A Stentor a lassan mozgó vagy pangó édesvizekben található egysejtűek nemzetségébe tartozik. A mikroorganizmus nevét a trójai háború egyik görög hőséről kapta, aki hangos hangjáról volt híres, hasonlóan a trombita hangjához, amely más hangszerek hangja fölé emelkedik. A leírás azért illik a mikroorganizmusra, mert a szervezet formája némileg hasonlít a trombitáéhoz, a kis vége kitágul, hogy a másik végén egy sokkal nagyobb nyílást képezzen. A keskeny vég egy ragacsos anyagot dolgozhat ki, amely segíti az egysejtűnek a növényekhez való tapadást. A másik végén finom, szőrszerű nyúlványok, az úgynevezett csillók ritmikusan verdesnek, hogy a táplálékot a szervezet nyelőcsövébe tereljék. A stentor különböző fajai általában élénk színűek. A Stentor coeruleus például kék színű. Más fajok sárga, vörös és barna színűek.
A sztentorok a vízben található legnagyobb méretű egysejtűek közé tartoznak. Egysejtűként a Stentor egysejtű. Ennek ellenére egy tipikus organizmus akár 2 mm hosszú is lehet, így szabad szemmel is láthatóvá válik, sőt nagyobb, mint egyes többsejtű szervezetek, például a cigányrákok. Ez a nagy méret és a tóvízben való mindenütt jelenlét a szervezetet az iskolai természettudományi órák kedvelt eszközévé tette, különösen a fénymikroszkóp használatának tanulási eszközeként. Különösen a mikroszkópos megvilágítás speciális típusa, az úgynevezett fáziskontrasztos megvilágítás során jól láthatók a különböző külső és belső tulajdonságok. A mikroszkópos megvilágítás más formái, mint például a fényes tér, a sötét tér, a ferde és a Rheinberg-féle megvilágítás, mind olyan jellemzőket tárnak fel, amelyek együttesen részletes információs képet alkotnak az egysejtűről. Így a stentor vizsgálata lehetővé teszi a tanuló számára, hogy kísérletezzen a fénymikroszkópos megvilágítás különböző formáival, és közvetlenül összehasonlítsa az egyes megvilágítási módok hatását ugyanazon minta esetében.
Egy másik, a stentorban látható jellegzetesség az úgynevezett kontraktilis vakuólum. A vakuólum feladata, hogy összegyűjtse és visszaforgassa a Stentoron kívülre a beáramló vizet, hogy ellensúlyozza a protozoon belsejében lévő magasabb sókoncentrációt. Az egyes egysejtűek gondos megfigyelése általában lehetővé teszi a teli és összeesett vakuolumok észlelését.
A diák számára az ősz jó alkalom a Stentor megfigyelésére. A vízbe hullott levelek lebomlanak és nagyszámú baktérium szaporodását támogatják . Ezek viszont nagyszámú stentor növekedését támogatják.
Lásd még Mikroszkóp és mikroszkópia; Vízszennyezés és víztisztítás