HEKATE

Greek Mythology >> Greek Gods >> Underworld Gods >> Hecate (Hekate)

HEKATE (Hecate) was the goddess of magic, witchcraft, the night, moon, ghosts and necromancy. A titánok, Perses és Asteria egyetlen gyermeke volt, akiktől az ég, a föld és a tenger feletti hatalmát kapta.

Hekaté segítette Démétert Perszephoné felkutatásában, lángoló fáklyákkal vezetve őt az éjszakában. Az anya-lánya találkozás után ő lett Perszephoné minisztere és társa Haidészben.

Három metamorfózis-mítosz írja le állati ismerőseinek eredetét: a fekete nősténykutya és a rókamacska (egy mustárszerű háziállat, amelyet a régiek az élősködők levadászására tartottak). A kutya a trójai királynő, Hekabe (Hekuba) volt, aki Trója eleste után a tengerbe ugrott, és az istennő átalakította. A rókamacska vagy a boszorkány Gale volt, akit inkontinenciája miatt büntetésből változtattak át, vagy Galinthias, Alkmene (Alkméné) bábája, akit a feldühödött Eileithyia istennő alakított át, de a rokonszenves Hekaté örökbe fogadta.

Hekatét a görög vázafestészetben általában két fáklyát tartó nőként ábrázolták. Néha térdig érő leányszoknyát és vadászcsizmát viselt, hasonlóan Artemiszhez. A szobrászatban Hekatét gyakran ábrázolták hármas alakban, mint az útkereszteződések istennőjét.

Neve a görög hekatosz szóból származó “messziről jött munkás”-t jelent. A név hímnemű alakja, Hekatosz, Apollón isten gyakori mellékneve volt.

Hekatét számos más istennővel azonosították, köztük Artemisz, Szeléné (a Hold), Despoine, a tengeristennő Krataeis (Krataeis), a tauriai Khersonese istennője Skythiában, a kolkhiai (kolchiai) nimfa Perseis, a hősnő Iphigeneia, a trák istennők Bendis és Kotys (Cotys), az euboiai nimfa Maira (Kutya-csillag), az eleuszi nimfa Daeira és a boiótiai nimfa Herkyna (Hercyna).

HEKATÉ CSALÁDJA

SZÜLŐK

ÖSSZEFOGLALÓK

ENCYCLOPEDIA

HE′CATE (Hekatê), titokzatos istenség, aki a legelterjedtebb hagyomány szerint Perszeusz vagy Persész és Aszteria leánya volt, innen a Perseisz név. (Apollod. i. 2. § 4; Apollon. Rhod. iii. 478.) Mások Zeusz és Démétér leányaként írják le, és azt állítják, hogy apja küldte őt Perszephoné keresésére (Schol. ad Tleocrit. ii. 12); megint mások szerint Zeusz lánya volt, vagy Pheraeától, vagy Hérától (Tzetz. ad Lyc. 1175; Schol. ad Theocrit. ii. 36) ; végül megint mások azt állítják, hogy Leto vagy Tartarosz lánya volt. (Procl. in Plat. Cratyl. p. 112 ; Orph. Argon. 975.) Homérosz nem említi őt. A leghitelesebb hagyományok szerint úgy tűnik, ő egy ősi trák istenség és titán volt, aki a titánok idejétől kezdve uralkodott az égben, a földön és a tengeren, aki a halandóknak gazdagságot, győzelmet, bölcsességet, a hajósoknak és vadászoknak szerencsét, a fiataloknak és a jószágok nyájainak pedig jólétet ajándékozott; de mindezeket az áldásokat ugyanakkor meg is vonhatta magától, ha a halandók nem érdemelték meg. Ő volt az egyetlen a titánok közül, aki Zeusz uralma alatt is megőrizte ezt a hatalmat, és az összes halhatatlan isten tisztelte őt.

