A lávafennsíkokat nagy folyékonyságú bazaltláva alakítja ki számos egymást követő kitörés során számos nyíláson keresztül, heves robbanások nélkül (csendes kitörések). Ezek a kitörések azért csendesek, mert a láva viszkozitása alacsony, így nagyon folyékony, és kis mennyiségű csapdába esett gázt tartalmaz. Az így keletkező lemezes lávafolyamok származhatnak lineáris hasadékokból vagy hasadékokból, illetve az őskorra jellemző, több nyíláson keresztül történő gigantikus vulkánkitörésekből, amelyek óriási özönvízszerű bazaltokat hoztak létre. Több egymást követő és kiterjedt lávafolyás borítja be az eredeti tájat, hogy végül egy fennsíkot alkosson, amely lávamezőket, hamukúpokat, pajzsvulkánokat és más vulkáni tájformákat tartalmazhat. Egyes esetekben a lávafennsík egyetlen vulkán része is lehet. Ilyen például a hatalmas Level Mountain pajzsvulkán a kanadai Brit Columbia északi részén, amely 1 800 km2 területet és 860 km3 térfogatot foglal magában.
A paleogén során létezett talán a legkiterjedtebb szubaerális bazaltplató, amely valószínűleg 1 800 000 km2 -re terjedt ki az Atlanti-óceán északi részén. Ezt a Thuleai-fennsík néven ismert régiót általában úgy vélik, hogy a földkéreg leomlásával szakadt szét, és így alakult ki a jelenlegi óceáni medence.
A Földön számos szubaerikus és tenger alatti vulkanikus fennsík található, mint például a Columbia-folyó fennsíkja (szubaerikus) és a hatalmas Ontong-Jáva-fennsík (tenger alatti).