Bocsánat, hogy péntek óta nem frissítettem. Szeretném, ha tudnátok, hogy a hozzászólásaitok a világot jelentették számomra, és a tudat, hogy ennyien imádkoztatok a családunkért, annyira boldoggá tette ezt a kis szívemet!
És van jó hír is.
Még azután is, hogy a szakorvos azonnali császármetszést javasolt, a szülészünk nagyon bízott a VBAC-ban.
Amikor az irodájában ültem és vártam a javaslatát, meglepődtem azon, ami elhangzott a szájából:
Mit szeretnél csinálni? Kérdezte. Még mindig VBAC-ot akarsz csinálni?
Igen.
Hát akkor csináljuk.”
Ó, köszönöm, Uram!”
Nem ez volt az első rodeója, és nagyon hálás vagyok, hogy nem csak a mi véleményünket vette figyelembe, hanem a sokéves tudásával és tapasztalatával képes volt meghozni a döntést. Tényleg bízunk benne. És ez nagyon sokat jelent.”
A baba úgy tűnik, még mindig nagyon jól van. Bár a hétvégén tapasztaltam néhány összehúzódást és egyéb “szülés előtti” jelet (megkíméllek a részletektől), a baba még mindig boldognak tűnik odabent. Egyelőre. A ma reggeli találkozónk jobb képet fog adni arról, hogy mire számíthatunk ezen a héten, bár arra számítok, hogy ha a baba nem jelenik meg hamarosan, a doktor úr beindítja a szülést, hogy biztosítsa, hogy a baba ne szenvedjen, mivel elérte a “kapacitását”, hogy úgy mondjam.
Az ilyen pillanatokban olyan hálás vagyok, hogy hiszek és bízom a szuverén Úrban, aki a legkisebb lelkeket is a kezében tartja. Békességgel tölt el, hogy nem számít, mikor és hogyan érkezik a babánk, minden úgy lesz, ahogyan az Úr eltervezte. Imádkozunk tehát jelenleg egy egészséges babáért. Bármit is jelentsen ez a szülés és az azt megelőző napok során.
Mindezzel együtt.
Az Úr meghallgatta egy nagyszerű imámat az elmúlt napokban, és bár minden, csak nem romantikus vagy elbűvölő, mégis meg kell osztanom veletek.
Ez valószínűleg a legjobb és a legrosszabb dolog, amit valaha megosztottam, egybeesik.
Szörnyű. De király.
Ha emlékeztek, már három hete küzdök egy csúnya megfázással. Volt arcüregnyomás, orrfolyás, szörnyű fejfájás napok óta, és egy általános “rosszullét”, ami egyszerűen a végét járta nekem. Szombaton összekuporodva feküdtem az ágyban, és csak imádkoztam, hogy a fejfájás fájdalma elmúljon.
Mindig egy hegynyi taknyos zsebkendő mellett feküdtem. Nem volt szép látvány. Különösen azért, mert minden egyes alkalommal, amikor kifújtam az orromat, úgy éreztem, hogy az agyam ki fog pattanni a szememből.
Elszántan szerettem volna jobban érezni magam, mielőtt megérkezik a baba.
Keservemben megkértem Stuartot, hogy keressen “természetes gyógymódokat” az arcüreggyulladásra. Attól tartottam, hogy a nátha megtelepedett az arcüregemben, és nem fog távozni egy kör antibiotikum nélkül – amit NEM akartam bevenni.
Egy kis kutatás után úgy döntöttünk, hogy kipróbálunk egy arcüreg-öblítőt.
De emberek, hadd mondjam el, hogy már olvastam ezekről korábban is, és úgy kerültem őket, mint a pestist. A legutolsó dolog, amit szeretnék csinálni, az az, hogy valamit felspricceljek az orromba, az orrmelléküregembe. Fúj. Már a gondolatától is hánynom kellett.
De annyira kétségbe voltam esve. Annyira fájt. Férgeket ettem volna, ha valaki azt mondja, hogy az segít. Amikor ezt elmondtam Stuartnak, ő így válaszolt:
Azt válaszoltam: Igen, de vajon férgek kerültek volna az orrmelléküregedbe?
Nem törődtem vele.
Aztán kikeltem az ágyból, és összekevertem a következőket:
Sinusus Rinse
– 1 csésze szűrt víz
– 1/4 teáskanálnyi tengeri só
– 1 kis kupaknyi hidrogén-peroxid
– Csipetnyi szódabikarbóna
A keveréket csak annyira melegítettem fel a tűzhelyen, hogy a só feloldódjon. Melegen, de nem forrón.
Aztán fogtam ezt a jó öreg georgiai takonyszívót, felszívtam a folyadékot, hátrahajtottam a fejem, és óvatosan belenyomtam egy kicsit a jobb orrlyukamba.
Aztán a bal orrlyukamba.
És aztán vissza a jobb orrlyukamba.
És aztán még egy kicsit a balba.
És aztán…
Oké. Értitek a lényeget.
El és vissza, szippantottam és szippantottam, és (most őszinte leszek) néhányszor öklendeztem. Nem jó érzés. Sőt, a folyadék az orrmelléküregekben egyenesen furcsa és szörnyű érzés. De túl kell lépned ezen a furcsa érzésen, és csak csináld. Az öblítés egyáltalán nem éget. Egy idő után érezni, hogy van benne só, de tényleg nem rossz.
Még addig csináltam, amíg már nem tudtam hátrahajtani a fejem. Aztán csak egy rongyot tartottam az orrom alá, és hagytam, hogy kifolyjon, ahogy kell. Miután még néhány percig hagytam, hogy a keverék tegye a dolgát, úgy fújtam az orromat, mint egy őrült nő.
Kihagyom a részleteket. Ismétlem, minden volt, csak nem elbűvölő.
Egy átvirrasztott éjszaka után (oké, egy 18 és fél mosdószünettel megszakított éjszaka), hetek óta először tiszta orral ébredtem. El sem tudom magyarázni, milyen hihetetlen érzés volt. De megpróbálom:
A száraz orrnál is jobb volt a szemem mögötti nyomás megszűnése. Ó, ember, micsoda megkönnyebbülés!
Azóta még kétszer csináltam az öblítést, nagyszerű eredménnyel. És addig fogom csinálni, amíg minden kellemetlenség eltűnik a fejemből.
Elmondom neked ezt az arcüregöblítést két okból:
1. Hihetetlenül örülök az eredményeknek, és ha izgatott vagyok, meg akarom osztani.
2. Ha el lehet kerülni a klinikára való utazást és egy felesleges antibiotikum-kúrát, akkor benne vagyok.
Amikor legközelebb megfázom, azonnal elkezdem ezt az öblítést. I probably could have avoided many-a-nose-blow if I would have known about this remedy from the beginning.
I am thankful that the Lord did hear my prayers about wanting to feel better before baby arrived. If I keep this up for a few days, I’m confident I’ll be back to normal in no time.
That is, until I have the baby.
Then, I’ll be knocked down again for awhile.
But then I’ll get up again.
Ain’t never gunna keep me down.