Az isteneket a Gigantoszok elleni háborúban is segítette, és megölte Klütioszt. (Hes. Theog. 411-452; Apollod. i. 6. 6. § 2.) Ez a kiterjedt hatalom, amellyel Hekaté rendelkezett, valószínűleg az oka volt annak, hogy később több más istenséggel összekeverték és azonosították, és végül misztikus istennővé vált, akinek Szamothrakéban (Lycoph. 77; Schol. ad Aristoph. Pac. 277) és Aeginában misztériumokat ünnepeltek. (Paus. ii. 30. 2. §; vö. Plut. de Flum. 5.) Mivel mintegy az egész természet királynője volt, azonosnak találjuk Demeterrel, Rheával (Cybele vagy Brimo); mivel vadászónő és az ifjúság védelmezője volt, azonos Artemisz (Curotrophos); és mint a Hold istennőjét, a misztikus Perszephonéval tekintik. (Hom. Hymn. in Cer. 25, a kommentárral együtt; Paus. i. 43, § 1.) Kapcsolatban állt továbbá más misztikus istenségek, például a Kabeirák és a Kuréták (Schol. ad Theocrit. ii. 12; Strab. x. 472. o.), valamint Apollón és a Múzsák imádatával. (Athen. xiv. p. 645; Strab. x. p. 468.) A fent említett keveredések és azonosítások alapjait, különösen Démétérrel és Perszephonéval kapcsolatban, a Démétérhez írt homéroszi himnusz tartalmazza; e himnusz szerint ugyanis Héliosz mellett ő volt az egyetlen istenség, aki barlangjából figyelte Perszephoné elrablását. Fáklyával a kezében elkísérte Démétert Perszephoné keresésére; és amikor az utóbbit megtalálták, Hekaté vele maradt, mint kísérője és társa. Így válik az alsó világ istenségévé; de ez a felfogás a görög tragédiák idejéig nem fordul elő, bár a későbbi íróknál általánosan elterjedt. Ebben a minőségében hatalmas és félelmetes istenségként írják le, aki az elhunytak lelkei felett uralkodik ; ő a megtisztulások és vezeklések istennője, és sztyeppei kutyák kísérik. (Orph. Lith. 48; Schol. ad Theocr l. c. ; Apollon. Rhod. iii. 1211; Lycoph. 1175; Horat. Sat. i. 8. 35; Virg. Aen. vi. 257). Phorcos által Scylla anyja lett. (Apollon. Rhod. iv. 829 ; vö. Hom. Od. xii. 124.) Van még egy nagyon fontos vonás, amely abból a felfogásból eredt, hogy ő egy pokoli istenség, nevezetesen, hogy kísérteties lénynek tartották, aki éjszaka az alsó világból mindenféle démonokat és szörnyű fantomokat küldött, akik varázslást és boszorkányságot tanítottak, akik ott laktak, ahol két út keresztezte egymást, sírokon és meggyilkolt emberek vére közelében. Ő maga is a halottak lelkeivel együtt vándorol, és közeledtét kutyák nyüszítése és vonyítása jelzi (Apollon. Rhod. iii. 529, 861, iv. 829; Theocrit. l. c. ; Ov. Heroid. xii. 168, Met. xiv. 405; Stat. Theb. iv. 428 ; Virg. Aen. iv. 609; Orph. Lith. 45, 47; Eustath. ad Hom. p. 1197, 1887; Diod. iv. 45). A költők által neki adott számos melléknév utalást tartalmaz a néphit e vonásaira vagy alakjára. Úgy írják le, hogy szörnyű megjelenésű, vagy három teste vagy három feje van, az egyik egy lóé, a másik egy kutyáé, a harmadik pedig egy oroszláné. (Orph. Argon. 975, &c.; Eustath. ad Hom. pp. 1467, 1714). A műalkotásokban némelykor egyetlen lényként ábrázolták, de néha háromfejű szörnyetegként is. (Paus. ii. 28. § 8. 30. § 2.) Szamothrakén és Aeginán kívül kifejezett említést találunk imádatáról Argoszban (Paus. ii. 30. § 2.) és Athénban, ahol Epipurgidia néven szentélye volt az akropoliszon, nem messze a niceai templomtól. (Paus. ii. 30. § 2.) Hekaté kis szobrai vagy jelképes ábrázolásai (hekataia) nagyon sokan voltak, különösen Athénban, ahol házak előtt vagy házakban álltak, illetve olyan helyeken, ahol két út keresztezte egymást; és úgy tűnik, hogy az emberek az ilyen Hekatéiákat jóslatként kérdezték meg. (Arisztoph. Vesp. 816, Lysistr. 64; Eurip. Med. 396; Porphyr. de Abstin. ii. 16; Hesych. s. v. Hekataia). Minden hónap végén ételekkel teli edényeket helyeztek ki neki és más gonoszűzőnek azokon a pontokon, ahol két út keresztezte egymást; és ezt az ételt a szegény emberek fogyasztották el. (Aristoph. Plot. 596 ; Plut. Synmpos. vii. 6.) A neki felajánlott áldozatok kutyákból, mézből és fekete nőstény bárányokból álltak. (Plut Quaest. Rom. 49; Schol. ad Theocrit. ii. 12 ; Apollon. Rhod. iii. 1032.)

