Francia megszállás
Fiona Flores Watson
A 1805-ös trafalgari csatában a brit flotta Lord Nelson admirális vezetésével legyőzte a Bonaparte Napóleon császár által vezetett franciákkal szövetséges spanyolokat. Ez a csata indította el a függetlenségi háborút, vagyis a félszigeti háborút (1808-1813), mivel Spanyolország vereségének következtében a spanyol király lemondásra kényszerült; Napóleon azonnal magához ragadta a hatalmat.
A francia császár 1808-ban testvérét, Bonaparte Józsefet ültette a trónra; a spanyol kormány nem volt hajlandó elismerni őt. Az ezt követő konfliktus – a félszigeti háború – Napóleon csapatait Spanyolországba vezényelte, ahol számos várost elfoglaltak, számos épületet leromboltak és művészeti kincseket fosztogattak. Spanyolország ebben a szakaszban Angliával szövetkezett Franciaország ellen, Wellington hercege vezetésével, és a hadseregeknek végül együtt sikerült kiűzniük a francia csapatokat. Egy elesett brit tisztet, aki 1812-ben Sevilla felszabadításában segédkezett, emlékművel tisztelegtek.
A francia megszállás ezen időszakában, 1812-ben született meg Spanyolország első alkotmánya: lásd La Pepa. Ezt a liberális alkotmányt a Bourbonok trónra kerülése után, Napóleon távozását követően, 1814-ben betiltották.
Ezután további örökösödési háborúk következtek, az úgynevezett karlista háborúk, ahol az egyik trónörököst az egyház, a konzervatívok és a baszkok, a másikat pedig a liberálisok és a hadsereg támogatta.
VII. Ferdinánd 1808 & 1814 – 1833
VII. Ferdinánd (spanyolul: Fernando; 1784. október 14. – 1833. szeptember 29.) kétszer volt Spanyolország királya: 1808-ban, majd 1813-tól haláláig. Támogatói “a vágyott” (el Deseado), ellenzői pedig “bűnöző király” (el Rey Felón) néven ismerték. Miután Napóleon 1808-ban megbuktatta, monarchiáját ellenforradalomhoz és reakciós politikához kötötte, ami mély szakadást okozott Spanyolországban a jobboldali erői és a baloldali liberálisok között. Miután 1814-ben ismét hatalomra került, visszaállította az abszolutista monarchiát, és elutasította az 1812-es liberális alkotmányt. 1814-33 között elnyomta a liberális sajtót, és számos szerkesztőjét és íróját bebörtönözte. Uralkodása alatt Spanyolország szinte valamennyi amerikai birtokát elvesztette, és halálakor az ország polgárháborúba került. | Wikipedia CC-BY-SA
Amikor VII. Ferdinánd visszatért franciaországi száműzetéséből, elnyomó uralma számos lázadást váltott ki. Az egyik legjelentősebbet Jose Maria de Torrijos tábornok és Robert Boyd vezette. Emlékükre obeliszket emeltek a malagai Plaza de la Merced téren. Egy másik lázadás a Coloraosoké volt Almeria városában, akiknek emlékműve a Plaza de la Constitucionon látható.