Rádiószerkesztés
A kereszténység mindig is hangsúlyozta az evangélium hirdetését az egész világnak, a Nagy Misszióból kiindulva. Történelmileg ez misszionáriusok küldésével valósult meg, kezdve az apostolok szétszóródásával, és később, a nyomdagép feltalálása után a Bibliák és vallási traktátusok terjesztésére is kiterjedt. Néhány keresztény felismerte, hogy a rádió 1920-as évektől kezdődő gyors elterjedése hatékony új eszközt biztosít ehhez a feladathoz, és az első rádióműsorgyártók között voltak. A rádióműsorokat a hagyományos missziós tevékenységet kiegészítő tevékenységnek tekintették, amely lehetővé teszi, hogy viszonylag alacsony költséggel hatalmas tömegeket érjenek el, ugyanakkor lehetővé teszi a kereszténység hirdetését olyan országokban is, ahol ez illegális volt, és ahol a misszionáriusokat betiltották. A keresztény rádiózás célja egyrészt az volt, hogy az embereket keresztény hitre térítse, másrészt az, hogy tanítást és támogatást nyújtson a hívőknek. Ezek a tevékenységek ma is folytatódnak, különösen a fejlődő világban. A keresztény formátumú rövidhullámú rádióállomások világszerte sugároznak, mint például a HCJB Quitóban, Ecuadorban, a Family Radio WYFR és a Bible Broadcasting Network (BBN), többek között.
Az Egyesült Államokban az 1930-as évek nagy gazdasági világválságának idején a középnyugaton és délen újjáéledtek az ébredési sátoros prédikációk, mivel a vándorprédikátorok adományokból élve vándoroltak városról városra. Népszerűségüknek köszönhetően több prédikátor rádióműsorokat indított. Az egyik első lelkész, aki 1923-tól kezdve széles körben használta a rádiót, S. Parkes Cadman volt. 1928-ra Cadman hetente vasárnap délutáni rádióadást tartott az NBC rádióhálózaton, és erőteljes szónoklata országszerte ötmillió embert ért el.
Aimee Semple McPherson egy másik úttörő sátoros ébredő volt, aki hamarosan a rádióhoz fordult, hogy nagyobb közönséget érjen el. A rádió végül az 1920-as és 1930-as években országos hírnévre tett szert, és még az egyik legkorábbi pünkösdi megatemplomot is felépítette.
Az 1930-as években a korszak híres rádióevangelistája Charles Coughlin római katolikus pap atya volt, akinek erősen antikommunista és antiszemita rádióműsorai hallgatók millióit érték el. Az 1920-1930-as évektől kezdve az Egyesült Államokban országszerte sugárzott további korai keresztény rádióműsorok közé tartoznak (a rádióadás évei feltüntetve): Bob Jones, Sr. (1927-1962), Ralph W. Sockman (1928-1962), G. E. Lowman (1930-1965), Music and the Spoken Word (1929-től napjainkig), The Lutheran Hour (1930-tól napjainkig) és Charles E. Fuller (1937-1968). A Time magazin 1946-ban arról számolt be, hogy Ralph Sockman tiszteletes National Radio Pulpit az NBC-n heti 4000 levelet kapott, Fulton J. Sheen római katolikus érsek pedig heti 3000-6000 levelet. Abban az évben az Egyesült Államokban a rádiós lelkészek teljes rádióhallgatóságát 10 millióra becsülték.
Az amerikai evangélikus protestáns vallási műsorszolgáltatók szövetsége, a National Religious Broadcasters 1944-ben alakult meg.
TelevízióSzerkesztés
A televíziózás ugyan szintén az 1930-as években kezdődött, de vallási célokra csak az 1950-es évek elején használták. Jack Wyrtzen és Percy Crawford 1949 tavaszán tért át a televíziós közvetítésre. Egy másik nevezetes televíziós prédikátor Fulton J. Sheen volt, aki két évtizednyi népszerű rádióadás után 1951-ben sikeresen áttért a televízióra, és akit a Time “az első “televangelistának” nevezett”. Sheen számos Emmy-díjat nyert az 1950-es évek elejétől az 1960-as évek végéig futó műsoráért.
A rádióban töltött évek után 1952-ben Rex Humbard lett az első, aki heti egyházi istentiszteletet közvetített a televízióban. 1980-ra a Rex Humbard-műsorok az egész világot lefedték 695 állomáson, 91 nyelven, és a mai napig ez a legnagyobb lefedettségű evangelizációs műsor. Oral Roberts adása 1957-re elérte a lehetséges televíziós közönség 80%-át a lehetséges 500 állomásból 135-en keresztül. Uruguayban a 4. csatorna 1961 óta sugározza a római katolikus egyházi miséket.
A hatvanas években és a hetvenes évek elején a televízió felváltotta a rádiót mint elsődleges otthoni szórakoztató médiumot, de egybeesett az evangéliumi kereszténység további növekedésével is, különösen Billy Graham nemzetközi televíziós és rádiós szolgálata révén. Számos ismert televíziós evangélista indult ebben az időszakban, leginkább Oral Roberts, Jimmy Swaggart, Jim és Tammy Faye Bakker, Jerry Falwell és Pat Robertson. A legtöbbjük saját médiahálózatot, hírközlést és politikai befolyást alakított ki. A 21. században egyes televíziós istentiszteletek továbbra is nagy közönséget vonzanak. Az Egyesült Államokban ott van Joel Osteen, Joyce Meyer és T. D. Jakes. Nigériában ott van Enoch Adeboye és Chris Oyakhilome.