A Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének ötödik kiadása (DSM-5) szerint a “vegyes jellemzőkkel” tüneti meghatározás alkalmazható a bipoláris I. zavar mániás epizódjaira, a bipoláris I. zavar vagy a bipoláris II. zavar hipomániás epizódjaira és a bipoláris zavar vagy a major depressziós zavar depressziós epizódjaira, ha legalább három ellentétes polaritású egyidejű jellemző van jelen. Ennek eredményeképpen a “vegyes jellegzetességek” jelenlétét ma már elismerik a bipoláris II-es zavarban és major depresszióban szenvedő betegeknél; mint korábban említettük, bár a bipoláris zavar diagnózisát a mániás vagy hipomániás epizód megjelenéséig szokás visszatartani, az ilyen jellegzetességek jelenléte egy depressziós betegnél még akkor is erősen utal a zavarra, ha a kórtörténetben nem szerepel diszkrét mánia vagy hipománia.
A mánia vagy hipománia és a depresszió két jellemzője felületesen átfedheti egymást, sőt hasonlíthat is egymásra, nevezetesen a “célzott tevékenység fokozódása” (pszichomotoros gyorsulás) a pszichomotoros nyugtalansággal szemben, valamint az “ötletek szárnyalása” és a “száguldó gondolatok” a depressziós ruminációval szemben. A beteg tapasztalataira való odafigyelés nagyon fontos. A depresszióban gyakran megfigyelhető pszichomotoros izgatottságban az “ideges energiát” mindig a kimerültség erős érzése árnyékolja be, és céltalan mozgásokban (pl. járkálás, kéztörlés) nyilvánul meg; a pszichomotoros gyorsulásban azonban a mozgástöbblet az energia bőségéből fakad, és gyakran irányított és céltudatos. Hasonlóképpen, depressziós ruminációban a páciens az ismétlődő gondolatokat nehézkesnek, ólmosnak és vontatottnak éli meg; pszichés akcelerációban azonban (ahogyan az mániában vagy hipomániában megfigyelhető) a gondolatok gyors előrehaladásban mozognak, és inkább sok témát érintenek, mint egyetlen témát. Még ha az ilyen élményeket a depresszió alapján magyarázzuk is, akkor is fennáll azonban annak a lehetősége, hogy a depressziós epizódot más mániás vagy hipomániás tünetek bonyolítják, ilyenkor azonban gyakran bölcs dolog odafigyelni a beteg személyes és családi anamnézisére (pl. bipoláris zavar családi előzményei, korai életkor) annak megállapítására, hogy a beteg bipoláris zavarban szenved-e vagy sem.