A zsiráf (Giraffa camelopardalis jelentése ‘gyorsan járó teveleopárd’) egy afrikai párosujjú patás emlős, a legmagasabb szárazföldi állatfaj.
A zsiráf rokonságban áll a szarvasokkal és a szarvasmarhákkal, azonban külön családba, a zsiráffélék családjába sorolják, amely csak a zsiráfból és legközelebbi rokonából, az okapiból áll.
A zsiráfok elterjedési területe Csádtól Dél-Afrikáig terjed. Bár az okapi sokkal alacsonyabb, mint a zsiráf, szintén hosszú nyakkal rendelkezik, és leveleket eszik, és mindkét állatnak hosszú nyelve és bőrrel borított szarva van. A zsiráfok ősei először Közép-Ázsiában jelentek meg körülbelül 15 millió évvel ezelőtt, azonban magának a zsiráfnak a legkorábbi, Izraelből és Afrikából származó fosszilis emlékei körülbelül 1,5 millió évre nyúlnak vissza.
A hím zsiráfokat “bikáknak”, a nőstény zsiráfokat “teheneknek”, a zsiráfbébiket pedig “borjaknak” nevezik.
A zsiráf jellemzői
A zsiráf a legmagasabb élő állat, amely kivételesen hosszú nyakáról azonnal felismerhető. A felnőtt hímek 15-19 láb (4,6-6,0 méter) magasak, míg a nőstények alacsonyabbak, 13-16 láb (4-4,8 méter) magasak. A felnőtt hímek súlya 1 764-4 255 font (800-930 kilogramm), míg a nőstényeké csak 1 213-2 601 font (550-1 180 kilogramm). A zsiráfnak van a leghosszabb farka a szárazföldi emlősök közül. A farka 2,4 méter hosszúra is megnőhet, a végén lévő tincsekkel együtt.
Nagy magassága mellett a zsiráf az egyik legnehezebb szárazföldi állat. A kivételesen nagytestű hímek akár 1900 kilogrammot is nyomhatnak. A nőstény zsiráfok kisebbek, ritkán érik el ennek a súlynak a felét. Más patás emlősökhöz képest a zsiráf teste viszonylag rövid, lábai azonban aránytalanul hosszúak.
A zsiráfok elülső lábai körülbelül 10%-kal hosszabbak, mint a hátsó lábak, ami hozzájárul az állatok meredeken lejtő hátához. Az ivarérett zsiráfoknak nagy, kb. 12 hüvelyk széles, étkészlet méretű patáik vannak.
A zsiráfok élőhelye
A zsiráfok lakhatnak szavannákon, füves területeken vagy nyílt erdőkben. A zsiráfok az akácosokkal (a cserjék és fák nemzetsége) gazdagított területeket kedvelik. A legtöbb zsiráf vagy Kelet-Afrikában, vagy a délnyugat-afrikai Angolában és Zambiában él. A 20. század közepéig a zsiráfok a Szaharától délre fekvő Nyugat-Afrikában is gyakran előfordultak. Az ottani populációk azonban erősen csökkentek és egyre inkább elaprózódtak.
A zsiráfok étrendje
A zsiráfok olyan élőhelyeken élnek, ahol a rendelkezésre álló táplálék egész évben változik. A száraz évszakban a zsiráfok örökzöld leveleket esznek, amint azonban elkezdődik az esős évszak, áttérnek a lombhullató fákon kihajtott új levelekre és szárakra. A gallyakat és ágakat is hosszú és ügyes nyelvükkel húzzák a zsiráfok szájába. A vadonban a zsiráfok naponta akár 66 kilogramm táplálékot is elfogyasztanak.
Ahol van választási lehetőség, a hím és a nőstény zsiráfok különböző módon táplálkoznak. A hímek a legmagasabb ágak leveleire koncentrálnak, míg a nőstények a nyakukat meggörbítve a talajhoz közelebb esznek. E jellegzetes viselkedés miatt egy zsiráf már messziről felismerhető, hogy hím vagy nőstény, pusztán az evés közbeni testtartása alapján. A hím zsiráfok hajlamosabbak arra is, hogy sűrű erdőkbe vándoroljanak, egy olyan élőhelyre, amelyet a nőstények általában elkerülnek.
