A nagykorúság elérésekor a zsidó fiúk és lányok vállalják a micvák, azaz a parancsolatok kötelezettségeit. A hagyományos judaizmusban a férfiaknak és a nőknek különböző, bár egymást átfedő kötelezettségeik vannak. Néhány kivételtől eltekintve a nők általában nem kötelesek időhöz kötött parancsolatokat teljesíteni, mint például a shofár hallgatása vagy a Shema elmondása. A férfiak azonban kötelesek az összes időhöz kötött parancsolatot teljesíteni. Ennek eredményeként a nagykorúság kora történelmileg eltérő jelentéssel bírt a fiúk és a lányok számára. Míg egy fiatal férfi által a bár micvón vállalt kötelezettségek nyilvánosak és láthatóak voltak, addig egy fiatal nő kötelezettségei többnyire a “ne tedd” kötelességek magánjellegűbb területére estek. Ma, amikor a liberális mozgalmakban a nők olyan kötelezettségeket vállaltak, amelyek hagyományosan csak a férfiaknak voltak fenntartva, a nagykorúság kora a lányok számára nyilvánosabb jelentéssel bír: 12 évesen (vagy 13 évesen sok liberális zsinagógában) részt vehetnek egy minjánban (tízfős kvórum), vagy tallitot (imakendőt) és tefillint (fylaktériumot) viselhetnek. Az elmúlt évtizedekben egyre több felnőtt nőnek volt Bat Mitzvah szertartása. Bár technikailag már fiatalabb korukban is kötelesek a micvókra, ezek a szertartások nyilvános megerősítései annak, hogy helyük van a zsidó közösségben, amit fiatal korukban megtagadtak tőlük. Újranyomtatva a Life Cycles in Jewish and Christian Worship (The University of Notre Dame Press) engedélyével.
Míg a bibliai irodalomban a nagykorúság életkorát nem jelölik ki, úgy tűnik, hogy mind az adózás (pl. 2Mózes 30:14), mind a hadkötelezettség (pl. 4Mózes 1:3, 24) szempontjából a 20 éves kor a mérce. Úgy tűnik, hogy ez az életkor a férfiakra és a nőkre egyaránt vonatkozik (lásd 3Mózes 27:4-7), bár csak az adózás tekintetében.
Az erkölcsi felelősségre vonatkozó életkor, úgy tűnik, ugyanaz. A 4Mózes könyvben Isten megkülönbözteti a 20 éves és annál idősebb, lázadó, hűtlen panaszkodásban bűnösöket “a ti kicsinyeiktől” és “a ti gyermekeitektől”, akik egyedül jutnak el Izrael földjére az ígéret szerint (4Mózes 14:26-35). A 20. életév tehát a bibliai korban a felnőttkorba való átmenetet jelentette, de az átmenetet jelölő szertartás ott nincs feljegyezve.
Fizikai érettség
A rabbinikus irodalomban (elsősorban a Misnában és a Babiloni Talmudban, amelyek szerkesztési dátuma körülbelül Kr. u. 200 és Kr. u. 550) a 12 év és egy nap a lányok és a 13 év és egy nap a fiúk esetében – a hagyományosan széles körben a felnőttkor küszöbének tekintett életkor – kezd jelentőséget nyerni.
A bibliai nagykorúsághoz képest ez a változás külső hatást tükrözhet. Ekkor egy 13 éves fiú köteles részt venni a nyilvános, vallásos böjtökön. Hasonlóképpen minden fogadalmat, amelyet esetleg tesz, érvényesnek kell tekinteni.
A fiúk e kronológiai jelölésére két kritériumot adnak meg: a fizikai érettséget és az erkölcsi belátást. Az elsőt az a feltételezés tükrözi, hogy körülbelül ebben a korban jelenik meg a szeméremszőrzet. “Egy fiúra, akinek két szőrszála nőtt, a Tóra összes parancsolata vonatkozik.”
De a fizikai jelek nem elegendőek. El kell érnie egy bizonyos életkort is. “Születésétől 13 éves koráig fiúnak vagy csecsemőnek nevezik. Még ha ezen időszakon belül nő is néhány szőrszála, ezek nem bizonyítéknak , hanem anyajegynek számítanak.”
Morális érettség
A 13 év azonban nem egy önkényesen meghatározott átmeneti pont, amely kizárólag azon alapul, hogy egy fiú fizikai nagykorúvá válásához kötik. Az erkölcsi érés is ezen a ponton következik be, amint arra az Avot deRabbi Natan midrás gyűjteménye utal. “A gonosz hajlam… a gyermekkel együtt növekszik és kíséri a gyermeket attól a pillanattól kezdve, hogy kijön az anya méhéből. Egy gyermek, aki elkezdi megszegni a szombatot, nem riad vissza; egy gyermek, aki élet kioltására készül, nem riad vissza: egy gyermek, aki erkölcstelen cselekedet elkövetésére készül, nem riad vissza. Tizenhárom év után azonban megszületik benne a jó hajlam. Ha ekkor meg akarja szegni a szombatot, az figyelmezteti őt.”
A rabbinikus irodalom ezt a folyamatot inkább a felnőttkorba való fokozatos elmozdulásként értékeli, mintsem az átmenet hirtelen, abszolút és egyszeri pillanataként. Tehát míg egy 13 éves fiú fogadalmát kötelező érvényűnek fogadják el, az ingatlantárgyalásokkal kapcsolatos tanúvallomását nem, mert bár 13 éves és bizonyos szempontból férfi, más szempontból még mindig csak egy fiú, akinek nincs elegendő tudása ahhoz, hogy felelősségre lehessen vonni. Ráadásul a 13 év nem abszolút kezdet, mint ahogy az érési folyamatnak sem abszolút vége; ezért vizsgálat esetén egy fiú fogadalmait akár 12 éves korától és egy napjától is elfogadják.