Forrás: Bp: Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology.

Klasszikus irodalmi idézetek

Hekaté szülei

I) PERSES & ASTERIA

Apollonius Rhodius, Argonautica 3. 1035 (ford. Rieu) (görög eposz Kr. e. C3.) :
“Hekate, Perses egyetlen leánya (mounogenes).”

Diodorus Siculus, Történelmi könyvtár 4. 45. 1 (ford. Oldfather) (görög történetíró Kr. e. C1.) :
“Azt mondják, hogy Héliosznak (a Napnak) két fia volt, Aeetes és Perses, Aeetes Kolkhis (Kolkhis) királya, a másik pedig a tauriai Chersonese királya, és hogy mindketten rendkívül kegyetlenek voltak. Persesnek pedig volt egy leánya, Hekate (Hekaté), aki apját is felülmúlta merészségben és törvénytelenségben.”

Seneca, Médeia 812 (ford. Miller) (római tragédia C1. sz.) :
“Látom Trivia gyors sikló kocsiját. . Ó Perseis .”

II) NYX

Nyx (Éj) mint Hekaté anyja valószínűleg Asteriával (“a Csillagos”) volt azonosítva.

III) MÁS

A Scholiast on Apollonius Rhodius, Argonautica 3. 467 szerint az orfikus himnuszok szerint Hekaté Deo leánya volt ; Bacchylides szerint Nyx (Éj) leánya; Musaeus szerint Zeusz és Asteria leánya; Pherecydes szerint pedig Aristaios (Aristaeus) leánya volt.

N.B. Pherecydes egyértelműen azonosította Aristaiost a titán Astraiosszal (“a Csillagfényes”).
A legtöbb költő Hekatét valamilyen formában az éjszaka leányává teszi, legyen az Asteria (Csillagos), Astraios (Csillagos) vagy Nyx (Éj).

HEKATÉ ÖSSZEFÜGGÉSE

I) SZŰZI ISTENNŐ.

Hekatét Artemiszhez hasonló szűz istennőként írták le. A művészetben gyakran ábrázolták térdig érő szűzies ruhában.

Apollonius Rhodius, Argonautica 3. 840 (ford. Rieu) (görög eposz, Kr. e. C3.) :
“Az egyszülött leány (Koure mounogenes) .”

Lycophron, Alexandra 1174 (ford. Mair) (görög költő, Kr. e. C3.) :
“Perseus leánya, Brimo Trimorphos.”

II) SCYLLA (SKYLLA)

Hekatét néha Krataeisszel (Krataeis), a tengeri szörny Skylla (Scylla) anyjával azonosították. A Skylakagetis (Kutyák vezetője) címet is viselte, összekapcsolva őt a szörny nevével.

III) KIRKE (KIRKE) & MEDEA

Diodorus Siculus Hekatét a kolkhiai (kolkhiai) nimfákkal, Perseisszel és Eidyia (Aeetes király anyja és felesége), valamint a szomszédos tauriai Khersonese (Chersonese) istennőjével azonosította.

Hekaté & A TITÁNOK HARCA

Hekaté egyike volt a Zeusszal szövetséges titán-isteneknek.

Hésziodosz, Theogónia 404 ff (ford. Evelyn-White) (görög eposz Kr. e. 8. vagy 7. század) :
“Hekaté, akit Zeusz, Kronosz (Kronosz) fia, mindenek felett tisztelt. Pompás ajándékokat adott neki, hogy részesedjen a földből és a terméketlen tengerből. A csillagos égben is tiszteletet kapott, és a halhatatlan istenek is rendkívüli módon tisztelik… . Mert ahányan születtek Gaia (Gaea, a Föld) és Ouranos (Uranus, az Ég) közül, mindezek között neki is megvan a neki járó rész. Kronosz fia nem tett neki semmi rosszat, és nem vett el semmit mindabból, ami az ő része volt a korábbi titán istenek között; hanem ő birtokolja, ahogy a felosztás kezdettől fogva, mind a földön, mind az égben, mind a tengerben az előjogokat. Továbbá, mivel ő egyetlen gyermek, az istennő nem kevesebb, hanem még sokkal több tiszteletet kap, mert Zeusz tiszteli őt.”

TOVÁBBIT a titán-háborúról lásd A TITÁNOK

HEKATÉ & AZ ÓRIÁSOK HÁBORÚJA

Hekaté számos ókori vázafestményen szerepel, amint egy óriással küzd az ikerfáklyáival.

Az Óriás-háborúról további információkért lásd: AZ ÓRIÁSOK

HEKATÉ & PERSEFONÉ MEGSZABADÍTÁSA

Homerikus himnusz 2 Demeterhez 19 ff (ford. Evelyn-White) (görög eposz Kr. e. C7. – Kr. e. 4.) :
“Ekkor hangosan kiáltott, és apját, Kronosz (Kronosz) fiát szólította, aki a legmagasabb és legkiválóbb. De senki, sem a halhatatlan istenek, sem a halandó emberek közül nem hallotta meg a hangját, sem a gazdag gyümölcsöt termő olajfák: csak a gyengéd szívű Hekaté (Hekaté), a fényes hajú, Persaiosz (Perszeusz) leánya hallotta meg a lányt a barlangjából, és az úr Héliosz (a Nap) .
Ekkor kilenc napig vándorolt a földön a királynő Deo, lángoló fáklyákkal a kezében, olyan szomorúan, hogy soha nem kóstolta az ambróziát és a nektár (nektarosz) édes kortyát, és nem locsolta meg testét vízzel. De amikor eljött a tizedik megvilágosodó hajnal, Hekaté fáklyával a kezében találkozott vele, megszólította és hírt mondott neki: “Királynő Demeter, évszakok hozója és jó ajándékok adományozója, melyik égi isten vagy melyik halandó ember ragadta el Perszephonét és szúrta át bánatával drága szívedet? Mert hallottam a hangját, de szememmel nem láttam, ki volt az. De elmondom neked őszintén és röviden mindazt, amit tudok.”
Így szólt hát Hekaté. És a gazdag hajú Rheia leánya nem válaszolt neki, hanem gyorsan száguldott vele, kezében lángoló fáklyákat tartva. Így eljutottak Hélioszhoz (a Naphoz), aki mind az istenek, mind az emberek őre, és megálltak a lovai előtt; és a fénylő istennő érdeklődött nála.”

Homerikus himnusz 2. Démétérhez 436 ff :
” Ekkor a fénylő hajú Hekaté közeledett hozzájuk, és gyakran megölelte a szent Démétér leányát; és attól kezdve Hekaté asszony Perszephoné szolgálója és kísérője volt.”

Pauszaniasz, Görögország leírása 9. 39. 2 (ford. Jones) (görög útleírás, Kr. u. C2.) :

” a Trophonios ligetétől a Herkyna (Herkyna) folyó választja el. Azt mondják, hogy Herkyna itt, amikor Kore (Kore) , Démétér lányával játszott, egy libát (khên) tartott a kezében, amelyet akarata ellenére eleresztett. A madár egy üreges barlangba repült és egy kő alá bújt; Kore bement és elvette a madarat, amint az a kő alatt feküdt. A víz, mondják, onnan folyt, ahol Kore felvette a követ, és ezért kapta a folyó a Herkyna nevet. A folyó partján van Herkynának egy temploma, amelyben egy leány van, aki egy libát tart a karjában. A barlangban a folyó forrásai és a képek állnak, és kígyók tekerednek a jogaruk köré. Feltételezhetnénk, hogy a képek Asklepios (Aszklépiosz) és Hygeia képei, de lehet, hogy Trophonios és Herkyna, mert úgy gondolják, hogy a kígyók ugyanúgy szentek Trophoniosnak, mint Asklepiosnak.”

Perszephoné elrablásáról TOVÁBBI információért lásd: PERSEPHONE MEGSZENTELÉSE

HEKATÉ & HERMES

Hekatét valószínűleg a thesszaliai Pherai (Pherae) és Eleuszisz kultuszaiban a khthóniai (alvilági) Hermész hitveseként írták le. Mindkét isten a halottak szellemeinek vezetője volt, és Perszephoné tavaszi visszatéréséhez kapcsolódtak.

HECATE & GALINTHIAS

Antoninus Liberalis, Metamorphoses 29 (ford. Celoria) (görög mitográfus, Kr. u. C2.) :
“Thébában Proitosnak (Proetus) volt egy lánya, Galinthias. Ez a leány játszótársa és társa volt Alkmenének (Alcmena), Elektryon (Elektryon) leányának. Amikor Héraklész szülési fájdalmai Alkmenét nyomasztották, a Moirai (Sors) és Eileithyia (Születés-istennő), Hérának tett szívességből, Alkmenét folyamatos szülési fájdalmak között tartották. ülve maradtak, mindketten keresztbe tett karral. Galinthias, attól tartva, hogy a vajúdás fájdalmai megőrjítik Alkmenét, odarohant a Moiraihez és Eleithyia-hoz, és bejelentette, hogy Zeusz kívánságára fiú született Alkmenének, és hogy előjogaikat eltörölték.
Ezek hallatán persze megdöbbenés lett úrrá a Moiraiakon, és azonnal elengedték a karjukat. Alkmene fájdalmai azonnal megszűntek, és megszületett Héraklész (Héraklész). A moiraiak ezen felháborodtak, és elvették Galinthias női testrészeit, hiszen mivel csak halandó volt, becsapta az isteneket. Csalóka menyétet (vagy rőtmacskát) csináltak belőle, barlangokba költöztették, és groteszk módon adtak neki párzási módot. A fülén keresztül lovagol, és úgy szül, hogy a torkán keresztül hozza világra a kicsinyeit.” Hekaté megsajnálta külsejének ezt az átalakulását, és saját maga szent szolgájává nevezte ki.”

Aelianus, Az állatokról 12. 5 (ford. Scholfield) (Görög természetrajz, Kr. u. C2.) :
“Théba lakói, bár görögök, imádnak egy márnát , úgy hallottam, és azt állítják, hogy ez volt Héraklész dajkája, vagy ha nem is volt dajka, mégis, amikor Alkmene (Alkmena) vajúdott és nem tudta világra hozni gyermekét, a márna elrohant mellette és meglazította méhének köteleit, így Héraklész megszületett és azonnal kúszni kezdett.”

