Az 1950-es éveket a szövetségi indiánpolitika “megszűnési korszakának” nevezik, mivel a Kongresszus olyan politikákat fogadott el, amelyek célja a törzsekkel szembeni szövetségi kötelezettségek megszüntetése volt. A három fő eszköz, amelyet a szövetségi kormány ennek elérésére használt, a Bureau of Indian Affairs (BIA) áttelepítési programja, egyes törzsek tényleges megszüntetése, valamint az állami joghatóság indiánföldre való kiterjesztése volt a 280. közjogi törvény révén.
Áttelepítési programok: Az emberek áttelepítése a rezervátumokból és falvakból az Egyesült Államok nagyvárosaiba képzés és foglalkoztatás céljából általános trenddé vált a második világháború után. Glen Emmons indiánügyi biztos 1948-ban indította el a BIA áttelepítési programját. 1951-ben Bartlett alaszkai képviselő a kongresszusban dicsérte az alaszkai áttelepítési programot, és annak kiterjesztését szorgalmazta. 1953-ra az áttelepítések száma elérte a 2600-at, és 1957-ben érte el a csúcsot mintegy 7000-rel. 1960-ra összesen 33 466 indián és alaszkai őslakost telepítettek át.
A törzsi státusz megszüntetése: A Kongresszus 1953-ban elfogadta a 108. számú egyidejű házi határozatot (HCR 108), amely a törzsekkel fennálló különleges szövetségi kapcsolat megszüntetésére és a törzsi státuszuk mielőbbi megszüntetésére szólított fel. Több mint 100 törzset szüntettek meg ennek a politikának a keretében, és több mint egymillió hektárnyi földterületet vontak ki a vagyonkezelői státuszból. Néhány törzs később visszanyerte törzsi státuszát, mint például a wisconsini Menominee törzs. Alaszkában egyetlen törzset sem szüntettek meg e politika alapján.
Public Law 280: A 280. közjogi törvény (Public Law 280, P.L. 280) a Kongresszus által 1953-ban elfogadott törvény volt, amely egyes megnevezett államokban kiterjesztette az állami büntetőjogi és bizonyos polgári joghatóságot az indián vidékre. Ezekben az államokban a P.L. 280 a szövetségi bűnüldözési hatáskört az indiánvidéken állami hatáskörbe helyezte át. A P.L. 280 nélkül ezeket az ügyeket vagy a törzsi és/vagy szövetségi bűnüldözés kezelte. A P.L. 280 a szövetségi kormány kísérlete volt arra, hogy csökkentse szerepét az indiánügyekben. Az államok elégedetlensége a törvénnyel szemben arra összpontosult, hogy a törvény nem biztosított finanszírozást az indián vidéken a büntetőjog végrehajtására vonatkozó új hatáskörükhöz. A P.L. 280 által érintett törzsek úgy látták, hogy a törvény aláássa a törzsi szuverenitást, mivel azt a törzsek beleegyezése vagy akár konzultáció nélkül kényszerítették rájuk. A 280. közjogi törvény nagy zűrzavart okozott a joghatósággal kapcsolatban azokban az államokban, ahol az alkalmazandó.
A 280. számú közjogi törvényt Alaszkában alkalmazták, a Metlakatla Indián Rezervátum kivételével. Alaszka állam sok éven át azzal érvelt, hogy a P.L. 280 megszüntette a törzsi joghatóságot, de a bírósági határozatok következetesen úgy döntöttek, hogy ez nem így van. A 280. közjogi törvény nem korlátozta vagy csökkentette a törzsi joghatóságot azokban az államokban, ahol az alkalmazandó. Sok törzsi joghatóság azonban az állammal párhuzamosan működik, ami azt jelenti, hogy az államok és a törzsek számos kérdésben osztoznak a joghatóságon.
Alaszkában kevés indián ország van, így a P.L. 280 alkalmazása nem gyakorol nagy hatást a helyszínen. Az alaszkai állami bűnüldöző szervek továbbra is üldözni fogják a súlyos bűncselekményeket Alaszkában mindenhol, a falvakban és az indiánok mindenféle földjén. A P.L. 280 egyik káros hatása azonban az Indián Ügyek Hivatalának az a politikája, hogy nem finanszírozza a törzsi bíróságok működését azokban az államokban, ahol a 280. közjogi törvényt alkalmazzák, ami csökkenti az igazságszolgáltatáshoz és az igazságügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést.