A silkie-t egyes országokban bantam fajtának tekintik, de ez régiónként változik, és sok fajtastandard hivatalosan a nagy szárnyasok közé sorolja őket; a bantam silkie valójában a legtöbbször külön fajta. A fajta szinte minden észak-amerikai fajtája bantam méretű, de Európában a standard méretű az eredeti változat. Azonban még a standard Silkie-k is viszonylag kis csirkék, a hímek súlya mindössze 1,8 kilogramm, a nőstényeké pedig 1,4 kilogramm. Az American Standard of Perfection szerint a hímek 1 kg-osak, a nőstények pedig 900 g-osak.
A silkie tollazat egykor egyedülálló volt a csirkefajták között, az utóbbi években azonban több fajtában is kialakult a silkie tollazat, leginkább a chabo fajtában, ahol Nagy-Britanniában és Hollandiában már szabványosították. A selyemhez és a szőrméhez hasonlították. Az általános eredmény egy puha, bolyhos megjelenés. Tollazatukból hiányoznak a működő tüskék, és így hasonlóak más madarak pehelytollaihoz. E tulajdonságuk miatt a selyemtollak nem tudnak repülni.
A selyemtollak két különböző fajtája létezik: szakállas és nem szakállas. A szakállas selyemkócsagoknak a csőr alatti részen van egy plusz tollpamacs, amely a fülcimpákat takarja. Szín szerint is elkülönülnek. A versenyszerű kiállításokra elismert selyemkutyák színei közé tartozik a fekete, a kék, a buff, a szürke, a barna és a fehér. Léteznek alternatív árnyalatok is, mint például a kakukk, a levendula, a vörös és a splash. A tökéletességre vonatkozó szabványok szerint minden Silkie-nek kis dió alakú fésűvel, sötét szőrszálakkal és türkizkék fülcimpával kell rendelkeznie. Ezeken a jellemző tulajdonságokon kívül a selyemkutyáknak mindkét lábukon öt lábujj van. Más fajták közül a Dorking, a Faverolles és a Sultan is rendelkezik ezzel a ritka tulajdonsággal.
Minden Silkie-nek fekete vagy kékes színű a bőre, a csontjai és a húsa szürkésfekete; kínai nyelvű neve wu gu ji (烏骨雞), ami azt jelenti, hogy “fekete csontú csirke”. A bőrön túl az állat kötőszövetébe is kiterjedő melanizmus ritka tulajdonság, és a csirkéknél a fibromelanózis okozza, amely egy ritka mutáció, amelyről úgy vélik, hogy Ázsiában kezdődött. A Silkie és számos más, ázsiai állományból származó fajta rendelkezik ezzel a mutációval. A színtől függetlenül a fajta általában nem termel annyit, mint az elterjedtebb húscsirkefajták.
BantamSzerkesztés
Az American Standard of Perfection szerint a bantam Silkie hím standard súlya 1 kg (35 oz), a nőstényé 900 g (32 oz). Az Australian Poultry Standard és a British Poultry Standard sokkal kisebb súlyú Silkie bantamokat ír elő; az ausztrálban a hímek standard súlya 680 g (25 oz), a nőstényeké 570 g (20 oz). A brit standard súlya a bantam Silkie-k esetében 600 g (22 oz) a hímeknél és 500 g (18 oz) a nőstényeknél.
PolydactylyEdit
A selyemkutyák a polydactyly-ról is ismertek, ami általában 1-2 további lábujjpercben nyilvánul meg. Ennek a plusz ujjképződésnek a genetikai oka egy SNP az SHH gén egy szabályozójában, az úgynevezett ZPA szabályozó szekvenciában (ZRS). Ez ektopikus SHH-expressziót okoz a fejlődő végtagbimbó elülső részén, ami fokozott szövetnövekedéshez és ujjpercekhez vezet. Míg a Silkie lábai polydaktíliát mutatnak, a szárnyak a szokásos tridaktíliás (háromujjas) elrendezésűek. A japán selyemkócsag kezdetben embrióként további ujjakat fejleszt a szárnyon, de ezek a kikelés előtt elvesznek. A Silkie polydaktíliája mögött meghúzódó genetikai okok eltérnek azoktól, amelyek a Dorking csirkefajtánál a polydaktíliát okozzák, ami az AER-ben lévő ektopikus FGF4 expressziónak köszönhető, másodlagos hatásként pedig az ektopikus SHH-nak.