A legfontosabb okok, amelyek miatt a szülők úgy döntenek, hogy elutasítják gyermekeik HPV elleni védőoltását
Credit: Johns Hopkins Medicine
A Journal of Adolescent Health novemberi számában közzétett eredmények segíthetnek a közegészségügyi tisztviselőknek és a szakmai társaságoknak új beavatkozásokat kidolgozni a HPV elleni védőoltások arányának növelése érdekében.
A HPV-vakcina már eddig is ígéretesnek bizonyult a vírus által terjesztett rákos megbetegedések régóta emelkedő arányának megfékezésében, beleértve a méhnyak, a hüvely, a szeméremtest, a garat és a végbélnyílás rákos megbetegedéseinek becsült évi 31 500 esetét az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala 2006-ban hagyta jóvá a védőoltást – 9 éves kortól kezdődően – nők esetében 2006-ban, férfiak esetében pedig 2009-ben. Férfiak esetében azonban csak 2011-ben javasolta az oltást az Immunizációs Gyakorlatok Tanácsadó Bizottsága, az orvosi szakértőkből álló csoport, amely a vakcinákról ad útmutatást a lakosság számára. Világszerte végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a vakcina gyakorlatilag 100 százalékban hatékony és nagyon biztonságos, az FDA pedig arra a következtetésre jutott, hogy a mellékhatások túlnyomó többsége csekély, és az előnyök továbbra is meghaladják a mellékhatásokat.
Az ACIP ajánlása ellenére, hogy a vakcinát a rutinszerű gyermekkori oltási sorozat részévé kellene tenni, a vakcina jelenlegi használata az Egyesült Államokban viszonylag alacsony. 2016-ban, a legutóbbi évben, amelyre vonatkozóan rendelkezésre állnak adatok az oltási arányokról, a jogosult nőknek csak 50 százaléka, a jogosult férfiaknak pedig csak 38 százaléka végezte el a vakcinázási sorozatot.
“Jobban meg akartuk érteni, hogy a szülők miért nem oltatják be gyermekeiket HPV ellen, mivel ez az információ kritikus fontosságú a jobb közegészségügyi kampányok és az oltási arányt növelő szolgáltatói üzenetek kidolgozásához” – mondja a tanulmány szerzője Anne Rositch, M.S.P.H., Ph.D., a Johns Hopkins Bloomberg School of Public Health epidemiológiai tanszékének docense. A Johns Hopkins Sidney Kimmel Comprehensive Cancer Center onkológiai részlegének munkatársa.
A tanulmányhoz a kutatók a 2010-2016-os National Immunization Survey-Teen (NIS-Teen), az Egyesült Államok Betegségellenőrzési és Megelőzési Központjai által végzett éves oltásfigyelő felmérések sorozatának adatait használták fel. A NIS-Teen a szülők országosan reprezentatív mintájától gyűjt információkat gyermekeik oltáshasználatáról, az oltási arányokat pedig az egyes gyermekek orvosától gyűjtött információkkal ellenőrzik.
Ezekben az években a felmérés arra vonatkozó kérdéseket tartalmazott, hogy a szülők tervezik-e gyermekeik HPV elleni oltását, ha még nem tették meg – és ha nem, miért nem teszik meg. A kutatócsoport elemezte az erre a konkrét kérdésre adott válaszokat, amelyet 2010-2016 között minden évben feltettek. 2010-ben 3068 lányszülő és 7236 13-17 éves fiú szülője válaszolt. 2016-ban 1633 lányszülő és 2255 13-17 éves fiú szülője válaszolt. A kérdés nyílt végű volt, lehetővé téve a szülők számára, hogy megnevezzék az okokat, és ne egy listából válasszanak.
Rositch és kollégái, köztük Anna Beavis, M.D., M.P.H. és Kimberly Levinson, M.D., M.P.H., mindketten a Johns Hopkins University School of Medicine Nőgyógyászati és Szülészeti Tanszékének adjunktusai; valamint Melinda Krakow, M.P.H., Ph.D., a Johns Hopkins Bloomberg School of Public Health korábbi közegészségügyi mesterszakos hallgatója, a válaszokat “ok” kategóriákba sorolták, évenként és a gyermekek neme szerint különválasztva az adatokat.
