Noha az INSEAD ismét a Poets&Quants rangsorát vezeti a legjobb nemzetközi MBA programok között, 2018-ban új első öt helyezett van. Az INSEAD után a spanyolországi IESE Business School, a brit London Business School, a svájci IMD és a franciaországi HEC Paris következik.
A spanyolországi IE Business School kiesett az elit ötös csoportból, miután az év elején elveszítette a The Financial Times rangsorát az FT szerkesztői által “szabálytalanságnak” nevezett esetek miatt, amelyekben olyan felhasználók által kitöltött felmérések szerepeltek, akik nem a vizsgált 2014-es évfolyam öregdiákjai voltak (lásd Financial Times Excluded IE From Ranking Due To ‘Irregularities’. Az FT rangsorának elvesztése büntetés volt: az IE, amelyet a P&Q a nemzetközi rangsor 2017-es változatában a negyedik helyre rangsorolt, idén a 18. helyre csúszott vissza, lehetővé téve az IMD és a HEC számára, hogy az egy évvel korábbi ötödik, illetve hatodik helyről egy helyet javítsanak.
AzIE 14 helyezéses visszaesése a legnagyobb visszaesést jelentette a Top 25 nemzetközi üzleti iskola közül, bár a brit Warwick Business School nem sokkal maradt le mögötte: a 2017-es 12. helyről egy tucat helyet esett vissza a 24. helyre. A hollandiai Erasmus Egyetem Rotterdam School of Management szintén nyolc helyet esett vissza, és idén a 23. helyen végzett.
CITY UNIVERSITY’S CASS, UNIVERSITY OF HONG KONG, IMPERIAL COLLEGE & IVEY ALL RISE AMONG TOP 25 között
A Top 25 között a javulás szerényebb, bár figyelemre méltó volt. A londoni City University’s Cass School of Business például öt helyet javítva a 13. helyre került, míg a University of Hong Kong Faculty of Business & Economics szintén öt helyet javítva a 15. helyen végzett. A londoni Imperial College Business School és a kanadai Ontarioban található Western University’s Ivey School of Business egyaránt négy helyet javított a helyezésén, és a 17., illetve a 22. helyre emelkedett.
A legnagyobb kilengések évről évre általában azoknál az iskoláknál jelentkeznek, amelyek egy vagy két helyezéssel előrébb vagy hátrébb kerülnek a listán. Vegyük például a kanadai McGill Egyetem Desautels Menedzsment Karát. A Desautels idén 26 helyet ugrott fel a 34. helyre az egy évvel ezelőtti 60. helyről, mivel az iskola nyert egy rangsort az FT-től, amely a 39. helyre sorolta a McGill MBA programját, és 11 helyet javított a Bloomberg Businessweek rangsorán is, a 28. helyről a 17. helyre. Ezzel szemben a mexikói IPADE 14 helyet esett vissza a 42. helyre, mert az iskola MBA-programja 2018-ban eltűnt a Financial Times rangsorából.
Ez a P&Q lista a Financial Times, a The Economist, a Bloomberg Businessweek és a Forbes által közzétett négy legfontosabb és leghitelesebb MBA-rangsorból áll össze. A rangsor figyelembe veszi az ezekben a nagy listákban rögzített hatalmas mennyiségű mennyiségi és minőségi adatot, a vállalati toborzók, az MBA-diplomások, a dékánok és a karok publikációs rekordjai, a belépő hallgatók átlagos GPA- és GMAT-pontszámai, valamint az öregdiákok legfrissebb fizetési és foglalkoztatási statisztikái között végzett felmérésektől kezdve. A Poets&Quants külön rangsorolja az amerikai iskolákat (lásd Harvard & Wharton döntetlenért az első helyen a P&Q 2018-as MBA rangsorában).
