What is Media Framing?

Media framing can simply be described as the angle or perspective from which a news story is told. While news is often thought to be objective and value free this is rarely if ever the case. In fact most news stories are value laden in both their production and content. News is not an exact representation of reality but rather a reconstruction from various angles of a small section of reality. Ez nem azt jelenti, hogy az újságírók szükségszerűen hazudnak vagy tudatosan elferdítik az igazságot, hanem azt, hogy az újságírók azáltal, hogy bizonyos történetekről tudósítanak, bizonyos forrásokat használnak egy bizonyos hírszögből, a valóságot egy szelektív folyamat révén konstruálják meg. Ráadásul a munkamódszerek, az erőforrások és a részvényesekhez és/vagy vezetőkhöz fűződő kapcsolatuk egyaránt korlátozza őket.

Míg a napirend meghatározása vagy a kapuőrség dönti el, hogy egy újság vagy műsorszolgáltató miről tudósít vagy miről nem, a keret az az átfogó nézőpont, hogy a különböző történeteket hogyan kezelik, ha már tudósítottak róluk. A keretezés, akárcsak a napirend meghatározása, eredendően ideológiai aktus (akár tudatosan, akár nem). Egy történet (vagy történetcsoport) kerete hatással van arra, hogyan vizsgálják meg és számolnak be az adott történetről, kit választ az újságíró, hogy kivel beszéljen, milyen kérdéseket tesz fel, és hogyan értelmezik és számolnak be az információkról.

A keretek kialakítását számos tényező befolyásolhatja; nem utolsósorban a társadalmakban uralkodó ideológiák vagy a gyakran “józan észnek” tekintett dolgok. Hasonlóképpen az újságírók, szerkesztők, tulajdonosok és a közönség faji, osztálybeli és nemi hovatartozása is befolyásolhatja a keretezést. Végül a hírek előállítása, illetve a hírek konstruálásának módja is fontos. A hírszerkesztők gyakran függnek az olyan intézményi forrásoktól, mint a rendőrség, a bíróságok és a politikusok, akik a híreket szolgáltatják, ami befolyásolhatja a napirendet és a történet meghatározását.

A keretezés egyik példája a kábítószer-kérdés; ezt a kérdést számos módon lehet keretezni.

1: A törvény és rend keret – itt a kulcskérdés az, hogy a drogfüggők vagy drogosok bűnözők, akik veszélyeztetik közösségeinket és gyermekeinket. A drogdílereket meg kell állítani, a kisstílű bűnözést vagy akár a bűnözési hullámokat pedig a függőségüket tápláló drogosok okozzák. Ráadásul a drogosok utcai lövöldözése csúnya, erkölcstelen és rossz hatással van a turizmusra. A helyi politikusokat vagy az igazságügyi minisztert meg lehet kérdezni arról, hogy miért nem tesznek valamit; a bűncselekmények áldozatait ki lehet kérdezni, vagy azokat a vállalkozásokat, amelyek a drogosok által látogatott területeken vannak. Hasonlóképpen a rendőrséget is meg lehet kérdezni arról, hogy mit tesznek a bűncselekmények visszaszorítása érdekében.

2: A kábítószerrel való visszaélés mint egészségügyi kérdés: Itt a kulcskérdés a kábítószer-használó egészsége és a szélesebb társadalom egészségügyi kérdései. Itt megkérdezhetnek egy egészségügyi minisztert a kezelési központok finanszírozásáról, különböző egészségügyi szakembereket vagy szakértőket a kezeléssel kapcsolatos kérdésekről vagy a kezelési típusokkal kapcsolatos vitákról.

3: A kábítószerrel való visszaélés mint társadalmi probléma: Itt a kábítószerrel való visszaélés társadalmi kérdésként fogalmazható meg, amely összefügg az osztályokkal, a faji hovatartozással és a diszfunkcionális társadalommal. Itt a kérdés, hogy mely területeket érinti leginkább a kábítószer-használat és a kapcsolódó bűncselekmények, olyan kérdések mellett, mint a munkanélküliség és a társadalmi depriváció, megvitatható.

4: A rekreációs drogoknak legálisnak kellene lenniük: Ebben a kevésbé gyakori keretben a rekreációs drogokat a társadalom normális részének tekintik, és az olyan kérdéseket, mint a függőség és a társadalmi problémák, lekicsinylik vagy összehasonlítják a már legális drogokkal, például az alkohollal vagy a cigarettával. A “háború és a drogok” költségei és a dílerek kriminalizálásának kérdése itt gyakran téma, és az “ártalomcsökkentő” politikák is hangsúlyt kaphatnak.

Hogyan lehet dekonstruálni a kereteket?

