Kínai és amerikai kutatók olyan anyagot találtak egy dinoszaurusz fosszíliában, amely állításuk szerint DNS-nek tűnik. A National Science Review-ban megjelent új tanulmányban Alida Bailleul és munkatársai beszámolnak arról, hogy egy észak-amerikai késő kréta kori dinoszaurusz, a Hypacrosaurus 74 és 80 millió év közé datált, feltűnően jól megőrződött porcát találtak.
A porcban olyan mikrostruktúrákat emelnek ki, amelyeket a sejtjeiből származó sejtmagokként és kromoszómákként, valamint DNS-ként azonosítanak. Ha ez pontos, akkor ez egy óriási jelentőségű lelet lenne. De vajon kiállja-e ez a jelentés a szkeptikus világ vizsgálatát? Van okunk azt gondolni, hogy nem.
Az új munka társszerzője és irányítója, Mary Schweitzer, az Észak-Karolinai Állami Egyetem munkatársa korábban már beszámolt hasonló eredményekről, amelyeket dinoszauruszok különböző szöveteiben találtak. Az ilyen jelentésekre a múltban erős negatív reakciókat váltottak ki, más tudósok azt állították, hogy nem tudták megismételni az eredményeket.
De a viták azért voltak nehezek, mert konkrét laboratóriumok egyes példányai körül forogtak. A kutatók mindenféle okokból képtelenek lehetnek megismételni azokat a tanulmányokat, amelyek azt állítják, hogy dinoszaurusz biomolekulákat találtak. Schweitzert idézik, aki szerint a szkeptikusok “mondhatnak, amit akarnak”, de más magyarázatokkal kell előállniuk, amelyek jobban illeszkednek az adatokhoz.
A szkeptikusok egyike, Evan Saitta, a chicagói Field Museum munkatársa szerint a kimutatott biomolekuláknak, köztük az előzetesen feltételezett DNS-nek valószínűleg semmi köze a dinoszauruszokhoz vagy akár a kréta időszakhoz. Sokkal valószínűbb, hogy modern mikrobákból származnak, ahogyan azt egy nemrég megjelent tanulmányában kimutatta.
Paleontológusok már évtizedek óta találkoznak hasonló problémákkal. Amikor Michael Crichton 1990-ben a Jurassic Park eredeti regényében arról írt, hogy a borostyánban megőrzött dinoszauruszok DNS-ét felhasználva feltámasztja az őslényeket, valós tudományos eredményekre támaszkodott.
A polimeráz láncreakció (PCR) nevű új technika lehetővé tette a kutatók számára, hogy apró DNS-mennyiségeket szekvenáljanak és manipuláljanak. A tény aztán követte a fikciót, és 1992-ben és 1993-ban egy sor cikk számolt be arról, hogy a tudósok képesek voltak DNS-t kinyerni különböző fosszíliákból, többek között borostyánba zárt rovarokból, sőt homokkőben konzervált dinoszauruszcsontokból is.
De ezeket a valóban ősi DNS-re vonatkozó feltételezéseket gyorsan megcáfolták. Amit a kutatók mértek, az modern DNS-szennyezés volt. A PCR forradalmi tulajdonságai voltaképpen ezeknek a vizsgálatoknak a bukását jelentették. Olyan parányi mennyiségű DNS-t tudott klónozni, hogy a laboratóriumi szennyeződés, például egy-két molekula modern rovar DNS-e vagy egy tüsszentés vagy emberi korpás pehely meggyőző eredményeket szolgáltatott.
Azok, akik azt vizsgálják, amit ősi DNS-nek hisznek, ma már gondosan ügyelnek a minták fertőtlenítésére és antiszeptikus körülmények között dolgoznak. De ma már azt is tudjuk, hogy a DNS-molekulák nagyon könnyen lebomlanak, és jellemzően csak néhány évig maradnak fenn. A múzeumi mintákból származó több száz éves DNS-minták tömegesen töredeznek, és molekulaszerkezetük lebomlása gyorsan folytatódik.
A hatalmas számítási erőforrások felhasználásával a talán 50 000 éves fosszíliák DNS-e rövid töredékek millióiból rekonstruálható. A legrégebbi ilyen minták 700 000 évesek – messze vannak az utolsó dinoszauruszok 66 millió éves korától.
Dinoszaurusz DNS-tesztek
Szóval, valóban lehet, hogy a dinoszauruszporcokban újonnan felfedezett mikrostruktúrák ősi DNS-ek? A DNS-molekulákat propidium-jodiddal történő festéssel lehet azonosítani. Bailleul és munkatársai tanulmányukban megjegyzik, hogy a porc sejtjein belül vizsgálták, és azonosították a festékre adott válaszokat. A csont általános mátrixában, vagy feltehetően a környező üledékben azonban nem találtak ilyen válaszokat.
Másrészt a tanulmányban nincsenek olyan vizsgálatok, amelyekkel azonosítani lehetne, hogy a reaktív molekulák egy dinoszauruszból vagy egy mikrobából származnak. Nem valószínű, hogy szekvenálni lehetne a DNS-t, hogy kiderítsük, mert a láncai olyan apró darabokra törtek volna szét, hogy valószínűleg nem lehetne belőlük hasznos információt kinyerni. Ha teljes DNS-t lehetne kinyerni a fosszíliából, akkor az sokkal valószínűbb lenne, hogy modern forrásból származik, mint egy 80 millió évvel ezelőtt élt élőlényből.
A tudósok optimisták. Fantasztikus lenne, ha a tanulmány szerzőinek igazuk lenne, és azonosítottak volna nukleinsavat vagy más biomolekulát egy dinoszauruszból. Akkor újra képbe kerülne egy rég kihalt állat klónozásának lehetősége és egy igazi Jurassic Park. Sajnos valószínűleg még néhány lépésnyire vagyunk attól a teljesen meggyőző bizonyítástól, hogy ezek a struktúrák valóban dinoszauruszok sejtjei, vagy hogy a vörös színű anyag dinoszaurusz DNS.