Egyszerű a homokba húzni a vonalat, körbejárni a szekereket és elbújni az egyenruha mögé. Vannak olyan egyének, akik rendőrökre lőnek és nem tisztelik a jelvényt. Bár néhányan közülük eltértek a civilizált társadalom szabályaitól, miattuk a többieket nekünk kell megvédenünk. A jó, becsületes, keményen dolgozó emberek nem kevesebbet érdemelnek, mint a legjobbunkat.
Mi itt vagyunk mindenkiért. A lakosság függ tőlünk, hogy megvédjük őket a bajtól, hogy távol tartsuk a bűnözőket, hogy eloltjuk a tüzet, kimentjük őket a parázsló roncsokból, amelyekben néha találják magukat, és hogy megvédjük őket azokkal szemben, akik ártani akarnak nekik. Vannak a védettek és a védők. Mi vagyunk a védők. Ők is lehettek volna védők – nem kizárólagos jogunk a bátor elkötelezettség és a vitézség -, de ők úgy döntöttek, hogy ránk támaszkodnak a védelemben, ahogy mi is rájuk támaszkodunk abban, hogy társadalmunk egy virágzó, pozitív hely maradjon.