Spica:

A Spica egy fényes kettőscsillag, a 16. legfényesebb a Föld éjszakai égboltján, amely az északi Szűz csillagképben látható. Nemcsak mérete miatt látható, hanem viszonylag közeli távolsága miatt is: mintegy 260 fényévre van a Földtől.

Míg a csillag szabad szemmel egyetlen fénypontnak tűnik, a Spica egy kettős rendszer. Az egyik csillag azonban sokkal fényesebb, mint a másik.

A csillagrendszer egyben a röntgensugárzás hatalmas forrása is, ami a Spica új megértését nyitotta meg, amikor a röntgencsillagászat az 1960-as években előtérbe került.

A Spica megtalálása

A Spicát kissé nehéz észrevenni, ezért a csillagászok néha más csillagokat használnak a megtalálásához. A Nagy Medve fogantyújából kiindulva egy amatőrök körében gyakran használt kifejezés így hangzik: “Kövesd az ívet az Arcturusig, és száguldj tovább a Spica felé”. A Spica helyzete:

• Rektaszcenzió: 13 óra 25 perc 11,6 másodperc
• Deklináció: -11 fok 09 perc 41 másodperc

Spica a történelemben és a kultúrában

A Spica név egy latin kifejezésből származik, amely szerint a Szűzben egy “gabonafül” vagy “búzafül” van. Más ősi kultúrákban, például az arab, a kínai és a hindu kultúrákban is feljegyezték és elnevezték. A legenda általánosan összekapcsolja a Szüzet Dikével, az igazságosság görög istennőjével és Perszephonéval, Demeter, az aratás istennőjének lányával.

Spica szerepel Brazília nemzeti zászlaján, a portugál “Ordem e Progresso” (Rend és haladás) felirat felett. Ez Para államot hivatott jelképezni.

A csillagot egy 2000-es évekbeli japán manga, a “Twin Spica” című sorozat is kiemelten említi, amely egy fiktív űrhajósképző iskolába járó középiskolásokat követ.

Spica a modernebb időkben

A távcső feltalálásáig nem vált világossá, hogy a Spica egy kettős csillag. A két csillag a Föld és a Nap közötti távolságnak mindössze 12 százalékával megegyező távolságban kering egymás körül.

A két csillag Jim Kaler, az Illinois-i Egyetem nyugalmazott csillagászprofesszora szerint mindkettő B osztályú csillag, a fényesebbik “stabil élettartamának vége felé közeledik”. A NASA szerint az elsődleges csillag nagyjából kétszer akkora, mint a Nap, és csaknem kétezerszer olyan fényes, mint a Nap.

Egykor úgy gondolták, hogy a kettőscsillagok fényességének változékonysága azért van, mert az egyik csillag elhalad a másik előtt, és elhalványítja annak fényét.

Újabb mérések azt mutatják, hogy ez valószínűleg azért van, mert a csillagok szökőárszerűen torzítják egymást a közelségük miatt. Olyan közel örvénylenek egymáshoz, hogy egy keringés mindössze négy napot vesz igénybe.

Változatos nézetek a Spica-ról

Újabban a Spica rendszerét a röntgensugárzás érdekes forrásának tekintik. Egy 2007-es tanulmány a csillagok röntgensugárzása és a fotoszférájuk, vagyis a csillagokon belüli fizikai terület, ahol az energiájuk fény formájában felszabadul, közötti kapcsolatot vizsgálta.

Egy másik 2001-es tanulmány megjegyezte, hogy a rendszer “egyike azon keveseknek, ahol a Struve-Sahade-hatás mutatkozik”, utalva a kisebb csillag színképvonalainak változásaira. A vonalak erősödnek, amikor a kisebb csillag a megfigyelő felé mozog, majd gyengülnek, amikor távolodik.