Eredetileg egy évvel ezelőtt írtam ezt a bejegyzést, de ahogy nézem a monitorainkon és okostelefonjainkon egész nap folyamatosan permetező információkat, fontos, hogy emlékezzünk arra, hogy egy új narratíva megalkotásának kellős közepén vagyunk saját magunk, közösségeink és világunk számára. Figyelnünk kell arra, hogy haladjunk előre, alkalmazkodjunk és fejlődjünk, hogy végül jobbá váljunk. Ha nem felejtjük el, hogy a “jó farkasra” összpontosítsunk, az segíteni fog nekünk abban, hogy a jelenlegi környezetünkben, annak minden bizonytalanságával együtt is, egy jobb világkép felé haladjunk. – KA
Egy cseroki legenda szól a két farkasról.
Egy öreg cseroki tanítja az unokáját az életre. “Egy harc folyik bennem”. Mondta a fiúnak.
“Ez egy szörnyű harc, és két farkas között zajlik. Az egyik a gonosz – ő a harag, az irigység, a bánat, a megbánás, a kapzsiság, a gőg, az önsajnálat, a bűntudat, a neheztelés, a kisebbrendűség, a hazugság, a hamis büszkeség, a felsőbbrendűség és az ego.”” Majd így folytatta: “A másik a jó – ő az öröm, a béke, a szeretet, a remény, a derű, az alázat, a kedvesség, a jóindulat, az empátia, a nagylelkűség, az igazság, az együttérzés és a hit. Ugyanez a harc folyik benned – és minden más emberben is.”
Az unoka egy percig gondolkodott, majd megkérdezte nagyapját: “Melyik farkas fog győzni?”
Az öreg cseroki egyszerűen válaszolt: “Amelyiket eteted.”
A gondolkodás, a lét és a cselekvés régi és új módszerei
Azt szeretem ebben a történetben, hogy meghívja az élet összetettségét önmagunkban és a szervezeteinkben, hogy megnevezzük. Egyénileg és szervezetileg is harc folyik a régi narratíváink és egy születőben lévő új narratíva között. Az önérdekre, az elkülönülésre és az önvédelemre összpontosítva éljük az életünket? Vagy a kapcsolatot, az együttműködést és az emberek azon képességét látjuk, hogy egy nagyobb közös céllal törődjenek?
Tárgyként tekintünk a szervezeteinkre, és tárgyiasítjuk a bennük lévő embereket, vagy élő rendszerként tekintünk a szervezetekre, és a bennük lévő emberekre, akik fejlődnek és tanulnak, miközben a legjobb énjüket keresik?Ez csak néhány módja annak, ahogyan világnézetünk betekintést nyújt a belső küzdelmekbe, amelyekkel élünk. Mivé akarunk válni? Mivé akarjuk tenni a szervezeteinket?
Amire figyelünk, az erősebb lesz
A legendában az a farkas, akit etetünk, erősebb lesz. A szervezetekben az áldozattá válásunkat, az apátiánkat és az unalmunkat etethetjük. Táplálhatjuk a másokkal szembeni cinizmusunkat, és ezt ürügyként használhatjuk arra, hogy ne törődjünk a küldetéssel vagy a céllal. Ha az önérdekre figyelünk, ezt a lencsét használjuk arra, hogy meglássuk a vezetők és menedzserek motivációit. Elutasítjuk, amit mondanak, mert mindig van olyan motiváció, amely először önmagukat szolgálja másokkal szemben, beleértve a szervezetet, az ügyfeleket, az alkalmazottakat és a környezetet.
De dönthetünk úgy is, hogy más lehetőségekre figyelünk. Arra, hogy az emberek, akikkel együtt dolgozunk, egy magasabb célért dolgoznak együtt. Hogy segítenek egymásnak abban, hogy jobbá váljanak. Hogy a cél és a világ jobbá tétele motiválja őket. Ha ezt használjuk lencseként, akkor együttműködő szándékkal közelítünk másokhoz. A jót látjuk meg másokban az ego, a harag, az arrogancia, a sértődöttség stb. helyett.
Megválaszthatjuk, melyik farkast etetjük.
Hírek vs. tapasztalat
Megdöbbent, hogy egyre nagyobb a szakadék aközött, amit a tanácsadói munkám során tapasztalok, és aközött, ahogy a társadalmunkat a hírek ábrázolják. Politikai tudósításaink azt sugallnák, hogy már senki sem dolgozik az országért, mindenki csak magára vagy a pártjára koncentrál. A hírek ezt a narratívát táplálják, és ez a cselekvés erősíti a narratívát. A mindennapi életemben azonban azt tapasztalom, hogy az emberek a politikai spektrum minden szegmensében képesek és hajlandóak együtt dolgozni azért, hogy közösségüket erősebbé és mindenki számára méltányosabbá tegyék.
Az az áldás ért, hogy mindig hozzáértő, innovatív és céltudatos emberekkel dolgozhatok együtt. Kegyesek, megbízhatóak, törődnek az emberekkel és a közösségeikkel, és rendszeresen “jót tesznek”. Amire odafigyelünk, az segít megerősíteni ezt a fajta viselkedést.
A világkép és a “farkas”, akit etetünk, egyre erősebb lesz.