Sónyomatok a Harvardon

Willliam Henry Fox Talbot következő áttörése 1840 és 1841 között történt, amikor tovább finomította a negatív-pozitív eljárás lépéseit. (Kísérletei során még a közvetlen pozitív képek készítésének lehetőségét is mérlegelte, amelyeket leukotípiáknak nevezett el.) A feltaláló azonban egy új technikával kezdett nagyobb sikereket elérni: a kalotípia néven ismert, előhívott negatívokkal. A kalotípia egy látens képalkotási eljárás volt. A látható kép csak további kémiai fejlesztéssel jött létre. A fotogén rajznegatívhoz hasonlóan Talbot a kalotípiából is több pozitív nyomatot tudott készíteni egyetlen képről.

A kalotípia előállításához Talbot fényérzékeny felületet hozott létre úgy, hogy egy papírlapot – általában írópapírt – ezüst-nitrát oldattal vont be. A papírt bizonyos fokig megszárította, majd kálium-jodiddal vonta be, hogy ezüstjodidot kapjon. Mielőtt a negatívot a fényképezőgépben exponálta volna, Talbot egy utolsó bevonatot adott a papírra egy ecetsavval és galluszsavval kevert ezüstnitrátoldattal. Az érzékenyített papírt ezután a fényképezőgépben exponálták.

Az expozíció után Talbot felfedezte, hogy a negatívon kialakult, de még nem látható látens képet ki tudja hozni, ha a papírt ismét kis mennyiségű ecetsavval és galluszsavval kevert ezüstnitráttal mossa át. Talbot a látens kép technológiájának alkalmazásával nagymértékben megnövelte a negatív fényképészeti érzékenységét, és így csökkentette a fényképezőgépben szükséges expozíciós időt. Ez a kifejlesztett eljárásként ismert technika vegyszerek segítségével hozta ki a látható képet.

Alt szöveg
“Szekér egy kőépülethez, valószínűleg egy templomhoz vezető úton Délkelet-Angliában” George Shepherd, kalotípia (papíreljárás), Houghton Library, Harvard University

A végső lépésben a kalotípiát szódahiposzulfit (hypo) vagy halogenidek (kálium-jodid és kálium-bromid) segítségével rögzítették. A kálium-jodiddal rögzített kalotípiák sárga színárnyalatot mutattak. A nagyobb részletességű nyomatok előállítása érdekében Talbot gyakran viaszolta a negatívot a feldolgozás után. A viasz behatolt a papírszálakba, így a negatív áttetszőbbé vált. Ez az eljárás több fényt engedett át a nyomtatás során, és kevésbé látható papírrostokat tartalmazó nyomatot eredményezett.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.