Településszerkezet

Az ország partvidékei és belső síkságai már azóta lakottak, hogy az arawak indiánok a Kolumbusz előtti időkben falvakat tartottak fenn ott. A 15. század végétől a letelepedés szorosan kötődött a cukornádültetvényekhez és az exportorientált kereskedelemhez. A gyarmati időszak alatt az európai gyarmatosítók és az afrikai rabszolgák népessége lassan növekedett, és mulatók (afrikai és európai keverék) leszármazottaik ma az ország legtöbb régiójában túlsúlyban vannak. Főleg európai származású emberek lakják a délkeleti szavannákat, ahol nagy cukorültetvények, szarvasmarhatelepek, valamint kisebb és közepes méretű farmok találhatók. Magát a délkeleti partvidéket azonban egyre inkább Haitiről és más nyugat-indiai nemzetekből származó feketék lakják, akik az ültetvényeken, a malmokban vagy a dokkokban dolgoznak; a legtöbbjük ideiglenes vagy idénymunkás. Azua város és környékének lakói közül sokan a Kanári-szigetekről származó bevándorlók leszármazottai.

Dominikai Köztársaság: Város-vidék
Dominikai Köztársaság: Urban-ruralEncyclopædia Britannica, Inc.

Santo Domingo, az ország legnagyobb városa, az ország egyik legsűrűbben lakott régiójának központja; a spanyolok által 1496-ban alapított város volt az első állandó város, amelyet európaiak alapítottak Amerikában. A Cibao-völgy is sűrűn lakott, különösen a középső és keleti részén, Santiagóban, San Francisco de Macorísban és La Vegában. Santiago, az ország második legnagyobb városa, politikai, kulturális és gazdasági téren Santo Domingóval vetekszik. A másodlagos tengerparti központok közé tartozik La Romana és San Pedro de Macorís délkeleten, Barahona délnyugaton és Puerto Plata északon. A Cordillera Centraltól délre fekszik egy alluviális síkság, ahol rizst termesztenek; a lakosság központja San Juan de la Maguana.

A Dominikai Köztársaság hagyományosan nagyszámú vidéki lakossággal rendelkezett, de a 20. század közepe óta egyre többen költöztek városokba és községekbe, és ma a lakosság mintegy négyötöde városi lakos A vidéki területeken néhány település jól körülhatárolt falvak formájában létezik, de a legtöbb elszórtan elhelyezkedő városrészek formájában, amelyek jellemzően egy kis bolt vagy templom köré csoportosulnak, vagy az út mentén húzódnak, a házak mögött művelés alatt álló területekkel. Emellett még mindig sok olyan háztartás van, amely annyira el van szigetelve az utaktól, hogy csak gyalog vagy lóháton érhető el.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.