A zsiráfok nagy mennyiségű vizet isznak, és ennek következtében hosszú időt tölthetnek száraz, száraz területeken. Ha több táplálékot keresnek, sűrűbb lombozatú területekre merészkednek. A zsiráfnak kemény ajkai vannak, hogy a fák és gallyak, például a tüskék rágásakor ne sérüljön a szájuk.
A fogságban tartott zsiráfokat általában lucerna szénával és pellettel, almával, sárgarépával, banánnal és bozóttal (a szil és az éger a kedvencek) etetik.
A zsiráfok viselkedése
A nőstény zsiráfok körülbelül egy tucatnyi tagból álló csoportokban társulnak, amelyekbe alkalmanként néhány fiatalabb hím is bekerül. A hím zsiráfok általában agglegénycsordákban élnek, az idősebb hímek gyakran magányosan. Egy-egy zsiráf bármikor és minden különösebb ok nélkül csatlakozhat vagy elhagyhatja a csordát.
Azért, mert a zsiráfok olyan szétszórtan élnek, úgy tűnhet, hogy nem tartják egymással a kapcsolatot, ez azonban nem igaz. A zsiráfok éles látása azt jelenti, hogy még távolról is szemmel tudják tartani szomszédaikat.
A nőstény zsiráfok a nap 24 órájának valamivel több mint felét böngészéssel töltik, a hím zsiráfok kevesebb időt töltenek ezzel – körülbelül a nőstények 43%-át. Az éjszakát többnyire fekve, kérődzéssel töltik, különösen a sötétedés utáni és a hajnal előtti órákban. A hím zsiráfok a 24 óra körülbelül 22%-át töltik sétával, míg a nőstény zsiráfok 13%-át. A fennmaradó időben a hím zsiráfok nőstény zsiráfot keresnek a párzáshoz. A zsiráfcsordáknak nincs vezetőjük, és az egyes zsiráfok nem mutatnak különösebb preferenciát a csordán belül. A fiatal zsiráfokat azonban soha nem hagyják magukra, hanem egyfajta bölcsődei csoportban gondozzák őket, ahol a nőstények segítenek egymás borjainak (kiszsiráfoknak) a gondozásában.
A zsiráfok idejük felét táplálkozással töltik, a fennmaradó idő nagy részét pedig vagy a táplálék keresésével, vagy az elfogyasztott étel lassú megemésztésével töltik. A zsiráfok néha napközben is alszanak, gyakran állva. A zsiráfok általában csak éjszaka fekszenek le, a lábukat a testük alá hajtják, és a fejüket általában egyenesen tartják. Amikor azonban a zsiráf alszik, amit csak néhány percig tesz, nyakát meggörbíti, és fejét a hátára vagy annak közelébe támasztja.
A zsiráfok viselkedésének egyik leglenyűgözőbb eleme a párzási partnerekért küzdő hímek párviadala. A zsiráfpárbajok a legkülönlegesebbek közé tartoznak az állatvilágban. A párbajok akkor kezdődnek, amikor két hím közeledik egymáshoz, és nyakukat dörzsölik, illetve egymásba fonják. Ezt a viselkedést “nyakazás”-nak nevezik. Ez lehetővé teszi az ellenfelek számára, hogy felmérjék egymás méretét és erejét.
Gyakran a nyakazás önmagában is elég a dominancia megállapításához. Ha nem, akkor a riválisok a fejükkel kezdenek ütéseket váltani, rövid szarvukkal nekiesnek egymásnak.
Minden zsiráf megtámasztja mellső lábait, és a fejét felfelé, a válla fölé lendíti. Ha egy ütés szilárdan érkezik, a zsiráf megtántorodik az ütés hatására, és ritka esetben akár a földre is zuhanhat. Gyakrabban előfordul, hogy a verseny néhány perc után megszakad, és a vesztes egyszerűen elsétál.
Siráf szaporodás
A zsiráfok szaporodási időszaka az év bármely szakában bekövetkezhet. A vadonban azonban a születések általában a száraz évszakban történnek, a fogságban pedig egész évben előfordulhatnak. A zsiráfok fogságban 3-4 éves koruk körül érik el az ivarérettséget, a vadonban azonban a hímek általában csak 6-7 éves korukban szaporodnak. A hímek ivarérettségével ellentétben a nőstényeknek fizikailag nagyobbnak kell lenniük ahhoz, hogy utódokat hordjanak ki.
