, az izmokat, a zsírt és a szerveket. A CT-vizsgálatok részletesebbek, mint az általános röntgenfelvételek.

• Elektroenkefalogram (EEG). Az agy folyamatos, elektromos aktivitását a fejbőrre erősített elektródák segítségével rögzítő eljárás.

• Mágneses rezonanciás képalkotás (MRI). Olyan diagnosztikai eljárás, amely nagy mágnesek, rádiófrekvenciák és egy számítógép kombinációjával részletes képeket készít a testben lévő szervekről és struktúrákról.

Treatment of a head injury

Specific treatment of a head injury will be determined by your doctor based on:

• Your age, overall health, and medical history

• Extent of the head injury

• Type of head injury

• Your tolerance for specific medications, procedures, or therapies

• Expectations for the course of the head injury

• Your opinion or preference

Depending on the severity of the injury, treatment may include:

• Ice

• Rest

• Topical antibiotic ointment and adhesive bandage

• Observation

• Immediate medical attention

• Stitches

• Hospitalization for observation

• Moderate sedation or assistance with breathing that would require being placed on a breathing machine, vagy gépi lélegeztetőgép vagy lélegeztetőgép

• Műtét

A kezelés egyénre szabott, az állapot mértékétől és az egyéb sérülések jelenlététől függően. Ha a betegnek súlyos fejsérülése van, szükség lehet a megnövekedett koponyaűri nyomás (a koponyán belüli nyomás) ellenőrzésére. A fejsérülés következtében az agy megduzzadhat. Mivel az agyat a koponya fedi, csak kevés hely áll rendelkezésre a duzzadáshoz. Ez a koponyán belüli nyomás növekedését okozza, ami agykárosodáshoz vezethet.

Hogyan ellenőrzik az ICP-t?

A koponyaűri nyomást kétféleképpen mérik. Az egyik módszer az, hogy egy kis üreges csövet (katétert) helyeznek az agy folyadékkal teli terébe (kamra). Máskor egy kis üreges eszközt (csavar) helyeznek a koponyán keresztül a közvetlenül a koponya és az agy közötti térbe. Mindkét eszközt az orvos vagy az intenzív osztályon (ICU) vagy a műtőben helyezi be. Az ICP-készüléket ezután egy monitorhoz csatlakoztatják, amely folyamatosan leolvassa a koponyán belüli nyomást. Ha a nyomás emelkedik, azonnal kezelhető. Amíg az ICP-eszköz a helyén van, a beteg gyógyszeres kezelést kap, hogy kényelmesen érezze magát. Amikor a duzzanat lement, és kevés az esélye a további duzzanatnak, az eszközt eltávolítják.

A fejsérült személy egész életére vonatkozó megfontolások

A legfontosabb a gyermekek és felnőttek biztonságos környezetének elősegítése, valamint a fejsérülések eleve megelőzése. A biztonsági öv használata autóban való utazáskor és a sisak használata (megfelelő viselés esetén) olyan tevékenységeknél, mint a kerékpározás, az in-line korcsolyázás és a gördeszkázás, megvédheti a fejet a súlyos sérülésektől.

A súlyos agysérülést szenvedett személyek elveszíthetik az izomerő, a finommotoros képességek, a beszéd, a látás, a hallás vagy az ízlelés funkcióit, az érintett agyterületektől és az agykárosodás súlyosságától függően. Hosszú- vagy rövid távú személyiség- vagy viselkedésbeli változások is előfordulhatnak. Ezek a személyek hosszú távú orvosi és rehabilitációs (fiziko-, foglalkozás- vagy logopédiai) kezelést igényelnek.

Az érintett személy felépülésének mértéke az agysérülés típusától és az esetlegesen fennálló egyéb orvosi problémáktól függ. Fontos, hogy a személy otthoni és közösségi képességeinek maximalizálására összpontosítsunk. A pozitív megerősítés arra ösztönzi a beteget, hogy erősítse önbecsülését és elősegítse függetlenségét.