EXTRATERRITORIALITÁS, JOG. Az extraterritorialitás joga, amely egy ország törvényei alapján mentességet biztosít egy másik ország állampolgárai számára a büntetőeljárás alól; a külföldi állampolgárral szemben a legtöbb esetben a saját ország törvényei és bíróságai szerint járnak el. A rendszert azért hozták létre, hogy megvédje a nyugati állampolgárokat a civilizálatlannak és barbárnak tartott igazságszolgáltatási rendszerektől. Bár a rendszer célja az egyének védelme volt, gyakran visszaéltek vele a nyugatiak javára.
Az Egyesült Államok először olyan országokban kereste ezt a helyi joghatóság alóli mentességet, ahol a törvények, szokások és társadalmi rendszerek nagyban eltértek a nyugati normáktól. Az eredmény az lett, hogy a nyugati jog alkalmazására extraterritoriális bíróságokat hoztak létre. Marokkó, Tripoli és Algír török fennhatósága volt az első, amely módosított extraterritoriális kiváltságokat biztosító szerződéseket írt alá az Egyesült Államokkal. Egy 1830-as szerződés értelmében Törökország mentességet biztosított az amerikai állampolgároknak az iszlám jog alól, ami 1923-ig volt érvényben. Ugyanezen szerződés értelmében az amerikai állampolgárok Egyiptomban is konzuli joghatóságot élveztek. 1873 és 1949 között az Egyesült Államok Nagy-Britanniával, Franciaországgal, Németországgal és más hatalmakkal együtt részt vett az alexandriai és kairói vegyes bíróságok létrehozásában, hogy a különböző országok külföldi állampolgárai között felmerülő konfliktusokat rendezzék.
Amint az Egyesült Államok egyre több ázsiai országgal került kapcsolatba, igyekezett extraterritoriális jogokat szerezni más országokban. Az Egyesült Államok 1844-ben szerzett extraterritoriális jogot Kínában (lásd a Cushing-szerződést). Az Egyesült Államok 1863-ban kiterjesztette joghatóságát, amikor Nagy-Britanniával együttműködve létrehozta a sanghaji nemzetközi települést. 1906-ban létrehozták az Egyesült Államok Kínai Bíróságát, amelynek központja szintén Sanghajban volt. Emellett az Egyesült Államok 1858-ban hasonló jogokat szerzett Japánban is. Az Egyesült Államok konzuli joghatóságot kapott Muscatban (1833), Sziámban (1833) és Perzsiában (1856).
Amint az extraterritoriális jog biztosítására kötelezett országok megerősödtek, igyekeztek megszabadulni a kiváltsággal járó alárendelt helyzettől. Az Egyesült Államok óvatos lépéseket tett az állampolgárai kiváltságos státuszának visszavonása felé. Az amerikai kormány 1889-ben szerződést tárgyalt Japánnal a konzuli joghatóság eltörléséről, de a szerződést soha nem terjesztették a szenátus elé. Végül Nagy-Britannia példáját követve az Egyesült Államok 1899-ben szerződést írt alá Japánnal az extraterritorialitás eltörléséről. Kínában nehezebb volt a helyzet, és a washingtoni konferencián (1922) a hatalmak rendelkeztek egy bizottságról, amelynek feladata a kínai jogrendszer tanulmányozása és ajánlás megfogalmazása volt az extraterritoriális jogok eltörlésére vonatkozóan. A bizottság végül 1926 folyamán Pekingben ülésezett, és nem jutott tovább annál, hogy a kínai igazságszolgáltatás javítását ajánlotta. Az Egyesült Államok végül 1943-ban mondott le az extraterritoriális jogáról Kínában.
BIBLIOGRÁFIA
Fishel, Wesley R. The End of Extraterritoriality in China. Berkeley: University of California Press, 1952.
Hinckley, Frank E. American Consular Jurisdiction in the Orient. Washington, D.C.: W. H. Lowdermilk, 1906.
Jones, F. C. Extraterritoriality in Japan and the Diplomatic Relations Resulting in Its Abolition, 1853-1899. New Haven, Conn.: Yale University Press, 1931.
Moore, J. B. A Digest of International Law. Washington, D.C.: Government Printing Office, 1906. Reprint, New York: AMS Press, 1970.
David R.Buck