Amikor a hím zsiráfok készen állnak a szaporodásra, megkezdik a rituális küzdelmet a társakért. A zsiráfok nem territoriálisak, és egy sikeres hím zsiráf akkor és ott párosodik fogékony nőstényekkel, amikor és ahol csak talál. A vemhesség általában 13-15 hónapig tart, és amikor a vemhes nőstény zsiráf készen áll a szülésre, elindul az ellési területre, amelyet egész életében használni fog. A szülés pillanata drámai, amikor az anyazsiráf négykézláb áll, a borjú pedig a földre zuhan. Figyelemre méltó, hogy a borjú ritkán sérül meg az eséstől.
Az újszülött zsiráfok gyakran 20 percen belül talpra állnak, és hamarosan anyjuk tejével táplálkoznak. A borjak körülbelül egy órával a születésük után már tudnak járni, és a születésüket követő 24 órán belül már futni is tudnak. A zsiráfborjak születésükkor körülbelül 2 méter magasak és 104-154 fontot nyomnak. A zsiráfborjak az első héten naponta körülbelül 3 centimétert nőnek, és az első évben megduplázzák magasságukat.
A zsiráfborjak egyéves korukra akár 10 láb magasak is lehetnek. A zsiráfborjakat egyéves korukban elválasztják, és 15 hónapos korukra teljesen önállóvá válnak. A nőstény zsiráfborjak ötéves korukra, a hím zsiráfborjak pedig hétéves korukra válnak teljesen önállóvá.
A fiatal zsiráfok akár egy évig is szophatnak, azonban már néhány héttel a születésük után elkezdenek növényeket kóstolgatni. A zsiráfborjak 15-18 hónapos koruk után készen állnak arra, hogy elhagyják anyjuk védelmét.
A felnőtt zsiráfoknak az oroszlánokon és az emberen kívül általában nincs más ragadozójuk, mivel hatalmas patáikkal nagyon hatékonyan védekeznek a ragadozók ellen. A zsiráfok sebezhetőbbek, amikor fekszenek vagy isznak, mert ez lehetőséget ad az oroszlánoknak arra, hogy felugorjanak és megragadják őket az orruknál vagy a torkuknál fogva. Az újszülött borjak sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve. Annak ellenére, hogy anyjuk mindent megtesz védelmük érdekében, a zsiráf újszülöttek több mint 50 százalékát életük első hónapjában hiénák és nagymacskák, például oroszlánok és leopárdok ölik meg.
Hogyan mozog a zsiráf?
A zsiráfok kétféleképpen mozognak: bicegve és galoppban. Amikor járnak, a zsiráfok a testük egyik oldalán mindkét lábukat egyformán mozgatják, majd mindkét lábukat a másik oldalon. Futáskor a zsiráfok a mellső lábakat együtt mozgatják, majd a hátsókat, a hátsó lábakat felfelé lendítik, és a mellső lábak elé helyezik őket. Futás közben a zsiráf nyaka előre-hátra mozog, hogy egyensúlyban tartsa az állatot. A zsiráfok végsebessége körülbelül 56 kilométer/óra (35 mérföld/óra), azonban mivel a zsiráfok lábai olyan hosszúak, a galoppozó zsiráf nem tűnik túl gyorsnak.
A zsiráfok hosszú lábaik ellenére nem nagy utazók. A zsiráfok nem tudnak mocsaras talajon járni, mert patáik gyorsan elsüllyednek, és nagyon ritkán gázolnak át folyókon. Egy folyó ellentétes partján álló zsiráfok talán soha nem is érintkeznek egymással, hacsak nem csökken a vízszint.
Hogyan hajol le egy zsiráf?
A zsiráfok számára a lehajlás mindennapos kihívás. Ahhoz, hogy például ivás közben elérje a talajszintet, a zsiráfnak közel 45 fokos szögben kell széttárnia mellső lábait. A zsiráfok keringési rendszere is speciálisan átalakult, mert a nagy nyomás, amely ahhoz szükséges, hogy a vért a fejéig pumpálják, agykárosodást okozhat, ha a fejet leeresztik. E probléma megoldására a zsiráfok rugalmas erekkel rendelkeznek, amelyek enyhítik a többletnyomás egy részét.
A zsiráfok nyaki vénáiban egy sor billentyű található, amelyek biztosítják, hogy a vér a fejből mindig visszaáramoljon a szív felé, még akkor is, ha ez a gravitáció ellenében történik. Amikor a zsiráfok lehajolnak, hogy igyanak a vízlelőhelyeken, azt általában párban teszik. Így az egyik zsiráf tud inni, míg a másik szemmel tartja a ragadozókat.
