Többen esznek békacombot, mint gondolnánk – és az emberek fenntarthatatlan arányban szedik le a békákat

A kétéltűek, például a békák, varangyok, gőték és szalamandrák a világ leginkább veszélyeztetett gerinces állatcsoportja. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió által értékelt 6800 faj 41%-a veszélyeztetettnek minősül. A túlélésüket fenyegető fő veszélyek jól ismertek, és közéjük tartoznak a betegségek, a szennyezés, az élőhelyük elvesztése és az éghajlatváltozás.

A békákat egy másik, kevésbé ismert veszély is fenyegeti: az emberek számos békafajt táplálékként gyűjtenek. Ez a kereskedelem betegségeket terjeszt, tönkreteszi az élőhelyüket, és csökkenti a szúnyogok és a mezőgazdasági kártevők elleni védekezést, amelyeket a békák fogyasztanak. De nagyon kevés kutatás született arról, hogy ez hogyan hat a békapopulációkra.

Egy most közzétett tanulmányban terepkutatást végeztünk Törökországban, ahol mintegy 40 éve folyik békagyűjtés, hogy felmérjük ennek hatását. Azt találtuk, hogy a jelenlegi arányok mellett az anatóliai vízibéka – a Törökországban betakarított fő faj – a következő 15-30 évben kihalhat az erősen betakarított területeken. Kutatásunk azonban azt is kimutatta, hogy ezt a betakarítást fenntarthatóbban is lehetne kezelni, ami mind a békák, mind a térségben élő emberek számára előnyös lenne.

Globális kereslet

A békacombot régóta a francia gasztronómiához kötik, de az emberek más európai országokban, az Egyesült Államokban és Ázsiában is fogyasztják. A legtöbb ilyen békát a vadonban fogják ki, a fogyasztási helyüktől távoli országokban, például Délkelet-Ázsiában és a Közel-Keleten. A békák begyűjtését az egyes országokban különböző mértékben szabályozzák, a teljes tilalomtól a szabályozatlan begyűjtésig.

A legnagyobb importőrök az Egyesült Államok és az Európai Unió, míg a legnagyobb exportőrök Indonézia és Kína. Egy becslés szerint évente 100-400 millió békát szállítanak nemzetközi szinten élelmiszerként.

Ez a kereskedelem számos ország békaállományát érinti. Amikor például Franciaország és Románia betiltotta a kereskedelmi célú békavadászatot, az indiai és bangladesi export megnőtt, amit “kihalási dominóhatásnak” neveztek. Amikor pedig ezek az országok elfogadták saját tilalmaikat, Indonézia és Kína is beszállítóvá vált.

Ezért a tanulmányért kutatócsoportunk tagjai közel 14 000 békát fogtak ki és jelöltek meg a dél-törökországi Çukurova régióban, a Földközi-tenger mentén húzódó sík, termékeny övezetben. Három éven keresztül szezononként négyszer vettünk mintát, megjelölve és szabadon engedve a tavakban, csatornákban és patakokban talált békákat, majd feljegyezve, ha később újra befogtuk őket.

Azt is megfigyeltük, hogyan gyűjtik be az emberek a békákat. A gyűjtögetők jellemzően éjszaka dolgoznak, három-négy fős csoportokban. Egy éjszaka alatt egy szüretelő általában 45-85 font (20-39 kilogramm) békát fog be, de egyeseknek sikerül akár 130 fontot (60 kilogrammot) – körülbelül 3000 békát – is begyűjteniük. A békákat a kereslettől függően fontonként körülbelül 1,30 és 5,50 dollár (0,60 és 2,60 dollár/kilogramm) közötti áron adják el a feldolgozóüzemeknek.

