Tanulmányok szerint a figyelemhiányos/hiperaktivitás-zavarban (ADHD) szenvedő gyermekeknél a stimulánsok használata növekedési zavarokkal és alacsonyabb testtömegindexszel (BMI) jár együtt, mint a betegségben nem szenvedő társaiknál. Paradox módon az újabb bizonyítékok egyre inkább arra utalnak, hogy az ADHD és az elhízás között kapcsolat van mind a gyermekek, mind a felnőttek körében. A Pediatrics című szaklapban március 18-án megjelent tanulmány némi betekintést nyújt ebbe a klinikai rejtélybe.
A Johns Hopkins Bloomberg School of Public Health és a Geisinger Center for Health Research kutatói elvégezték az első olyan longitudinális vizsgálatot, amely az ADHD diagnózis és a stimulánsok használatának hatását vizsgálta a BMI alakulására gyermekeknél.
Brian Schwartz, M.D., M.S., szerint az orvosoknak az irányelvekkel összhangban figyelemmel kell kísérniük az ADHD kezelésére stimulánsokat alkalmazó serdülők BMI-jét.
“Mivel az elmúlt évtizedekben drámaian megnőtt az ADHD diagnózisa és az erre irányuló stimuláns kezelés, ez egy érdekes kutatási irány a gyermekkori elhízás járványával kapcsolatban, mivel az emelkedések nagyjából párhuzamosan zajlanak egymással” – mondta Brian Schwartz, M.D., M.S., a vizsgálat vezetője, az epidemiológia és az orvostudomány professzora a Psychiatric Newsnak.
A Centers for Disease Control and Prevention szerint az ADHD az Egyesült Államokban az iskoláskorú gyermekek és serdülők körében az egyik legelterjedtebb pszichiátriai rendellenesség – a lakosság 11 százalékát érinti. Az ilyen magas előfordulási arány miatt – jegyezték meg a szerzők – az ADHD kezelésére szánt stimuláns gyógyszerek a második leggyakrabban felírt gyógyszerek a fiatalok körében.
A stimuláns gyógyszerek alkalmazásának lehetséges mellékhatásai közé tartozik az étvágycsökkentés következtében fellépő fogyás, de Schwartz és munkatársai szerint a keresztmetszeti adatok arra utalnak, hogy az ADHD az elhízás kockázati tényezője lehet. “Ez egy kicsit paradox – mondta Schwartz egy interjúban. Az ilyen paradox eredmények feloldásához Schwartz hangsúlyozta, hogy döntő fontosságú az ADHD diagnózis és a hosszú távú stimuláns gyógyszerhasználat BMI-tényezőkre gyakorolt következményeinek független vizsgálata a fiatalok körében.
Schwartz és csapata 163 820, 3 és 18 év közötti gyermek elektronikus egészségügyi nyilvántartását elemezte, akiket négy csoportra osztottak: ADHD diagnózissal és stimuláns felírással rendelkezők, ADHD diagnózissal rendelkezők stimuláns felírás nélkül, ADHD diagnózis nélkül, de stimuláns felírással rendelkezők, valamint ADHD diagnózissal és stimuláns felírással nem rendelkezők (kontrollok).
Az eredmények azt mutatták, hogy a stimulánsokkal nem kezelt ADHD-s fiatalok testtömegindexe egész gyermekkorukban következetesen magasabb volt, mint azoké, akiknek nem volt ADHD-diagnózisuk, vagy akiknek stimulánsokat írtak fel. Azoknál a gyerekeknél, akik ADHD vagy más betegség miatt szedtek stimulánsokat, a gyógyszer szedésének korábbi életkora és a gyógyszerhasználat hosszabb időtartama a BMI lassú növekedésével járt együtt a korai gyermekkorban, de a BMI gyors emelkedésével is összefüggött a késő serdülőkorban – jellemzően a gyógyszer abbahagyása után.
“Ezek érdekes és új eredmények számunkra” – mondta Schwartz a Psychiatric Newsnak. “A stimulánsok szedése alatti késleltetett növekedést korábbi bizonyítékok is alátámasztották, de a stimulánsok abbahagyása utáni BMI-visszaesésről nem volt tudomásunk”.
Noha az eredmények váratlanok voltak, Schwartz kijelentette, hogy a jelenlegi eredmények némi magyarázatot adnak a korábbi eredményekre, amelyek az ADHD és a felnőttkori elhízás közötti összefüggést sugallták. “Most az a nagy kérdés, hogy a BMI-visszaesés meddig tart a felnőttkorban?” – kommentálta Schwartz.
Mivel az ADHD és a stimulánsok használata továbbra is együtt jár a fiatalok elhízási arányának növekedésével, Schwartz kijelentette, hogy a klinikusoknak évente fel kellene mérniük és értékelniük kellene a BMI-t az ADHD kezelésére stimulánsokat kapó fiataloknál, és alternatív lehetőségeket kellene bemutatniuk a szülőknek, mint például a kognitív viselkedésterápia – amelynek nincs ismert BMI-visszaesés hatása -, amely szintén hatékony lehet az ADHD kezelésében.
A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy ahogy az ADHD területe fejlődik, “a jövőbeni kutatásoknak meg kell vizsgálniuk, hogy az elhízás megelőzésére irányuló beavatkozásokat hogyan lehet a legjobban testre szabni és eljuttatni az ADHD-s és társbetegségben szenvedő gyermekeket nevelő családokhoz.”
A tanulmányt a National Institutes of Health támogatta. ■
A “Attention-Deficit Disorder, Stimulant Use, and Childhood Body Mass Index Trajectory” című tanulmány absztraktja itt tekinthető meg.