Zsiráfhangok
A zsiráfok általában némák, bár riasztáskor, például oroszlánokkal való találkozáskor képesek huhogni, röfögni vagy horkantani, és vészhelyzetben muhogni is tudnak.
Húzza az egeret a zsiráf fotó fölé, és hallhatja a zsiráf morgását. (azaz csak)
A borjak (fiatal zsiráfok) nyávognak és nyávogó hangot adnak ki, az elveszett borjakat kereső tehenek (nőstény zsiráfok) bégetnek, az udvarló bikák (hím zsiráfok) pedig harsány köhögést adhatnak ki. A zsiráfok riasztó horkantásokat is adnak, amelyek során nyögésről, horkolásról, sziszegésről és fuvolaszerű hangokról számoltak be. A zsiráfok egy disznóra emlékeztető röfögő hangot is kiadnak.
A zsiráfok alkalmazkodása
A zsiráfoknak elképesztő alkalmazkodásaik vannak, amelyek segítik őket a vadonban folytatott életmódjukban. Mivel a zsiráfok nagyon magasra nőnek, ez lehetővé teszi számukra, hogy olyan szintű lombozathoz férjenek hozzá, amelyet minden más nagy, bújó állat elérhetetlenné tesz, kivéve talán az elefántot. Magasságuk mellett a zsiráfok hihetetlenül sokféle alkalmazkodással rendelkeznek. Például bőrük színe kiváló álcázást biztosít, mivel sok különböző méretű és színű foltot tartalmaz.
A zsiráfok bőre nagyon vastag, így bőséges védelmet és szigetelést biztosít. Emellett a zsiráfok hosszú szemhéjai távol tartják a hangyákat, és érzékelik a tüskéket a fák ágain, amelyekről táplálkoznak. A nyak vénáiban lévő billentyűk szabályozzák a fejbe áramló hatalmas vérmennyiséget, amikor lehajol; ez megakadályozza az eszméletvesztést. Az agyban is van egy hajszálerekből álló hálózat, az úgynevezett “csodaháló”. Ez inkább úgy működik, mint egy lengéscsillapító, és a rendszer másik része, amely megakadályozza az eszméletvesztést. (A zsiráf nyakával kapcsolatos további tényekért lásd még az “Anatómia” című részt).
A zsiráf nyelve több mint 46 centiméter hosszú, a szájpadlása pedig barázdált, hogy könnyedén lecsípje a leveleket az ágakról. Mivel a zsiráfok rendkívül hatékonyan dolgozzák fel a táplálékból származó tápanyagokat és folyadékokat, hosszú ideig képesek víz nélkül is túlélni. A zsiráfok nappal és éjszaka is kérődznek, a kettő között pedig alvási időszakok vannak.
A zsiráfok nyitott szemmel is pihennek, három-öt percig állnak vagy fekszenek egyszerre. Az éjszaka folyamán a zsiráfok fekve öt-tíz percig mélyen alszanak, de összesen ritkán alszanak 20 percnél többet egy nap.
A zsiráfok természetvédelmi helyzete
Az elmúlt évszázadban Afrika számos nagyemlőséhez hasonlóan a zsiráfok száma és elterjedési területe is csökkent. Egykor több mint 100 egyedből álló csordák voltak gyakoriak a kontinens szavannáiban, ma azonban ilyen koncentrációk csak Kelet-Afrikában, különösen Tanzánia Serengeti Nemzeti Parkjában léteznek.
A zsiráfpopulációk csökkenése nagyrészt a vadászatnak köszönhető. Afrikában a zsiráf a bőr és a szőr, valamint a kemény, de tápláló hús hagyományos forrása. A zsiráfvadászat még nem járt katasztrofális hatással, mint Afrika néhány nagyvadjára, de aggodalomra ad okot. A zsiráf természetes élőhelyét is egyre inkább befolyásolják az emberi tevékenységek, ami csökkenti az állat elterjedési területét.
A zsiráf jelenleg elterjedési területének nagy részén védett faj, és a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a természetvédelemtől függő kategóriába sorolja. A nemzeti parkokban és vadrezervátumokban élő zsiráfok túlélési esélyei jók, de az ezeken a területeken kívül élő állatok jövője kevésbé biztos.