Békákat gyűjtő arató Törökország déli részén. Kerim Çiçek

Az anatóliai vízibékák (Pelophylax spp.) két-öt, egymással szoros kapcsolatban álló fajból álló fajkomplexumot alkotnak. A békaexportőrök kihasználják az e fajok besorolásával kapcsolatos bizonytalanságot, amikor az összes békát “ehető békaként” címkézik, amikor Európában forgalmazzák őket, noha az ehető béka (Pelophylax esculentus) néven ismert tényleges faj nem él Törökországban.

A legtöbb fogyasztó nincs tisztában azzal, hogy nem azt eszik, amit “ehető békaként” ismertek meg, még kevésbé azzal, hogy honnan származik a békacombjuk, vagy hogy fogyasztásuk milyen hatással lehet a természetes populációkra.

Békák nyomás alatt

A begyűjtött adatokat egy populációs modellben használtuk fel – egy matematikai ábrázolása annak, hogyan változik egy békapopuláció az idő múlásával. A tudósok ilyen modelleket használnak az állat- és növénypopulációk tanulmányozására és jövőbeli méreteik előrejelzésére. Egyikünk ilyen matematikai modelleket fejlesztett ki, és számos fajra alkalmazta őket. Rengeteg adatra van szükségük, ami az egyik oka annak, hogy eddig kevés tanulmány elemezte a betakarítás békapopulációkra gyakorolt hatását.

Megállapítottuk, hogy az általunk vizsgált békapopulációk gyorsan, évente körülbelül 20%-kal csökkentek. Modelljeink szerint 90%-os esély van arra, hogy ezek a békapopulációk 2050-re kihalnak a Çukurova régióban, ha a fakitermelési tendenciák folytatódnak.

Az anatóliai vízibéka-populációk közül azonban nem minden populáció esetében végzik el a betakarítást. Ha elég béka vándorol a különböző régiók között, akkor van rá esély, hogy újra benépesíthetik a helyi kihaláson átesett területeket.

A Törökországban exportra feldolgozott, betakarított békák. C. Can Bilgin

A békák védelme és a megélhetés biztosítása

A békagyűjtés Törökországban évente közel 4 millió dollárt ér. Számításaink szerint Törökország évente több mint 36 millió békát exportál, amelynek mintegy fele a Çukurova régióból származik. A békagyűjtés sok ember számára a fő megélhetést jelenti ebben a régióban. A legtöbb betakarítónak alacsony a jövedelme, nincs állandó munkahelye és nem kap szociális juttatásokat.

A békagyűjtés betiltása ennek a létfontosságú jövedelemforrásnak az eltűnését eredményezné. De ugyanígy kipusztulnának ezek a helyi békapopulációk is.

A jó hír az, hogy ezeket a populációkat fenntartható ütemben lehet begyűjteni. Ez növelné a teljes betakarítást és segítené a helyi gazdaságot. Elemzésünk azt mutatja, hogy az ezekből a populációkból hosszú távon kitermelhető békák összlétszáma mérsékelt, a populáció évi 5-10%-ának megfelelő kitermelési arány mellett a legmagasabb. Ha ez az arány 20%-ra és afelett nő, a populáció összeomlásának kockázata meredeken megnő, és a kitermelhető összmennyiség csökken.

A kitermelési arány csökkentése biztosítaná mind a békák túlélését, mind a helyi megélhetést. Az első lépések közé tartozhatna a békák párzási időszakban történő betakarításának tilalma és a méretkorlátozások hatékony betartatása, amelyek csak a nagyobb békák betakarítását teszik lehetővé. Az ilyen korlátozásokat más vadon fogott élelmiszertípusok, például tengeri halak esetében is gyakran alkalmazzák, és számos bizonyíték utal arra, hogy ezek hatékonyak lehetnek.

Kutatásunk részeként felhívtuk az illetékes kormányzati szervek figyelmét erre a kérdésre, és reméljük, hogy az általunk javasolt intézkedéseket hamarosan végrehajtják. Mivel a békák száma világszerte csökken, a betakarításból eredő veszélyek csökkentése jelentősen hozzájárulna e populációk túléléséhez.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.