Tényleg az ősi filippínók találták fel a jojót?

Noha a jojó már évszázadok óta létezik, egy Pedro Flores nevű filippínó volt az, aki egy innovatív zsinórozási módszerrel a ma ismert és szeretett ikonikus játékká alakította át.

(Frissítve: 2020. március 2.) Szigorúan véve a “Ki találta fel a jojót?” kérdésre a válasz: “Senki sem tudja.”

Az első ember kilétét, aki kitalálta, hogy két korongot összeköt egy rúddal, amely köré fonott cérnát fűznek, lehetetlen meghatározni. Mint sok más dolog, amit ma élvezünk, az általunk ismert jojó is évekig tartó innováció és fejlesztés eredménye.

Volt azonban egy jelentős momentum a jojó történetében, amely új magasságokba repítette népszerűségét – és a történészek ezt egy filippínónak tulajdonítják.

Egy hasonlóan, nos, kényes kérdés a játék valódi származási országa. Mielőtt azonban belevetnénk magunkat abba a trükkbe, amely igazán különlegessé tette a jojót, egy rövid történelemlecke azért nem árt.

A világ körül

Egyes történészek úgy vélik, hogy a jojó először Kínában kezdett el pörögni. Mások szerint az első jojókat Indiában tekerték.

Azt tartják, hogy az ősi filippínó vadászó-gyűjtögető népek fára másztak, megvárták, hogy vadállatok haladjanak el mellettük, és köveket vagy 20 láb hosszú zsinórra kötött csipkézett tárgyakat dobáltak rájuk. Ez a gyakorlat, amely állítólag 400 éven át létezett, lehetővé tette számukra, hogy visszahúzzák a fegyvereiket, és újra és újra eldobják őket, amíg sikeresen meg nem ölték célpontjukat. Konkrét vagy megbízható bizonyíték azonban nem áll rendelkezésre ezen állítások alátámasztására.

Történelmileg azonban a játékról szóló legkorábbi ellenőrizhető feljegyzések az ókori Görögországból származnak, i. e. 500 körül. Ezek az ókori játékok fából, fémből vagy festett terrakotta korongokból készültek, és valószínűleg vallási értékkel is bírtak. Úgy tartják, hogy a gyerekek egy bizonyos életkor elérésekor terrakotta jojókat ajánlottak fel az isteneknek. Az Athéni Nemzeti Múzeumban ókori vázák láthatók, amelyeken yo-yo-val játszó fiatalokat ábrázoltak (és egy valódi terrakotta tárgy).

Amikor az 1800-as évek elején elérték Európa partjait, a játékok új nevet kaptak. A britek bandalore vagy quiz, míg a franciák incroyable vagy l’emigrette néven emlegették őket. Az amerikaiak csak 60 év múlva kezdték el felvenni és pörgetni őket.

De mi a helyzet magával a “jojó” szóval? Egy 2004-ben megjelent cikkében Joe Kissell író és technológus azt írta:

A Merriam-Webster’s Collegiate Dictionary szerint “valószínűleg” az ilocano yóyo szóból származik, ugyanakkor megengedi, hogy rokon szavak más filippínó nyelvekben is előfordulnak. Szinte minden más forrás, amelyet megnéztem (beleértve Panati Extraordinary Origins of Everyday Things (A mindennapi dolgok rendkívüli eredete) című könyvét) azt állítja, hogy a “yo-yo” egy tagalog szó, amely állítólag azt jelenti, hogy “jöjjön-menjen” vagy “visszatérjen”.”

Breakaway

Az 1900-as évek elejére a játék már a világ különböző részein elterjedt. Igazán kitörő slágerré azonban csak egy kaliforniai londinerfiúnak köszönhetően vált, akinek rengeteg ideje volt.

Az Ilocos Norte állambeli Vintarban született Pedro Flores az Egyesült Államokba emigrált, hogy jogot tanuljon. Váratlanul az élete más irányt vett, és végül londínerként dolgozott. Eközben tovább ápolta a jojó iránti rajongását.

Az akkoriban a jojó uralkodó kialakítása a tengely köré kötött és csomózott zsinór volt. Ez lehetővé tette ugyan, hogy a korongok oda-vissza mozogjanak, de erősen korlátozta azokat a trükköket, amelyeket a játékkal meg lehetett csinálni.

Flores azonban úgy döntött, hogy más ötlettel áll elő. Ahelyett, hogy egyszerűen egy zsinór végéhez kötötte volna a tengelyt, megduplázta a zsinór hosszát, és a tengely köré hurkolta. Ez a hurkolt csúszózsinórnak nevezett kialakítás lehetővé tette, hogy a jojó nagyobb stabilitással és a mozgás felfüggesztésével pörögjön. Ez pedig lehetővé tette a játékos számára, hogy olyan trükkök széles skáláját hajtsa végre, amelyek korábban nem voltak lehetségesek.

Flores úgy döntött, hogy tőkét kovácsol az ötletéből, és 1928-ban Santa Barbarában megalapította a Yo-Yo Manufacturing Companyt. Ő lett az első, aki tömegesen gyártotta őket, és két évvel később védjegyként bejegyeztette a “Flores Yo-Yo”-t.

A Flores Yo-Yo-t “A csodajáték” néven népszerűsítve Flores yo-yo pörgetési versenyek sorozatát indította el az ország különböző színházaiban.

Előrehaladás

Egy Donald Duncan nevű amerikai vállalkozó végül megvásárolta Florestől a jogokat. Duncan 1929-ben levédette a “Yo-Yo” nevet, és megalapította a Donald Duncan Yo-yo Company-t.

Duncan az 1930-as években fáradhatatlanul dolgozott a termék marketingjén. Még csapatokkal is járta az országot, hogy eladják a játékokat és trükköket mutassanak be.

Mindenesetre Duncan jo-jói eltértek Floresétől. Míg Flores kezdeti tervei egyetlen darab fából készültek, Duncan műanyagot használt.

1962-ben Duncan jojójából állítólag 45 millió darabot adtak el. Ennek ellenére Duncan még mindig drágának találta a yo-yo gyártását és forgalmazását. Végül eladta a jogokat a Flambeau Plastic Company-nak, és inkább a parkolóórák gyártására összpontosított.

A yo-yo dizájnja azóta tovább fejlődött. Napjainkban az újabb változatok sokféle alkatrészt tartalmaznak, például golyóscsapágyakat, felniket és szilikon o-gyűrűket, hogy még több trükköt tegyenek lehetővé.

Lőj a Holdra

Fun fact: A jojó az első olyan játék, amelyet a világűrbe küldtek.

A zsinóros játékot a Discovery űrsiklóval 1985. április 12-én állították pályára 10 másik játékeszközzel együtt. Az űrhajó legénységének tagjai a jojót egy sor bemutató és mikrogravitációs kísérlet során használták.

A végeredményben, bár technikailag nem egy filippínó találta fel a jojót, de forradalmasította azt – mindezt azért, mert elég bolond volt ahhoz, hogy azt higgye, hogy egy furcsa, zsinórra kötött biznisz kitörő siker lesz.

(Ó, és mellesleg: Click on each article subheading to watch some cool tricks!)

Cover photo: Evan-Amos (yo-yo); Wikimedia Commons (flag)

Author: Mikael Angelo Francisco

Bitten by the science writing bug, Mikael has years of writing and editorial experience under his belt. As the editor-in-chief of FlipScience, Mikael has sworn to help make science more fun and interesting for geeky readers and casual audiences alike.