A CHEERS visszatekintése
Mit csinál egy korábbi profi baseball játékos, egy karrierista pincérnő/nyolcgyermekes anya, egy gyakran munkanélküli könyvelő, egy mindentudó postás, egy rosszul szerető pszichiáter, egy érzelmileg instabil aranyásó menedzser, egy feszült pszichoanalitikus, egy elitista bukott író, egy tanácstalan volt edző, egy tanácstalan volt mezőgazdasági dolgozó és számos színes egyéniség, akik Boston városát lakják?
CHEERS, egy ikonikus bár Bostonban, Massachusetts államban és egy ikonikus televíziós sorozat, amely 1982-1993 között futott az NBC-n a MUST SEE TV fénykorában. A sorozat főszereplője Ted Danson volt Sam “Mayday” Malone, a Red Sox egykori váltójátékosa, akiből bártulajdonos lett, ami irónia, tekintve, hogy dobóként töltött éveit részegen töltötte, és gyógyuló alkoholistaként változtatott az életén.
Az egyetlen dolog, amitől Sam nem tudott szabadulni, az a szoknyavadászat volt, ami számtalan nővel folytatott üres és felszínes kapcsolatokhoz vezetett. Egészen addig, amíg meg nem ismerkedett Diane Chambersszel, a nemrég dobott, munkanélkülivé vált, feltörekvő írónővel, akit Shelley Long kiválóan alakított.
A sorozat első öt éve nem volt más, mint egyfajta romantikus vígjáték. Egy akarnak ők, nem akarnak ők, amelyben Sam és Diane összejöttek, szakítottak, majd újra összejöttek, hogy aztán lemondják az esküvőt, Diane pedig távozzon, hogy nagyobb lehetőséget kapjon televíziós íróként, miután a regényét nem sikerült eladni. Lehet, hogy Sam volt a CHEERS központi szereplője, de ezek a korai évek Diane-re épültek, mivel ő volt a híd a közönség és a Cheers színes szereplői között.
Shelley Long filmes karrierre való törekvése vezetett távozásához, lezárva ezzel a sorozat egy fontos fejezetét. Bár Kirstie Alley és Rebecca Howe karaktere szívesen látott változást jelentett, egyfajta varázslat távozott a sorozatból, és soha nem tért vissza.
A sorozat következő hat évadában a többi főszereplő életében is történtek fejlemények, leginkább a Kelsey Grammar által alakított Frasier Crane életében. Frasier a Diane és Sam melletti szerelmi háromszög harmadik pontjából a Bebe Neuwirth által tökéletesen alakított, jelenetrabló Lilith Crane felesége lett. Frasier természetesen a CHEERS után saját sorozatot kapott.
Balszerencsétlenségére Rebecca karaktere egy aranyásó, érzelmileg instabil csődtömeggé degradálódott, akinek egyetlen célja az volt, hogy Sam számára egy másfajta potenciális szerelmi érdeklődést nyújtson. A hatodik és nyolcadik évadot Sam és Rebecca macska-egér játékának szentelték. Miután végül összejöttek, megegyeztek abban, hogy jobb, ha barátok maradnak. Ez éles ellentétben áll Sam és Diane, egy elitista akadémikus és meggyőződéses feminista kapcsolatával, amely egészen a sorozat utolsó epizódjáig kísértette őt.
A sorozat utolsó három évadát Sam fejlődésének szentelték. Attól kezdve, hogy családot akart alapítani, bár kissé véletlenszerűen Rebeccával, egészen addig, hogy végre megbékélt azzal a ténnyel, hogy hihetetlenül magányos és szexfüggőségben szenved. Csak azokban a pillanatokban, amikor Sam a legsebezhetőbb volt, a sorozat valóban elérte a csúcspontját. Ezek a pillanatok Diane után gyakran túlságosan távol álltak egymástól.
Naná, Sam továbbra is harcolt és veszített a csínycsatáiban Garyvel a konkurens Gary’s Olde Town Tavern bárból. Persze, Sam többféleképpen is harcban állt a Cheers tulajdonjogáért, többek között az emeleti Melville’s étterem tulajdonosának, John Allen Hillnek a vitájában, hogy kié a biliárdterem jogai. Samnek még azt is ki kellett találnia, hogyan építse újra a Cheerst, miután Rebecca véletlenül felgyújtotta az irodát.
