A mozgásszervi fájdalomban, gyengeségben vagy korlátozott mozgástartományban szenvedő betegek gyakran mutatnak olyan állapotokat, mint a Trendelenburg-jel, sántítás, myopátiás járás és antalgikus járás.
A perifériás neuropátiában szenvedő betegek zsibbadást és bizsergést is tapasztalnak a kezükben és a lábukban. Ez járászavarokat okozhat, például nehézséget okozhat a lépcsőmászásban vagy az egyensúly megtartásában. A járási rendellenesség olyan idegrendszeri problémákkal küzdő személyeknél is gyakori, mint a cauda equina szindróma, a szklerózis multiplex, a Parkinson-kór, az Alzheimer-kór, a myasthenia gravis, a normál nyomású hydrocephalus és a Charcot-Marie-Tooth-kór. Kutatások kimutatták, hogy a neurológiai járási rendellenességek az idősebb felnőtteknél fokozott esési kockázattal járnak.
A járási rendellenességben ortopédiai korrekciós kezelések is megnyilvánulhatnak, mint például az alsó végtag amputációja, a gyógyult törések és az arthroplastika (ízületi csere). A kemoterápia következtében fellépő járási nehézségek általában átmeneti jellegűek, bár gyakori a hat hónaptól egy évig terjedő gyógyulási idő. Hasonlóképpen, az ízületi gyulladás vagy ízületi fájdalmak miatti járási nehézség (antalgikus járás) néha spontán megszűnik, amint a fájdalom megszűnik. A féloldali bénulásban szenvedőknél a járás körüljárásos, amikor az érintett végtag ívben távolodik a testtől, az agyi bénulásban szenvedőknél pedig gyakran fordul elő ollós járás.