Részletes információk
Spreckels Theatre Building on Broadway
A színház a Spreckels Theatre Building épületében található, amely egy egész háztömböt foglal el az eredeti belvárosi hálózatból. Az épület 200 láb széles és 235 láb mély (61m x 72m). A színház előcsarnokának bejárati ajtajaitól a színpad hátsó faláig a teljes 235 láb mélységet elfoglalja. A nézőtér 88 láb széles és 70 láb mély (27m x 21m).
A nyitóest a “Bought and Paid For” című előadás volt, Spreckels saját költségén hozta át a teljes New York-i stábot San Diegóba. Eredetileg egyetlen előadásra tervezték, de a nagy érdeklődésre való tekintettel a megnyitót követő napon egy matiné- és egy további esti előadással egészítették ki.
A Los Angeles-i Harrison Albright építész (aki a San Diegó-i U.S. Grant Hotel és a Spreckels Organ Pavilion, valamint a Los Angeles-i Santa Fe Freight Depot építéséről is ismert) tervezte az épületet Spreckels számára, aki az 1906-os San Francisco-i földrengés után családjával San Diegóba költözött. Mivel Spreckels saját szemével látta a földrengés és az azt követő tüzek okozta pusztítást, elhatározta, hogy új épületének tűz- és földrengésállónak kell lennie.
A Spreckels követelményeinek való megfelelés érdekében alkalmazott túlmérnöki munka szemléletes példája a színház tűzfüggönye, amely egy keretre szerelt acéllemezekből áll, és két hüvelyk (51 mm) üvegezett azbeszttel van bevonva – sokkal nehezebb, mint az akkoriban általánosan használt hagyományos azbeszt tűzfüggönyök, és a fel- és lehúzásuk jelentős mérnöki munkát igényelt. A színház falai vastagok és vasbetonból (akkoriban új építőanyag) készültek, és hatékonyan elválasztják a színházat az egész környező irodaépülettől, ráadásul a színháznak saját, független tűzlépcsője van.
Spreckels Theatre Auditorium
A nézőtér barokk stílusú, és két erkéllyel rendelkezik. A színház fő előcsarnokából, amely az épület bejárati előcsarnokából (ma Grand Lobby) érhető el, minden szintre el lehet jutni: a főszintre (Orchestra), két lépcsőn az első erkélyre (eredetileg Balcony, ma Mezzanine), és egyetlen lépcsőn a második erkélyre (eredetileg Family Circle és Gallery, ma Lower Balcony és Upper Balcony).
A második (felső) erkély egyébként nem kapcsolódik a ház többi részéhez, kivéve az előcsarnokot, azonban néhány tényezőt figyelembe véve biztosak lehetünk benne, hogy ez osztály- és nem faji szegregáció volt: (1) a színház elhelyezkedése az általában toleránsabb amerikai nyugati parton; (2) a külön utcai bejárat és pénztár hiánya; és (3) az erkély első/alsó részének Családi Kör elnevezése. A korszak fajilag szegregált színházai fizikailag külön bejárattal és pénztárakkal rendelkeztek.
Proszcénium hangfal és operapáholyok
Az első erkélyről a színpad felé lépcsőznek le a dupla magasságú nagy operapáholyok, amelyek a szemet a cselekmény felé irányítják. Az operapáholyok tetején Charles C. Cristadoro szobrászművész allegorikus szobrai csoportosulnak.
A proszcénium hangfalán egy hatalmas, finom árnyalatokkal festett freskó látható, amely két angyalt ábrázol, akik egy cornucopia-ból (bőségszaru) szórják a gazdagságot, valamint a tenger istenét, Neptunuszt, aki jólétet hoz San Diegóba. A freskót a Los Angeles-i Emil T. Mazy festőművész festette, aki a fő mennyezeti kupolában lévő, a hajnalt ábrázoló, kiegészítő freskót is festette. Ezt négy kisebb kupola/medalion szegélyezi, amelyek a Földet, a Levegőt, a Tüzet és a Vizet ábrázoló falfestményeket tartalmazzák.
A nézőtéren széles körben alkalmazták az akkor új “elektromos fényt”. A két erkély homlokzatát, az operapáholyok homlokzatait és a mennyezeten lévő hangsúlyos vonalakat csupasz izzókkal emelték ki, amelyek stílusukban hasonlóak, de kisebb méretűek voltak, mint az Adler & Sullivan építész által a chicagói Auditorium Színházban alkalmazott világítás. A lámpákat eltávolították az operapáholyok homlokzatáról, amikor kiderült, hogy előadások után rejtélyes módon eltűntek – a páholyokban ülők számára könnyen elérhető közelségben voltak!
Spreckels a legmodernebb gépészeti berendezéseket szereltette be a fűtéshez és a szellőzéshez, hogy biztosítsa a mecénások kényelmét. A nézőtér nevezetessége, hogy nem voltak a kilátást akadályozó oszlopok, ami 1912-ben csodaszámba ment. A nézőtér mennyezetét három masszív acél tetőgerenda tartja, az erkélyeket pedig a nézőtér hátsó részén lévő oszlopok támasztják alá. Az akusztikát is tökéletesnek ítélték. A színházat a kezdetektől fogva a Spreckels nevében a termékeny San Diego-i színházmenedzser, Jack Dodge és társa, Harry C. Hayward irányította.