A keret dekonstruálása fontos, mivel segíthet megkérdőjelezni a társadalom ideológiai és hatalmi struktúráit. A keretek dekonstruálása eredendően kvalitatív folyamat, amelyet nehéz lehet elvégezni, de struktúrával és más elemekkel, mint például a forráskeresés és a tartalomelemzés, szisztematikusan és hasznos módon elvégezhető. Néhány megfontolandó kérdés:

1. Milyen feltételezések vannak a cikkekben? A kereteknek gyakran van egy vagy több átfogó feltételezésük: Például a jelenlegi gazdasági válságban gyakran van egy átfogó feltételezés, amit “neoliberális közgazdaságtan”-nak neveznek, ennek a keretnek az egyik aspektusa azt feltételezi, hogy recesszió idején szükség van megszorításokra. Ez ellentétben áll más gazdasági elméletekkel, például a keynesiánizmussal, amely a ciklikusság elleni kormányzati beavatkozást támogatja. A neoliberális keretben a kérdés nem az, hogy szükség van-e megszorításokra vagy sem (hogy szükség van megszorításokra, az adott), hanem inkább az, hogy hova fognak esni a megszorítások, mi az “igazságos” stb. Az olyan szervezetek, mint a szakszervezetek gyakran belekeverednek a megszorítások “igazságosságának” kérdésébe, miközben nem látják a tágabb képet.
2. Kik a források? Kik a fő források vagy “elsődleges meghatározók”, akik meghatározzák a jelentés hangnemét és napirendjét? Például a tiltakozó felvonulásokon vagy politikai akciókban elkövetett erőszakos cselekmények esetében a legtöbb esetben a rendőrség az elsődleges meghatározó, és azt feltételezik, hogy őket támadták meg, még akkor is, ha egyértelműen nem ez volt a helyzet. A lakásválságról szóló legtöbb tudósításban a források erősen elfogultak az ingatlanipar irányába (lásd alább a 2008-as ír bankgaranciával kapcsolatos forráselemzést).
3. Milyen nyelvezetet használnak, jó példa erre az olyan jelzők, mint a “baloldali” vagy “kemény baloldali”, amelyeket Jeremy Cobryn jellemzésére használnak. Hasonlóképpen az olyan főnevek, mint a “terrorista” egy fegyveres konfliktus egyik oldalának leírására. Például az RTE egyik közelmúltbeli, Izraelről és Palesztináról szóló riportjában azt állították, hogy az izraelieket “brutálisan meggyilkolták”, míg a palesztinokat “megölték”. Hasonlóképpen a katonai célpontok elleni palesztin támadásokat általában “terrortámadásnak” nevezik, míg a polgári célpontok elleni izraeli támadásokat nem.
4. Megtalálhatók-e minták vagy témák, például az Izraelről/Palesztináról szóló tudósításokban? Van egy minta a felek leírására használt nyelvezetben.
5. Van egy narratíva, amelyet követnek: Például az Ír Víz esetében, miután Leo Varadkar miniszter bevezette a “baljós perem” kifejezést a mozgalom elemeinek leírására, a sajtó nagy része átvette a narratívát, hogy leírja azt, ami vitathatatlanul az ír politikai történelem egyik legbékésebb mozgalma volt. A narratívákban gyakran használhatók metaforák.
6. Hogyan ábrázolják az embereket vagy csoportokat. Gyakori eszköz a társadalmi csoportok, gyakran kisebbségek, például utazók, más etnikai kisebbségek, menekültek vagy migránsok “mássá tétele”. vagy akár nemzeti vagy vallási csoportok. Az ilyen társadalmi csoportok mássá tétele gyakran problémaként fogalmazható meg, például az “utazók problémájaként”. Bármely társadalmi csoportot lehet bűnbakká tenni egy politikai helyzetnek megfelelően, mint például az egyedülálló anyákat a kilencvenes években vagy a közszféra dolgozóit a gazdasági válság kezdetén.
7. A nemek reprezentációja fontos, például a női politikusok ruházatát nagyobb valószínűséggel kommentálják a riportokban, mint a férfiakét.
8. A társadalmi osztályok reprezentációja szintén kulcsfontosságú, például az EBS jelenlegi reklámjában a munkásosztály lusta és ostoba, míg a középosztálybeli háziasszonyokat úgy ábrázolják, mint akiket a “segítség” elnyom. A munkásosztálybelieket az ír reklámokban gyakran ábrázolják egyszerre bűnözőnek és ostobának, ami valószínűleg a szakma középosztályi jellegét tükrözi.
9. A keretezés lehet szemiotikai jellegű is, ami szavakban vagy képekben megjelenő szimbólumokon alapul.

Keretezés és osztály

Szemiotika és faj: A 9/11 gyermekei vs. Bin Laden gyermekei (a médiát leleplező forrás)

1. példa: Hogyan keretezik a lakhatást

A jelenlegi lakásválság esetében az átfogó keret továbbra is az, hogy az ingatlan mindenekelőtt árucikk, amelyet csak a piaci erők tudnak biztosítani és finanszírozni. Ezért a lakásellátás egyetlen módja az, ha a “bürokrácia” (szabályozás) csökkentésével szabaddá tesszük az utat a fejlesztők számára. Hasonlóképpen a magánfejlesztőket is ösztönözni kell az építkezésre (az adók csökkentésével). Továbbá csak magánfejlesztők építhetnek lakásokat, és csak magánbankok nyújthatnak jelzáloghiteleket

Hasonlóképpen csak magánbérbeadók “kínálhatnak” bérlakásokat. A bérbeadók nem emelik a bérleti díjakat, ezt a piac teszi, és ezért a bérbeadók nem lakoltatják ki az embereket, hanem sajnos “kiszorulnak” a piacról. Ismét a bérbeadókat kellene ösztönözni adócsökkentésekkel és a szabályozás lazításával, hogy az emberek “választhassanak”, hogy nem megfelelő minőségű lakásokban éljenek. A lakbérszabályozás torzítja a piacot, ezért nem vezethető be, ráadásul a bérbeadók jogai ellen irányul.