Az egykori Red Sox-sztár azonban sosem találta meg igazán a boldog befejezést. Még azután is, hogy olyanná fejlődött, aki rájött, hogy mind az alkohol, mind a szex rabja, Sam soha nem esik bele senki másba, csak Diane-be. Soha nem kap lehetőséget arra, hogy családot alapítson. Soha nem nő fel. Örökre csapdába esett a fénykorában, jóval túl a fénykorán, egészen addig a pontig, hogy a saját bárjában válik viccé.
A sorozat utolsó epizódjában Cliff, a mama fia régóta esedékes előléptetést kap a postán, Norm végre állandó munkát kap az önkormányzatnál, Woody-t megválasztják hivatalba, annak ellenére, hogy nincs tudása vagy tapasztalata, Rebecca végre elengedi felszínes természetét és szerelemből megy hozzá egy férfihoz, Frasier látszólag helyrehozza a dolgokat Lilith-el annak hűtlensége ellenére, de Samnek marad a bárja. Egy bárral, amely sok szempontból a saját maga által teremtett börtön.”
A CHEERS utolsó epizódjaiban visszatér Diane, aki nemrég díjat nyert forgatókönyvírói munkásságáért. Diane azt állítja, hogy a siker reményében ment el, de a siker túl későn jött. Egy utolsó fellángolás után, ami miatt Sam a Cheers-t és a stábot végleg otthagyja, ketten rájönnek, hogy a remek szex ellenére túlságosan különbözőek ahhoz, hogy végül működjön a kapcsolatuk.
A törzsvendégekkel való élet céljának mérlegelése után Sam és Norm maradnak utoljára. Norm elmondja Samnek, hogy tudta, hogy Sam vissza fog jönni, és utalt arra, hogy Sam életének szerelme Cheers. Sam egyedül marad, és hangosan kimondja: “Én vagyok a legszerencsésebb ember a Földön”. Ezt a mondatot Lou Gerhig tette híressé, aki kénytelen volt visszavonulni a Major League Baseballtól egy olyan betegség miatt, amely az életét követelte, és amelyet róla neveztek el.
A kilencedik és a tizedik évadot nehéz volt végigülni. A nagyszerű színészi alakítások ellenére a forgatókönyvek és a történetvezetés hiányos volt, és a korábban olykor furcsa műsor teljesen kisiklott. Ted Danson felismerte ezt, és a tizenegyedik évad végén nagyjából pontot tett a részvételére, ami vitathatatlanul a Diane utáni legjobb évad. A sorozatnak ismét volt fókusza, és a fókusz a dolgok lezárása volt.
A főszereplő Sam szerencsétlenségére ez a befejezés a legjobb esetben is keserédes, legrosszabb esetben tragikus figyelmeztetés azok számára, akik negatív rutinban találják magukat, barátnak álcázott bátorítókkal körülvéve. A valóságnak egy olyan szelete, amit a sorozat még nem látott.
A CHEERS végül is egy szórakoztató tévésorozat volt. Egy jó sorozat. Az emberek tízmillióan nézték minden héten. Sok szempontból jobbá változtatta a sitcomokat, vagy csak úgy általában a tévézést. A sorozat csak azért nem érte el a nagyszerűség határát, mert azt hiszem, legbelül mindannyian azt akartuk, hogy Sam és Diane együtt kössön ki. Ez reális? Valószínűleg nem. Jellemző lett volna egy olyan sorozatra, ami minden volt, csak nem az? Valószínűleg igen. Viszont van egy utóíz, ami kísért, amikor látjuk, ahogy Sam besétál a biliárdszoba sötétjébe, és elfogadja a sorsát, mint egy olyan ember, akit örökre a saját hibái kötnek le.
Isten Sam Malone-ra! May he be out there somewhere, finding the peace of mind he was subconsciously searching for from episode one all the way to episode 275.
For more from this author, check out his web series DRIV.