A vizsgálat elvégzéséhez a vizsgáló a csuklót a hüvelykujjával a scaphoid tubercle (a tenyér voláris oldala) fölött fogja meg, hogy megakadályozza a scaphoidot abban, hogy az ulnaris deviációban függőlegesebb helyzetbe kerüljön. A vizsgálathoz a csuklónak enyhén nyújtott állapotban kell lennie. A páciens csuklóját ezután az ulnaris deviációból a radiális deviációba kell mozgatni. A vizsgáló jelentős “csattanást” fog érezni, a páciens pedig fájdalmat fog érezni, ha a teszt pozitív. A teljesség érdekében a vizsgálatot mindkét csuklón el kell végezni az összehasonlítás érdekében. Ha a scapholunate szalag megszakad, a scaphoid subluxálódik a distalis radius dorsalis ajkán.
Original Description by Watson:
“A pácienshez a vizsgáló úgy közelít, mintha karbirkózást folytatna, szemtől szembe egy asztalon, átlósan ellentétes irányban felemelt kezekkel (jobbra jobbra vagy balra balra) és a könyökök a közte lévő felületen nyugszanak. A páciens alkarját enyhén pronálva a vizsgáló megragadja a csuklót a radiális oldalról, hüvelykujját a scaphoid tuberositasra helyezi (mintha egy gombot nyomna meg az autó ajtajának kinyitásához), és ujjait a distalis radius köré tekeri. A vizsgáló másik keze a kézközépcsont szintjén fogja meg a csukló helyzetét. A csuklót ulnaris deviációban és enyhe extenzióban kezdjük, majd a csuklót sugárirányban és enyhén hajlítva mozgatjuk, miközben a hüvelykujj állandó nyomást gyakorol a scaphoidra. Ez a radiális deviáció a scaphoid hajlítását okozza. A vizsgáló hüvelykujj nyomása ellenáll ennek a normális rotációnak, ami a scaphoidnak a carpus többi csontjához viszonyított elmozdulását okozza. Ez a scaphoid elmozdulás lehet finom vagy drámai. A valóban pozitív vizsgálathoz mind a csukló hátulján (nem csak ott, ahol a scaphoid tuberositasra nyomást gyakorolunk) fájdalomra van szükség, és elengedhetetlen az ellentétes csuklóval való összehasonlítás.”