Az ingatlanpiac 2007/2008-ban azért omlott össze, mert az emberek drága házakat és jelzáloghitelt akartak, amit nem engedhettek meg maguknak, senki sem kényszerített senkit, hogy házat vegyen. Az emberek buliztak és versenyképtelenné váltak, mert túl magasak voltak a fizetések. A bankokat rossz almák vezették, a szabályozó pedig aludt. A rendszer nem kérdőjelezhető meg, mert csak egy rendszer van, és mindig is csak egy rendszer volt. A rendszer a valóság.

Ez az egész keretezés teljesen elfogult és az ír társadalom hatalmi struktúráin alapul. Az ingatlan- és pénzügyi forrásokat idézik leginkább, mivel nekik van pénzük arra, hogy PR-osokat vagy cégeket alkalmazzanak. Az újságok és a hirdetők közötti kapcsolat (különösen az ingatlanrovatok esetében) szintén fontos. Az újságíró pedig régóta kapcsolatban áll ipari forrásokkal. Ráadásul az egész keretezés beleillik a jelenlegi ortodox neoliberális gazdasági gondolkodásba, amely szerint csak az önszabályozó magánpiacok kínálhatnak fenntartható megoldásokat

Példa: A bankgaranciáról szóló forráselemzés

A fentiekben az Irish Times és az Irish Independent 2008. szeptember 21. és 2008. október 5. között (a bankgaranciát megelőző és követő héten) a bankgaranciáról szóló hírek forráselemzése látható. Amint látható, a források erősen a politika és a pénzügyek felé hajlanak (megjegyzendő, hogy minden hírhez több forrás is tartozik).

Még a pártpolitikai források is a kormány és a garanciát támogató pártok felé hajlanak

2. példa. Hogyan keretezik a privatizációt

A Bord Gais Eireann (BGE) – Írország állami tulajdonú gázszolgáltatója – brit központú Centrica Holdingsnak történő átadásának médiakezelését vizsgálva az egyik legfontosabb, mindent átható keret az az elképzelés volt, hogy a privatizáció előnyökkel jár a fogyasztók számára. Számos cikk azon az elképzelésen alapult, hogy a privatizáció a piac deregulációjával járna, ami viszont versenyhez vezetne, ami végső soron csökkentené a fogyasztók által a gázért fizetett árakat. Ez egybevágott azzal az általános keretrendszerrel, amely az elemzésben a nyilvánosságot elsősorban fogyasztóként jellemezte – ez egy kulcsfontosságú neoliberális keretrendszer.

Egy másik kulcsfontosságú keretrendszer a médiában az volt, hogy a privatizáció általánosságban kívánatos politika. Ez a keret annak elismerése ellenére is fennáll, hogy a végrehajtás bizonyos aspektusai ebben a konkrét esetben elégtelenek voltak; különösen az eladás rossz időzítése és az állami vagyon egyes eszközeinek alulértékelése miatt. Ezek a tények nem rontották el a privatizációnak a médiában általánosságban haladó politikaként való bemutatását. Ez egybevágott azzal a mindenütt elterjedt államellenes felfogással, miszerint az állam részvétele a gazdasági kérdésekben indokolatlan és nem hasznos – az úgynevezett “halott kéz” jelzővel, amelynek hiánya utat engedne a deregulációnak és a versenynek.

Az elemzésből kiderült egy érdekes felfogás, amely a BGE alkalmazottaival szembeni elfogultságot mutatta. Bár sokan befizettek a munkavállalói részvényopciós programba (ESOP), és mint ilyenek, saját részvénytulajdont szereztek, ennek a programnak az eladásban való megjelenése, olyan pejoratív kifejezésekkel, mint a “szélhámosság”, az ESOP-hoz való negatív újságírói hozzáállást mutatja, mint ami látszólag gyenge és kevésbé érdemes.

A médiaközvetítés talán legmeglepőbb aspektusa annak hiánya volt. “Jelentős csend” övezte a médiában az eladásról szóló tudósítást, olyannyira, hogy egy elemző megjegyezte, hogy a vállalat ügyfeleinek többsége nem is tudott volna az eladásról, mivel az “csak úgy csendben megtörtént”; felismerve a valódi közérdeklődésre számot tartó kérdésről szóló tudósítás hiányát, amelyet figyelmen kívül hagytak a túlnyomórészt fogyasztói alapú keretek javára.

Bővebben: