Az osteoporoticus törések fontos egészségügyi problémát jelentenek a morbiditásra, a mortalitásra és a magas egészségügyi költségekre gyakorolt hatásuk miatt. Bár megfelelő diagnosztikai és kezelési technikákkal rendelkezünk a töréskockázat (RF) csökkentése érdekében, úgy véljük, hogy a csontritkulás aluldiagnosztizált és ezért alulkezelt.
A FRAX a Sheffieldi Egyetem által kifejlesztett (2008), a WHO által támogatott online eszköz, amely néhány klinikai adatból kiszámítja az RF-t, és amellyel a denzitometria értékei nem nélkülözhetetlenek az eredményekhez.1 Tekintettel a változók minőségére és az alkalmazott módszertanra, ez az eszköz erősen ajánlott az RF meghatározására, mivel a csont ásványi sűrűségétől független kiegészítő információt szolgáltat,2 így hasznos eszközt kínál a magas kockázatú betegek azonosítására a megfelelő kezeléshez, valamint a denzitometriás vizsgálat jelzésekor választási lehetőséget ad az alacsony kockázatú betegeknek.1 Ugyanakkor vannak korlátai, és a klinikai megítélés továbbra is alapvető fontosságú. Elfogadott, hogy a FRAX használata értékes algoritmust képez a döntéshozatalhoz; a bevezetendő változók általános és egyéb dichotóm adatokat tartalmaznak, kivéve a denzitometriát. A szteroidok használata RF-nek minősül, és jelenleg nincs szó arról a lehetőségről, hogy más gyógyszerek negatív hatással lehetnek a csontsűrűségre; így például a nem megfelelő pajzsmirigyhormon-szubsztitúciós kezelés növelheti az RF-et. Továbbá egy nemrégiben készült tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a TSH legalacsonyabb normális szintje és a T4 legmagasabb normális szintje az euthyreoid felnőttek körében növeli az RF-t, ami arra utal, hogy újra kell definiálni a pajzsmirigyfunkciós vizsgálatok optimális tartományait.3 Az SGLT2 gyógyszerek (különösen a canagliflozin), amelyeket széles körben alkalmaznak a diabetes mellitusban szenvedő betegek szabályozására, káros hatással lehetnek a csont minőségére és növelhetik az RF-t.4 Érdekes módon a közelmúltban megjelent publikáció szerint a cukorbetegség elleni GLP-1 terápia előnyös lehet a diabetes mellitusban, csontritkulásban és magas RF-ben szenvedő idős betegek növekvő számának.5
A korábbi ismeretek birtokában az a javaslatunk, hogy ha a beteg e gyógyszerek valamelyikét használja, akkor írja be a megfelelő rovatba, hiszen eddig csak a glükokortikoidok használatára gondoltak, és így az orvosok a FRAX-ot is figyelembe vehetik klinikai döntéseik során. Ezt a szempontot nagyon fontosnak tartjuk, mivel a primer hypothyreosis és a 2-es típusú diabetes mellitus hazánkban nagy prevalenciával és nagy morbiditással és mortalitással jár, ezért figyelnünk kell erre a lehetőségre, és optimális nyomon követést kell kínálnunk betegeinknek, valamint olyan megközelítést, amellyel a valóságban valódi személyre szabott és pontos gyógyítást végezhetünk.6 Ezt az ismeretet minden továbbképzésen, és az orvosi oktatási programok számbavételénél terjeszteni kell.