Az érzékszervi élesség azt jelenti, hogy egy inger mennyire pontosan lokalizálható. Ennek mértéke a test egyes területein a funkciótól függően változik, például az ujjbegyek nagyobb érzékszervi élességet igényelnek, mint az alkar.
Ezt 3 dolog határozza meg: a központi idegrendszer (CNS) laterális gátlása, a kétpontos megkülönböztetés és a szinaptikus konvergencia és divergencia.
Laterális gátlás
A laterális gátlás a gerjesztett neuronok azon képessége, hogy gátolják a szomszédos neuronok aktivitását. Ez megakadályozza a neuronális aktivitás oldalirányú terjedését. Következésképpen a szomszédos neuronok között megnövekedett gerjesztési kontraszt áll fenn, ami jobb érzékszervi éleslátást tesz lehetővé.
Míg a laterális gátlás az érzékszervi feldolgozás kulcsfontosságú összetevője, a vizuális feldolgozásban a legfontosabb, mivel segít a kontraszt növelésében és az élek érzékelésének fokozásában. A laterális gátlás a finom tapintás feldolgozásakor is fontos, mivel a neuronális aktivitás felerősödött különbségei lehetővé teszik, hogy az ember jobban beazonosítsa a megérintett területet.
1. ábra – A laterális gátlás folyamatát bemutató ábra. Mindhárom neuron stimulálódik, azonban ebben az esetben a B neuron stimulálódik a leginkább, és így gátló jeleket küld az A és C neuronoknak.Kétpontos megkülönböztetés
A kétpontos megkülönböztetés a bőr két érintési pontja közötti megkülönböztetés képessége. Ezért azt a minimális távolságot írja le, amely két egyidejűleg alkalmazott ingerlés között szükséges a regisztráláshoz. Ez a távolság általában attól függően változik, hogy a test melyik részét vizsgáljuk. Például az ujjbegyeknél a jelenség eléréséhez szükséges minimális távolság kisebb, mint a kar feljebb lévő részén.
Két tényező határozza meg a kétpontos megkülönböztetést: az érzékelő receptorok sűrűsége és a neuronális receptív mezők mérete. Minél nagyobb az érzékszervi receptorok száma egy régióban, annál pontosabb az adott régió érzékszervi észlelése. Az ujjbegyekben 3-4-szer nagyobb az érzékelő receptorok sűrűsége, mint a kézben.
Minden neuron rendelkezik egy meghatározott érzékelési térrel, amelyet ha szimulálunk, akkor az adott neuron aktiválódik. Ezt a teret az adott neuron receptív mezejének nevezzük. A receptív mező mérete változó. Minél nagyobb a receptív mező, annál nagyobb területen érzékeli a változásokat, de annál kevésbé pontos az érzékelés, és fordítva. Ezért a legérzékenyebb kétpontos megkülönböztetéssel rendelkező területeknek nagy sűrűségű, kis receptív mezővel rendelkező receptorokkal kell rendelkezniük. A receptív mezők átfedhetik egymást, ami szintén az érzékelés csökkent pontosságát eredményezi.
2. ábra – A különböző testrészek kétpontos diszkriminációs távolságát bemutató ábra.Szinaptikus konvergencia és divergencia
Szinaptikus konvergencia az, amikor több elsőrendű neuron konvergál egy másodrendű neuronhoz. Ez a csökkent éleslátást eredményezi, mivel több receptor jele konvergál egy neuronra. Ez a folyamat azonban növeli az általános érzékenységet is az ingerléssel szemben, mivel több receptor aktiválása aktiválhatja a másodrendű neuront.
A szinaptikus divergencia során egy elsőrendű neuron több másodrendű neuront stimulál. Ez pontosabb érzékelést tesz lehetővé azáltal, hogy egyetlen receptor vagy terület jelét felerősíti.
Klinikai jelentőség – A kétpontos megkülönböztetés tesztelése
A kétpontos megkülönböztetést gyakran tesztelik neurológiai vizsgálat keretében a tapintás érzékelésének felmérésére. A vizuális ingerek zavaró hatásának elkerülése érdekében a páciens szemét csukott állapotban kell elvégezni.
Egy mérőszöget, vagy átformált gemkapcsot kell használni, és a pácienst meg kell kérni, hogy érintéskor jelezze, hogy egy vagy két pontot érez. A két pont közötti legkisebb távolságot, amely még mindig két inger érzékelését eredményezi, kétpontos küszöbként rögzítjük.
A kétpontos küszöb csökkenthető akár egy perifériás ideg, akár a Dorsalis Column-Medialis Lemniscal pálya károsodása által.