Sir Michael Francis Atiyah, (született 1929. április 22-én, London, Anglia – meghalt 2019. január 11-én), brit matematikus, aki 1966-ban elsősorban topológiai munkásságáért kapta meg a Fields-érmet. Atiyah 1983-ban lovaggá ütötte, 1992-ben pedig megkapta az Érdemrendet. A Royal Society elnöke is volt (1990-95).
Atiyah édesapja libanoni, édesanyja skót volt. Az egyiptomi Victoria College-ba és a cambridge-i Trinity College-ba járt (Ph.D., 1955). Az amerikai Princetonban (New Jersey, USA) működő Institute for Advanced Study (1955) és a Cambridge-i Egyetem (1956-61) munkatársa volt. 1961-ben Atiyah az Oxfordi Egyetemre költözött, ahol 1963 és 1969 között a Savilian Geometry Chair of Geometry tanszéket töltötte be. 1969-ben visszatért az intézetbe, majd 1972-ben az oxfordi Royal Society kutatóprofesszora lett. 1990-ben Atiyah lett a Trinity College mestere és az Isaac Newton Institute for Mathematical Sciences igazgatója, mindkettő Cambridge-ben; az utóbbi pozícióból 1996-ban vonult nyugdíjba.
Atiyah 1966-ban a moszkvai Nemzetközi Matematikus Kongresszuson megkapta a Fields-érmet a topológiával és analízissel kapcsolatos munkásságáért. A francia Alexandre Grothendieckkel és a német Friedrich Hirzebruchhal együtt egyik úttörője volt a K-elmélet kidolgozásának – 1963-ban az amerikai Isadore Singerrel közösen kidolgozta a híres Atiyah-Singer index-tételt, amely egy elliptikus differenciálegyenlet megoldásainak számát jellemzi. (Atiyah és Singer közösen kapták meg ezért a munkáért a 2004-es Abel-díjat). Korai topológiai és algebrai munkásságát számos különböző területen végzett munka követte, ami a Fields-érmeseknél rendszeresen megfigyelhető jelenség. Másokkal együtt hozzájárult a komplex sokaságok elméletének kidolgozásához – azaz a Riemann-felületek több változóra való általánosításához. A matematikai fizikában az algebrai topológiával, az algebrai fajtákkal, a komplex analízissel, a Yang-Mills-egyenletekkel és a gauge-elmélettel, valamint a szuperhúrelmélettel is foglalkozott.
Atiyah publikációi közé tartozik a K-elmélet (1967); I.G. Macdonalddal, Introduction to Commutative Algebra (1969); Elliptic Operators and Compact Groups (1974); Geometry of Yang-Mills Fields (1979); Nigel Hitchinnel, The Geometry and Dynamics of Magnetic Monopoles (1988); és The Geometry and Physics of Knots (1990). Összegyűjtött művei öt kötetben 1988-ban jelentek meg.