HECATE & A Boszorkánymese

Aelianus, Az állatokról 15. 11 (ford. Scholfield) (görög természetrajz, Kr. u. C2.) :
“Hallottam, hogy a szárazföldi mardekáros (vagy görény) valaha ember volt. Az is eljutott a fülembe, hogy Gale volt a neve akkoriban; hogy varázslatokkal kereskedett és varázslónő (pharmakis) volt; hogy rendkívül inkontinens volt, és hogy rendellenes szexuális vágyakkal küszködött. Az sem kerülte el a figyelmemet, hogy Hekaté istennő haragja alakította át e gonosz teremtménnyé. Az istennő legyen kegyes hozzám : a meséket és azok elmondását másokra bízom.”

HEKÁTE & HEKUBA KIRÁLYNŐ

Odüsszeusz Trója eleste után fogságba kapta Hekabe (Hekuba) királynőt. A Görögországba való visszautazás során megölt egy trák királyt, és a helyiek megkövezték. Az istenek ekkor fekete kutyává változtatták, és ő lett Hekaté istennő állati ismerőse. ebben a mítoszban a királynőt egyértelműen azonosították Bendisszel, a trák Hekatéval, akinek kutyákat áldoztak fel.

Lycophron, Alexandra 1174 ff (ford. Mair) (görög költő, Kr. e. C3. század) :
“Perseus leánya, Brimo Trimorphos (Háromalakú), téged tesz kísérőjévé, aki öblögetéseddel rémítesz az éjszakában minden halandót, aki nem imádja fáklyákkal Zerynthia, Sztrymon királynőjének képeit, és áldozattal békíti meg Pherai istennőt. És Pakhynos (Pachynus) szigeti sarkantyúja fogja tartani a te rettenetes cenotáfiumodat, amelyet mestered keze rakott össze, álmok által ösztönözve, amikor a Heloros patakjai előtt megkaptad a halál szertartását. A partra áldozatokat fog önteni érted, szerencsétlen, félve a háromnyakú istennő haragjától , mert ő fogja megdobni az első követ a megkövezésednél, és elkezdi a sötét áldozatot Haidesnek.”

Ovid, Metamorphoses 14. 430 & 561 ff (ford. Melville) (római eposz i.e. C1. – i.sz. C1.) :
“Trója elesett és Priamosz is. Rossz csillagzatú felesége végül is elvesztette emberi alakja mellett; furcsa új ugatása megrémítette a szellőt idegen partokon, ahol a hosszú Hellespont szűkületekben húzódik össze… . Ott fekszenek a szoros túloldalán Frígiával szemben, ahol Ilium volt, Trákia tartományai, ahol Polymestornak volt gazdag palotája. Praim titokban odaadta neki fiatal fiát, Polydorust, hogy nevelje fel… Amikor Trója;szép szerencséje elesett, az a gonosz király fogta éles kardját, és elvágta védence torkát…
A partra vetve látta Polydorus holttestét és a hatalmas sebeket, amelyeket a trák kések ejtettek…. Hekuba, a gyásszal egybekötött dühvel, nem törődve korával… eljutott Polymestorhoz, a csúnya gyilkosság elkövetőjéhez, és meghallgatást kért… Rátámadt a királyra, ujjait szemébe fúrta, áruló szemébe, és kivájta a szemgolyóit…. A trákok felbőszülve királyuk szerencsétlenségén, botokkal és kövekkel kezdték támadni a királynőt, de az vicsorogva csattant a kövekre, és amikor ajkára szavakat reszeltek, és beszélni próbált, csak ugatott. A hely ma is megmaradt, nevét az ott történtekről kapta . Akkor még emlékezve ősi bajaira, bánatában végigüvöltötte Trákia földjét. Ez a sorsa szánalmat keltett barát és ellenség, trójaiak és görögök szívében egyaránt, és az összes istenekben is – mindenben: Juno is, Jupiter felesége és nővére, maga is igazságtalannak nyilvánította Hekuba tragikus végét.”

Ovid, Metamorphoses 7.362 ff :
“Elmúlt a sekély homokba temetett Párisz sírja; a rétek, amelyeket Maera szörnyűséges ugatással rémített .”

ANCIENT GREEK ART