Loading Dock Stage Left
A színpad nevezetessége, hogy két teljesen különálló rakodóajtóval rendelkezik. Az épület mindkét oldalára egyforma magas, íves bejáratokat építettek. Ezek széles és magas sikátorokba nyílnak, amelyek a színpad bal oldali és jobb oldali Upstage sarkához vezetnek. A teljesen megrakott teherautók mindkét sikátoron fel tudtak tolatni, és közvetlenül a színpadra tudtak kirakodni. A megnyitón a helyi sajtó megjegyezte, hogy a kettős bejáratok “lehetővé teszik a csapatok számára, hogy az utcáról a színpadra és az épület túloldalára hajtsanak át”.
A kettős rakodóajtókat nagyszerűen használták, amikor az Orpheum varieté 1923-ban a Spreckels Színházba hozta a “Ben Hur” című előadást, amelynek fináléjában egy lovas szekérversenyt rendeztek, amelynek során a lovak teljes sebességgel vágtáztak át a színpadon, az egyik ajtón kifelé, majd az épület mögött láthatatlanul vissza a másik oldalra, és a másik ajtón vissza, hogy többször is újra kezdjék a versenyt – mindezt a közönség nagy örömére.
Előcsarnok, áttetsző ónixból készült falakkal
A színház és az épület 30 láb széles és 80 láb mély (9 m x 24 m) előcsarnokát (mai nevén Grand Lobby) kezdettől fogva úgy tervezték, hogy lenyűgözzön. Kétszeres magasságú falait és mennyezetét teljes egészében áttetsző ónixszel burkolták, a mennyezeten található panelek pedig tetőablakként működnek, és lehetővé teszik az ónixszel szűrt napfény diffúz mintázatú kibocsátását az előcsarnokba. A főcsarnokból a színház előcsarnokába vezető ajtók fölé eredetileg egy Tiffany-üvegablakot (a “Kilenc táncoló múzsa” klasszikus görög jelenetét) szereltek, amelyet azonban a II. világháború alatt az épület alagsorában kellett tárolni, majd rejtélyes módon eltűnt. A lenyűgöző, többszínű üvegből készült, Yaakov Agam által készített pótlást 1985-ben helyezték el.
A Spreckels színpadán többek között olyan híres nevek játszottak, mint: Abbott és Costello, John Barrymore, Lionel Barrymore, Enrico Caruso, Ina Claire, Ronald Coleman, Judy Garland, Al Jolson, Mary Pickford, William Powell, Will Rogers, John Phillip Sousa zenekara és Paul Whiteman zenekara.
1922-ben a színház a színpadi műsorok mellett rendszeresen vetített némafilmeket is, és az első erkély hátsó részén egy vetítőfülkével bővült.
1931-ben a színház bérleti szerződése Louis B. Metzger (az Universal Pictures akkori vezérigazgatója) kezébe került, és a mozi politikája az elsőfilmes vetítés lett, amely fokozatosan átcsúszott a dupla vetítésbe, amely egy elsőfilmes, majd egy B-filmet és esetleg egy filmhíradót vagy rajzfilmet tartalmazott. 1931-től New Spreckels Theatre néven volt ismert. 1937-ben a színház külső megjelenését egy új neonsátorral és egy új függőleges felirattal frissítették az épület külsején. Az épület 1943-ig a Spreckels család ellenőrzése alatt maradt, amikor is eladták a Star and Crescent Investment Company-nak (Metzger megpróbálta megvásárolni, de túllicitálták, azonban igazgató maradt). Majd 1944-ben Metzger lánya, Jacquelyn (Jaquie) Littlefield, született Metzger, 22 évesen, apja korai halála után átvette a színház vezetését.
Auditorium a színpadról
Az 1950-es és 1960-as években a városi multiplexek kezdtek egyre nagyobb teret nyerni, és Littlefieldnek meg kellett találnia a módját, hogy felvegye a versenyt. Az eladási ajánlatok ellenére eltökélt volt abban, hogy a Spreckels Színház pótolhatatlan építészeti ikon és felbecsülhetetlen kulturális érték San Diego számára, és nem volt hajlandó eladni a színházat.
1962-ben Littlefield 1,65 millió dollárért megvásárolta az egész épületet, és 125 000 dollárt költött a színház felújítására. A vakolatelemeket visszaállították eredeti formájukra, a krémszínű alapra csiszolt aranyra, ami segített kihangsúlyozni a vakolat háromdimenziós jellegét. Az üléseket kicserélték és nagyvonalúbbá tették, aminek következtében az ülőhelyek száma 1 915-ről 1 500-ra csökkent. Littlefield elképzelése szerint a színház visszatért a törvényes gyökereihez, ami a Ray Charles, Live! című San Diego-i premierrel meg is történt.
1976-ban Littlefield megállapodást kötött a Nederlander Organizationnel, hogy a Broadway előadásokat hozza San Diegóba, aminek eredményeképpen olyan sztárokkal indult bérletes évad, mint Sigourney Weaver, Christopher Reeve és Katherine Hepburn.
A 2012-es centenáriumi ünnepségek részeként a Spreckels Színház három fejlesztési projektet kezdeményezett:
- A 75 éves sátortetőt és a függőleges feliratot új vezetékekkel, festéssel és új neonnal adták vissza eredeti, 1937-es pompájában.
- A félemeleten új üléseket helyeztek el, amelyek további lábtérrel, új végállványokkal és új kárpitozással rendelkeznek.
- A nagy előcsarnok világítását visszaállították, miután az 1940-es évek közepén a háborús igények miatt elsötétült.
Jaquie Littlefield 2019 januárjában, 96 éves korában hunyt el, még mindig a Spreckels Színház egyedüli tulajdonosa.
A San Diego Union-Tribune 2020 február közepén arról számolt be 
, hogy az “ikonikus” színház- és irodaházat 58 évnyi Littlefield család tulajdonlása után eladásra kínálják.