Egy ÖSSZETETT RANKING, AMELY NÉGY KÜLÖNBÖZŐ LISTÁT FIGYELEMBE VESZI
Azzal, hogy ezeket a rangsorokat egy olyan rendszerrel vegyítettük, amely figyelembe veszi az egyes programok erősségeit és hibáit is, létrehoztuk az MBA-programok vitathatatlanul legmegbízhatóbb rangsorát, amelyet valaha is közzétettek. A lista hajlamos csökkenteni az anomáliákat és egyéb statisztikai torzulásokat, amelyek gyakran előfordulnak egyik vagy másik rangsorban. Ahelyett, hogy egyszerűen összevonnánk a négy rangsor lated frissített változatait, a P&Q a módszertanuk megalapozottsága szerint súlyozza őket (az FT és a Forbes egyaránt 30%-os súlyt kap, míg a BW és az Economist rangsorai egyenként 20%-os súlyt kapnak.) Az összetett lista nagyobb stabilitást kölcsönöz az évről évre ritkán változó iskolák rangsorának. A közölt rangsorok a nem amerikai iskolák között elfoglalt helyezésüket tükrözik, nem pedig az FT, az Economist és a BW által meghatározott globális rangsorokat.
A rendszer bünteti azokat az iskolákat, amelyek vagy nem kerülnek be mind a négy rangsorba, vagy a lehető legjobb helyezést keresik, és elkerülik azokat a listákat, ahol kevésbé valószínű, hogy jól szerepelnek. Mégis, sok ilyen iskola trombitálja az egyetlen helyezését, remélve, hogy az olvasók egyszerűen feltételezik, hogy az iskola helyezése az egyik listán hasonló lesz a másik listán elfoglalt helyezéséhez. Ez nem igaz, amint azt a négy listán szereplő iskolák helyezései közötti, gyakran jelentős különbségek világosan mutatják. A több bemeneti adaton alapuló rangsorok tehát egyértelműen hitelesebbek, mint azok, amelyek csak egy vagy két adaton alapulnak.
A 76 rangsorolt nappali tagozatos MBA-program közül mindössze 13-nak sikerült mind a négy listára felkerülnie, ami olyan teljesítmény, amely mindezeket az iskolákat a prémium kategóriába sorolja. Ezzel szemben a rangsorolt MBA-programok közül 32 egyetlen listára került fel. A végeredmény:
Miért adunk ki külön rangsort az USA-n kívüli iskoláknak
Ha összehasonlítjuk a Financial Times és a The Economist két legjelentősebb globális MBA-listáján szereplő nemzetközi iskolákat, gyakran jelentős különbségeket találunk. Az FT által rangsorolt 51 MBA program közül például 19 nem is szerepel az Economist listáján. Ezzel szemben a The Economist által rangsorolt nemzetközi programok közül 17 nem szerepel az FT rangsorában. És még akkor is, ha mindkét kiadvány rangsorol egy-egy iskolát, az MBA-programok helyezése nagyon eltérő lehet. Az FT a Szingapúri Nemzeti Egyetemet a hetedik helyre sorolja a nem amerikai iskolák között, de a The Economist a 27. helyre teszi. Az Oxfordi Egyetem Said Business Schoolja az FT szerint a 12. helyet kapja, de a The Economist szerint a 32. helyen áll.
Ezek az eltérések természetesen a programokat rangsoroló szerkesztők által létrehozott különböző módszertanok eredménye. De sokat elárulnak arról, hogy a rangsorok rendkívül korlátozottak lehetnek, és miért fontos, hogy ne csak egy listát nézzünk meg egy adott időpontban.
Újra úgy döntöttünk, hogy az amerikai MBA-programokat külön rangsoroljuk az Egyesült Államokon kívüli lehetőségektől, annak ellenére, hogy a Bloomberg Businessweek idén először globális listát is közzétett. Ez azért van így, mert úgy gondoljuk, hogy sok tekintetben jelentősen különböznek egymástól. Egyrészt az európai lehetőségek többsége egyéves, nem pedig a legtöbb amerikai programban megszokott kétéves időtartamú. Másrészt az Egyesült Államokon kívüli üzleti iskolák nem rendelkeznek olyan jelentős dotációval, amely lehetővé teszi az amerikai iskolák számára, hogy a legjobb oktatókat és hallgatókat jövedelmező kompenzációs csomagokkal és bőkezű ösztöndíjakkal vásárolják meg – ezt a tényezőt egyik rangsor sem méri. Végül pedig a különválasztás kényelmesebbé teszi az olvasók számára, akik akár az Egyesült Államokban, akár Európában, Ázsiában vagy Ausztráliában szeretnének részt venni egy MBA-képzésen.
NEM KÉSŐ: A 2018-as amerikai üzleti iskolák rangsora