A Melothria pendula egy kis uborka nagy hírnévvel.
Azért, amikor a “kúszó uborkáról” van szó, nem vagyok benne biztos, hogy megbízhatunk olyan botanikusokban, akik soha nem mozdulnak ki az egyetemi tantermekből, vagy olyan internetes szakértőkben, akik soha nem ettek még vadon élő növényt. Más dolog másolni, és más dolog fogyasztani.
A zúzott levélnek uborkaszaga van
Ha rákeresel a neten a Melothria pendula (Mel-OTH-ree-uh PEND-you-luh) névre, két egymásnak ellentmondó megjegyzést találsz, hogy ehető, és hogy mérgező. Észak-Karolina állam enyhén mérgezőnek nevezi, Florida állam nem, az egyik szerint ártalmatlan, a másik szerint káros. Tulajdonképpen azt mondják a maguk módján, hogy a Melothria pendula egy bizonyos ponton minden hashajtók anyjává válik.
Azt tudom csak mondani, hogy egy időben rengeteg világos- és középzöld M. pendulát ettem meg, látható károsodás nélkül, és ismertem másokat is, akik szintén ettek belőle. Sokan úgy teszik salátákba, mint a cseresznyeparadicsomot. Hol van tehát a probléma? Valószínűleg az érő gyümölcsben, vagy az egyetlen történelmi beszámoló tévedett. A kis cukkinik érés közben elfeketednek, és ez valószínűleg jó jel arra, hogy békén hagyjuk őket. De zöld ez a saláta itt jövünk. Észak-Karolina állam hozzáteszi, hogy mérgező hatása alacsony, még ha tisztító hatású is.
Gondoljunk csak a kocsonya méretű görögdinnyére
Julia Morton professzor a “Wild Plants for Survival in South Florida” című könyvének ötödik kiadásában ezt írja: “… a miniatűr görögdinnyére emlékeztető éretlen gyümölcsöket a gyerekek Dél-Floridában minden bizonnyal minden látható károsodás nélkül fogyasztják. F. P. Porcher 1863-ban a magokat “drasztikusan tisztító hatásúnak” nevezte; erre vonatkozóan semmilyen bizonyíték nem került kézre, ami ezt alátámasztaná. Nyugat-Indiában és Közép-Amerikában a M. guadalupensis gyümölcseit éretten eszik és éretlenül savanyítják.”
A Ciencia Ego Sum című tudományos folyóirat 2002-es számában a szerzők, Amaury M. Arzate-Fernández és Graciela Noemí Grenón-Cascales a M. pendula termesztését vizsgálták 8.500 láb magasságig. Spanyolból lefordítva, barátom, Manuel Mora-Valls köszönetével, így írnak:
Mélyedő, öt szirmú virág hosszú száron
“A Melothria pendula L. a Cucurbitaceae család mexikói vadon élő fajaként szerepel, amelyet továbbra sem tanulmányoztak teljes körűen (Lira et al., 1998). A fehérjék szükségessége mind az ember, mind a haszonállatok számára kiemelt fontosságú, ezért kutatják a növények aminosavforrásként való előállítását.”
A jelen munkában elvégzett “kémiai-bromatológiai” elemzés szerint ez a vizsgált növényfaj víz, vitaminok, ásványi anyagok és meglepő módon fehérjék forrását képezi. Ennek a növénynek a gyümölcsei, kisebb mérete ellenére, kellemesen édes ízűek és ehetőek az emberek számára. Emellett lombját a haszonállatok takarmányként kapják. Emiatt ez a “vadon termő uborka” további táplálkozási alternatívát jelenthet az ember és az állatok számára.”
Azt mondják, hogy 12,6% fehérjét, 16,30% rostot és 56,8% szénhidrátot tartalmaz. Azt is mondják, hogy az egész növény jó a kérődzőknek. A szaporítás magvetéssel és dugványozással történik. Nem rossz egy olyan növénytől, amelyet a Tarheel állam mérgezőként tart nyilván. Azt szeretném tudni, hogy a levelek főzve alkalmasak-e emberi fogyasztásra. Egyszer majd ki kell derítenem.
Az öt közül én csak a két világoszöldet enném meg.
