A Földünk nagyon öreg. A legrégebbi kőzet becslése alapján körülbelül 4,5 milliárd éves.”
A világ minden tájáról érkező tudósok a csillagászat, a geológia, a kémia, a biológia, a régészet és más tudományok segítségével vizsgálják a Föld kialakulását, valamint a földi élet kialakulását és kihalását.
…Aztán jött az élet!
Majdnem 13,8 milliárd évvel ezelőtt egy hatalmas robbanás, amelyet a tudósok ősrobbanásnak neveznek, serkentette bolygónk kialakulását. A robbanás egyre sűrűbb, felhőszerű hidrogénpor-tömegeket hozott létre; a legnagyobbakból alakult ki a Napunk, míg a kisebbekből bolygók lettek. Az egyik ilyen bolygó a Földünk.
Egyes tudósok úgy vélik, hogy körülbelül 600-700 millió évvel később meteorzáporok bombázták a Földet, amelyek nagy mennyiségű vizet és aminosavakat szállítottak magukkal. Megkezdődött az élet, egysejtű baktériumok formájában.
Azóta a baktériumok egyre összetettebb formákká fejlődtek, bár különböző élőlények is kihaltak.
Geológiai korszakok
A geológusok a Föld keletkezésétől napjainkig tartó időszakokat több korszakra osztják az egyes korszakokban bekövetkezett változások alapján.
Jelenleg a holocén korszakban vagyunk, amely körülbelül 11 700 évvel ezelőtt kezdődött, amikor véget ért a jégkorszak.
A közelmúltban azonban számos tudós azt állította, hogy az 1950-es évek atombombakísérletei és a népességrobbanás miatt az emberek egy új korszakba léptek, az úgynevezett antropocénbe.
Azt állítják, hogy a több mint hétmilliárd emberrel az emberi tevékenység drasztikusan befolyásolta a természetet és számos élőlény kihalását.
A Földön nem idegen az életformák eltűnése. Számos kihalási periódus volt már, attól kezdve, hogy az első élőlények megjelentek a Földön, egészen napjainkig.
A fosszilis feljegyzések szerint azonban csak öt korszakban csökkent drasztikusan az élőlények száma a Földön ahhoz, hogy indokolt legyen a tömeges kihalás címkéje.
A kihalás első időszaka
Az ordovícium korszak eleje és közepe között a Föld még meleg volt, az élethez ideális páratartalommal. Az időszak vége felé – mintegy 443 millió évvel ezelőtt – azonban minden hirtelen megváltozott, amikor a régi kontinens, Gondwana elérte a Déli-sarkot. A hőmérséklet drasztikusan lecsökkent, és mindenütt jég képződött, csökkentve a vízszintet.
Ezután a szén-dioxid szintje a légkörben és a tengerben is csökkent, aminek következtében a növények száma drámaian lecsökkent, és ökoszisztéma-káosz alakult ki, mert bizonyos, táplálékforrásként használt növények fogyatkoztak.
Az élőlények mintegy 86%-a hárommillió év alatt eltűnt. Az első kihalás által érintett élőlények közé tartoztak a Brachiopodák, a Conodonták, az Acritarchák, a Bryozonok, valamint az óceánban élő Trilobiták is.
A második kihalási időszak
A második kihalási időszak, a devonkorszak alatt, körülbelül 359 millió évvel ezelőtt történt. A tömeges kihalás egyik okának egy könyörtelen meteoresőt tartanak. További okok közé tartozik az oxigénszint drasztikus csökkenése világszerte, a tektonikus lemezek fokozott aktivitása és az éghajlatváltozás. Ezek a változások az élőlények mintegy 75%-ának pusztulását okozták.
A kihalás ebben az időszakban hatással volt a tenger élővilágára, amelyet akkoriban a korallok és a stromatoporoidák uraltak.
Harmadik kihalási időszak
A harmadik kihalási időszak, körülbelül 251 millió évvel ezelőtt, a perm korszakban, volt a legnagyobb és legsúlyosabb, ami valaha is történt a Földön.
A Pangea óriáskontinens kialakulása óriási változásokat okozott a geológiában, az éghajlatban és a környezetben. Az 1 millió éven át tartó vulkánkitörések mintegy 300 millió négyzetkilométernyi lávát szabadítottak fel, míg a szibériai csapdákban több mint 1750 méternyi üledék keletkezett.
A kitörések Korea területének négyszeresét kitevő erdőket égettek fel. Nagy mennyiségű szén-dioxidot termeltek, amely globális felmelegedést okozott. Ennek következtében a tenger alatt megfagyott metán megolvadt, ami a szén-dioxidnál hússzor erősebb globális felmelegedést eredményezett.
A globális felmelegedés körülbelül 10 millió évig tartott. A szörnyű tömeges kihalás elkerülhetetlen volt. A földi élet populációjának mindössze 5%-a maradt életben, 95%-a pedig a hatalmas szárazság, az oxigénhiány és a savas eső miatt pusztult el, ami miatt a növények képtelenek voltak a túlélésre.
Negyedik kihalási időszak
A negyedik kihalási időszak körülbelül 210 millió évvel ezelőtt, a késő triász korban következett be.
A Pangea lassú kettészakadása miatt vulkánok keletkeztek a Közép-atlanti Magmatikus Tartományban. A légköri szén-dioxid megugrása után ismét globális felmelegedés kezdődött, amely a tudósok feltételezése szerint akár nyolcmillió évig is eltarthatott.
Ez komoly válságba sodorta a korallokat és (https://australianmuseum.net.au/what-are-conodonts], egy angolnaszerű ősi tengeri élőlényt. A korall alapú élőlények nem élték túl.
Egy meteoreső is felgyorsította a pusztulást ebben az időszakban: Az élőlények mintegy 80%-a, beleértve a hüllőket is, elpusztult, a kihalt élőlények mintegy 20%-a pedig tengeri alapú életforma volt.
Ezeken kívül számos szárazföldön élő élőlény pusztult el ebben az időszakban: pszeudosuchiák, krokodilomorfok, theropodák és számos nagytestű kétéltű.
Ötödik kihalási időszak
A kihalás ötödik időszaka körülbelül 65 millió évvel ezelőtt történt, és népszerűbb nevén kréta-tercier kihalás. Ez volt a leggyorsabb tömeges kihalási időszak, amely egy és 2,5 millió év között zajlott.
Ez talán a legismertebb tömeges kihalási időszak, mert ekkor tűntek el a dinoszauruszok a Föld színéről. A tudósok úgy vélik, hogy egy meteorhullás a mai Mexikói-öbölbe, amelyhez nagyfokú vulkáni tevékenység társult, és amely jelentős mennyiségű szén-dioxidot termelt, megölte a Föld élő népességének felét.
Hogyan néz ki a jövő?
Egyes tudósok úgy vélik, hogy 2010 óta a hatodik kihalási időszakba léptünk. A fosszilis tüzelőanyagokból származó szén-dioxid tömeges kibocsátása számos növény és állat életét befolyásolta. A tudósok előrejelzése szerint ez a következő három-négy évtizedben számos életformát érint a Földön. Ki tudja?