A Segovia címerével ékesített hatalmas segoviai vízvezeték az ókori Róma mérnöki teljesítményének egyik legjobban megőrzött, létező bizonyítéka.
Noha a pontos építési dátumot nehéz meghatározni, mivel semmiféle felirat nem található rajta, a vízvezeték (és a vízvezetékhíd) általános vélekedés szerint a Kr. u. 1. vagy 2. század körül épülhetett. A Római Birodalom számos pompás vízvezetéke elpusztult, és csak romok és pillérek jelzik létezésüket. A kevés még álló vízvezeték közül a segoviai nem csak figyelemre méltóan jól megmaradt, de még a 20. században is szolgáltatta a város vízellátását a Frio folyóból.
A nagyjából 2950 láb hosszú és a legmagasabb pontján majdnem 94 láb magas vízvezetékhíd 167 ívből áll, amelyeket pillérek támasztanak alá. A kolosszális gránittömböket habarcs vagy bilincsek használata nélkül, zseniális módon egyensúlyozó erők tartják össze. A tervezés Vitruvius római építész és mérnök i. e. 15-ben írt többkötetes építészeti útmutatójában, a De Architectura című művében, amelyet Vitruvius nagylelkű pártfogója, Julius Caesar számára írt, a római építész és mérnök által meghatározott irányelveket követi.
A vízvezeték a “Puente de Diablo” vagy Ördög hídja nevet kapta, mivel egy helyi legenda szerint Lucifer részt vett a híd építésében, hogy lenyűgözzön egy barátnőjét, és az Azoguejo téren, ahol a pillérek a legmagasabb ponton állnak, a legjobban élvezhető. A vízvezeték, Segovia kiemelkedő szimbóluma, az ókori Róma építészetét meghatározó grandiózus szépség és zseniális funkcionalitás házasságának rendkívüli példája.