Megállapították, hogy a lányok esetében a szülők által az oltás elmaradására felhozott első négy ok viszonylag stabil maradt 2010 és 2016 között. Ezek közé tartoztak a biztonsági aggályok (2010-ben a nem oltó szülők 23 százaléka, míg 2016-ban 22 százalékuk), a szükségesség hiánya (21 százalék, míg 2016-ban 20 százalék), a tudás (14 százalék, míg 2016-ban 13 százalék) és az orvos ajánlása (9 százalék, míg 2016-ban 10 százalék). Azok, akik a gyermekük szexuális aktivitásának hiányára hivatkoztak, ezekben az években közel felére csökkentek (19 százalék a 10 százalékkal szemben).
A fiúk esetében a szülők által 2010-ben az oltás mellőzésének legfőbb okaként említettek az idő múlásával mind csökkentek. Ezek közé tartozott a szükségesség hiánya (24% kontra 22%), az orvos ajánlása (22% kontra 17%), a tudás (16% kontra 14%), a gyermek szexuális aktivitásának hiánya (16% kontra 9%) és a nem (13% kontra 2%). Figyelemre méltó azonban, hogy a biztonsággal kapcsolatos aggodalmak a 2010-es 5 százalékról 2016-ra 14 százalékra nőttek. A kutatók nem biztosak abban, hogy ez miért van így, de megjegyzik, hogy 2010 és 2016 között a férfiak szüleinek kevesebb mint 1 százaléka számolt be oltásellenes aggályokról, mint olyan okról, amiért nem oltatta be gyermekét. A kutatók szerint nem valószínű, hogy ezek a biztonsági aggályok a hamis oltásellenes információknak való kitettségnek tudhatók be.
Beavis szerint eredményeik azt mutatják, hogy a szülőket kevésbé aggasztja a HPV-vakcina nemhez és szexuális aktivitáshoz való viszonya, és hogy a közegészségügyi kampányoknak a vakcina biztonságosságával és szükségességével kapcsolatos tartós aggályokra kellene összpontosítaniuk mind a fiúk, mind a lányok esetében, hogy reagálni tudjanak a szülők valódi aggodalmaira. Javasolja, hogy a HPV-vakcinát gyakran beadó orvosoknak, köztük a háziorvosoknak, szülész-nőgyógyászoknak és gyermekorvosoknak arra kellene összpontosítaniuk, hogy a HPV-vakcina hatalmas potenciállal rendelkezik a rákos megbetegedések megelőzésében, és a több mint egy évtizede alkalmazott vakcina erős biztonsági profillal rendelkezik.
Ezek az orvosok talán nagyobb valószínűséggel vetik fel a témát a szülőkkel, és ajánlják a vakcinát, ha ők maguk is jobban megértik, hogy viszonylag kevés szülő kerüli az oltást a szexuális aktivitással kapcsolatos aggodalmak miatt.
“Úgy gondoljuk, hogy minden orvosnak bajnoknak kell lennie ennek a vakcinának, amely évente több tízezer rákos megbetegedés megelőzésére alkalmas” – mondja Beavis. “A határozott ajánlás megadása hatékony módja az oltási arányok javításának.”
A szexuálisan aktív amerikaiak akár 80 százaléka is megfertőződik HPV-vel élete során valamikor, az Amerikai Szexuális Egészségügyi Társaság szerint. Ezeknek a fertőzéseknek a többsége tünetmentesen gyógyul. A HPV azonban szexuális úton terjed, és nemi szervi szemölcsöket, valamint a légúti jóindulatú daganatokat, a gégepapillomatózisnak nevezett állapotot okozhat. Ezenkívül bizonyos törzsek olyan változásokat okozhatnak a DNS-ben, amelyek elősegítik a rák kialakulását mind a férfiaknál, mind a nőknél.
A HPV a nemi közösülésen kívül más módon is terjedhet. A Guttmacher Intézet, amely független kutatásokat végez a szexuális aktivitással, a szexuális úton terjedő betegségekkel és a reproduktív egészséggel kapcsolatban, arról számol be, hogy a 15 és 19 év közötti tizenévesek becslések szerint 50 százalékának van orális szexuális kapcsolata ellenkező nemű partnerrel, és minden tizediknek van anális szexuális kapcsolata ellenkező nemű partnerrel.
A HPV-vakcina a HPV kilenc rákkeltő törzse ellen nyújt védelmet. A vakcina ajánlott adagolási rendje jelenleg két injekciót tartalmaz, ha az elsőt 15 éves kor előtt adják be, vagy három injekciót, ha az elsőt 15 éves kor után adják be.
A weben:
- Humán papillomavírus (HPV)
- HPV: 5 dolog, amit minden nőnek tudnia kell