Bill Richardson kormányzó életrajza
Bill Richardson több mint 30 éve kiemelkedő közszolgálati karriert futott be, mint amerikai kongresszusi képviselő (1982-1996), U. az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete (1997-1998) és Bill Clinton elnök alatti energiaügyi miniszter (1998-2000).
2008-ban megpróbálkozott a demokraták elnökjelöltségével, de Iowa és New Hampshire után visszalépett. Diplomata és különmegbízottként Richardson négy Nobel-békedíj jelölést kapott, és sikeresen elérte túszok és amerikai katonák szabadon bocsátását Észak-Koreában, Kubában, Irakban és Szudánban.
Mióta 2011-ben magánemberként él, három könyvet írt, köztük a How to Sweet-Talk a Shark: Stratégiák és történetek egy mestertárgyalótól” című könyvét, amely 2013 őszén jelent meg. Aktívan tevékenykedik a nemzeti és nemzetközi beszédkörúton, és gyakran szerepel számos televíziós hírműsorban, a CNN-től kezdve a FOX-on, az Univisionen, a Meet the Press-en és a This Week with George Stephanopoulos-on keresztül. Richardson az Amerikai Államok Szervezetének (OAS) különmegbízottjaként és a Rice Egyetem James A. Baker III Közpolitikai Intézetének Latin-Amerikával foglalkozó különleges munkatársaként is tevékenykedett. Richardson számos nonprofit szervezet, többek között a World Resources Institute (WRI), a Refugees International és a National Council for Science and the Environment (NCSE) igazgatótanácsának tagja. Emellett számos profitorientált testületben is tevékenykedik, elsősorban a megújuló energiaforrások területén, például az Abengoa Internationalnél.
Richardson két alapítványt is létrehozott: A Richardson Center for Global Engagement, amely a konfliktusmegoldásra és a foglyok szabadon bocsátására összpontosít, valamint az Új-Mexikói Vadvilág Megőrzéséért Alapítványt Robert Redford színésszel és természetvédővel, amely a vadlovak védelméért és a lóvágás alternatíváinak biztosításáért szállt síkra. A közelmúltban a Richardson Center for Global Engagement döntő szerepet játszott Andrew Tahmooressi tengerészgyalogos őrmester sikeres szabadon bocsátásában a mexikói Tijuanában lévő börtönből.
Az új-mexikói kormányzóvá választása előtt Richardson a Freedom House, a demokráciát és az emberi jogokat világszerte előmozdító pártatlan magánszervezet elnöke volt, és tagja volt a National Resource Defense Council és a United Way International igazgatótanácsának. A harvardi John F. Kennedy School of Government adjunktusa volt, és számos tiszteletbeli címet kapott olyan felsőoktatási intézményektől, mint a Tufts Egyetem és az Új-Mexikói Egyetem. Kormányzóként tanított az Új-Mexikói Egyetemen és az Új-Mexikói Állami Egyetemen. Tavaly ősszel megkapta a National Hispanic Hero Awardot az U.S. Hispanic Leadership Institute-tól.
Új-Mexikó kormányzójaként Richardson bátor kormányzási stílusa számos fontos területen vitte előre Új-Mexikót, többek között a tiszta energia, az oktatás, a közlekedés, az egészségügy, a bevándorlás, a környezetvédelem és az új-mexikóiaknak nyújtott 1 milliárd dolláros adócsökkentés terén. Jelentősen javította az állam munkahelyeinek számát és a gazdasági fejlődést azáltal, hogy a filmipart Új-Mexikóba hozta, ami több mint 140 jelentős film- és televíziós produkciót eredményezett. Emellett kiépítette az Albuquerque és Santa Fe közötti villamossín-rendszert, és partnerséget kötött a Virgin Galactic-kal egy kereskedelmi űrkikötő építése érdekében.
Kormányzása alatt több mint 1 milliárd dollárt fektettek be az állami iskolákba, beleértve a minőségi tanárok felvételét és megtartását célzó szakmai fizetéseket. Az oktatásra szánt pénzeket is átcsoportosította a közigazgatásból az osztálytermekbe, és növelte a kora gyermekkori oktatáshoz való hozzáférést. 2010-ben a National Education Administration a “legjobb oktatási kormányzó” címet adományozta neki.
Már kevesen érnek fel Bill Richardson széleskörű tapasztalatával és elkötelezettségével az emberi jogok védelme és javítása, valamint Új-Mexikó, az Egyesült Államok és a világ lakosságának életminőségének javítása iránt.
Richardson 43 éve él házasságban középiskolai szerelmével, Barbarával. 1970-ben BA diplomát szerzett a Tuftson, 1971-ben pedig MA diplomát a Tuft’s Fletcher School of Law & diplomáciai karán.