A növény nevével kapcsolatban is sok a félinformáció. A “pendula” szóval nincs nagy baj, ami azt jelenti, hogy lóg, és valóban a kis termések a tőkéről leváló szárakon lógnak. A melotria egy másik kérdés. Carl Linnaeus, aki feltalálta a növények halott latin neveit, elsőként nevezte a kúszó uborkát Melothria pendulabe, mert a leírása hasonló volt az ókori görögök által említett azonos nevű növényhez .A legtöbb kortárs hivatkozás, amelyek csak másolják egymást, általában azt mondják, hogy a “melothria” jelentése ismeretlen, de egy klasszikus szőlőre utal, amely talán a tökfélék családjába, a Bryonia Cretica-ba tartozott. Ez azonban nem egészen pontos. A melothria a görög Melothron szóból származik, amely az ógörögben “almát” jelentett, és ahonnan az angolban a “dinnye” szót kaptuk. A Milo a mai görög nyelvben még mindig almát jelent. A “melothria” jelentése tehát egyáltalán nem ismeretlen. Almát vagy kis almát jelent, de hogy melyik növényre utalt, azt csak találgatni lehet: mind Theophrastes, mind Dioscorides egy bizonyos növényt említett Melothria néven, és ez lehetett, mint már említettük, a Bryonia Cretica. A B. Cretica egy kis kerek tök, amely nagyon hasonlít egy apró zöld almára, amely éretten pirosra színeződik. A “kis alma” elnevezésnek sok értelme van, mert pirosra színeződik. És, határozottan mérgező tulajdonságokkal rendelkezik, de bizonyos szempontból ehető is. Mégis itt van az a pont, ahol a tudósok mindig zavarba hoznak: Azt mondják, hogy Theophrastes és Dioscorides talán inkább egy fehér szőlőről beszélt, mint a piros Bryonia Cretica-ról… Gondolkodjunk el egy pillanatra… ezek a görögök két növény közül az egyiket nevezték kis almának. Az egyik növénynek kicsi, kerek, zöld tökje van, amely élénkpirosra színeződik. A másik növény egy szőlő, amely zöldből fehéresre változik. Tegyük fel magunknak a kérdést: Két botanikus görög nevezne egy fehér szőlőt kis piros almának? Szerintem nem. Honnan veszik az akadémikusok ezeket az ötleteket? Nem a görögórán!
A M. pendula termése mindössze egy-két centiméter hosszú, és úgy néz ki, mint egy tökéletes, sima, miniatűr görögdinnye. De határozottan “uborka” illata és íze van, néhol enyhén savanykás uborka íze. Világoszöld állapotban ropogós, de sötétzöld állapotban pépessé válik – mint egy túlérett uborka -, és egyáltalán nem kellemes, ha fekete. Gyanítom, hogy ha a magok tisztító hatásúak, az akkor van, amikor már érettek, ami egy másik tökfélével, a Momordica charantia-val is megtörténik. A M. Charantia zöld állapotban és főzve ehető, de érett állapotban meglehetősen mérgező és nem ehető. Ha többet szeretne megtudni a M. charantia .
Egy másik kis sütőtök, amely méretben és felhasználásban közel áll a M. pendula-hoz, de nem számoltak be hashajtó hatásról, amikor megérett, a Melothria scabra, vagyis a mexikói uborka vagy mexikói savanyú uborka. Magjait számos online magkereskedőnél meg lehet rendelni.
A M. pendula (más néven Guadeloupe uborka) egy évelő szőlő, amelynek levelei tenyérszerűen karéjosak – mint egy kéz, hegyes végekkel. A legnagyobb levelek, a növény tövéhez közel, körülbelül 2 hüvelyk hosszúak. Az inda csúcsa felé haladva a levelek kisebbek lesznek. A család többi tagjához hasonlóan göndör indákkal rendelkezik, amelyekkel más növényekbe kapaszkodik támaszként. Az indák több méter hosszúra is megnőhetnek, és szőnyegeket vagy pókhálószerű drapériákat alkotnak. A virágok sárgák és nagyon kicsik, öt szirmúak. Kedvelt élőhelye a mocsarak szélein, homokos útszéleken, alacsony erdőkben, parkolók bokrain és szinte minden kerítésen található.
A M. pendula Pennsylvaniától Floridáig, nyugatra Texasig és Nebraskáig, valamint az egész világon megtalálható. Egyéb tudományos nevei a következők: Melothria nigra, Melothria nashii, Melothria microcarpa, Melothria guadalupensis, Melothria fluminensis és Melothria edulis.
Green Deane “tételes” növényprofilja
IDENTIFIKÁCIÓ: Vékony, kúszó szárú, göndör indákkal rendelkező szőlő. Levelei sötétzöldek, három-öt karéjosak, 1,5-3 hüvelykesek, hasonlítanak az angol borostyánra, de finomabbak. Virágai kicsik, sárgák, öt szirmúak, a végén rovátkoltak. Gyümölcse babaméretű görögdinnyére hasonlít, éretlenül zöld és foltos vagy enyhén pettyes, éretten fekete, tele lédús hússal és fehéres magokkal.
ÉVIDŐSZAK: Északi éghajlaton nyáron termő, uborkaszerű. Déli területeken egész évben gyümölcsözhet, ha nincs fagy.
VILÁGOSÍTÁS: Nedves vagy időnként öntözött helyeken terem, gyakran bokrokon drapálva találjuk.
FELSZERELÉS: A fiatal, világoszöld dinnye kézből fogyasztható, vagy salátákhoz adva uborka ízű és aromájú. Savanyítani is lehet. Ne feledje, ne egyen sötétzöld vagy fekete gyümölcsöt. Egyébként kellemes rágcsálnivaló.