Amikor ennek az olasz szentnek az apja meghalt, jó édesanyja jól nevelte tizenkét gyermekét, bár nagyon szegények voltak. “Ó, bárcsak meglenne az az örömöm, hogy valamelyikőtökből szent lesz!” – szokta mondani. Egyszer, amikor szokása szerint megkérdezte: “Melyikőtök lesz szent?”, a kis Péter (aki később Celesztin pápa lett) teljes szívéből azt válaszolta: “Én, mama!”. Én leszek szent!” És így is lett.
Húszéves korában Péter remete lett, és napjait imádsággal és a Szentírás olvasásával töltötte. Ha éppen nem imádkozott vagy olvasott, akkor könyveket másolt vagy kemény munkát végzett, hogy az ördög ne találja meg semmittevés közben, és ne kísértse meg. Mivel más remeték folyton felkeresték, és könyörögtek neki, hogy vezesse őket, új rendet alapított.
Péter öreg szerzetes volt, nyolcvannégy éves, amikor pápává avatták. Ez nagyon szokatlan módon történt. Két évig nem volt pápa, mert a bíborosok nem tudták eldönteni, kit válasszanak. Szent Péter üzenetet küldött nekik, hogy döntsenek gyorsan, mert Isten nem örült a hosszú késlekedésnek. Akkor és ott magát a szentéletű öreg remetét választották! Szegény Péter sírva fakadt, amikor meghallotta a hírt, de szomorúan elfogadta, és felvette az V. Celesztin nevet.
Alig öt hónapig volt pápa. Mivel olyan szerény és egyszerű volt, mindenki kihasználta őt. Senkinek sem tudott nemet mondani, és hamarosan nagy zűrzavar támadt az ügyekben. Végül a szent úgy döntött, hogy jobb, ha lemond pápai tisztségéről. Így is tett, majd a bíborosok lábai elé vetette magát, amiért nem volt képes az Egyház kormányzására. Micsoda benyomást tett alázatossága mindannyiukra!”
Szent Celesztin remélte, hogy valamelyik kolostorában békében élhet. Az új pápa azonban úgy gondolta, hogy biztonságosabb lenne ott tartani, ahol a gonosz emberek nem használhatják ki. A szentet egy cellába zárták, és ott halt meg. Mégis vidám volt és közel volt Istenhez. “You wanted a cell, Peter,” he would repeat to himself, “and a cell you have.” His feast day is May 19th.