Logogram

A logogram, vagy logogram, egyetlen grapéma, amely egy szót vagy morfémát (a nyelv egy értelmes egységét) jelképez. Ez ellentétben áll más írásrendszerekkel, például a szótárakkal, abugidákkal, abjadokkal és ábécékkel, ahol minden egyes szimbólum (betű) elsősorban egy hangot vagy hangkombinációt jelöl.

A logogramokat általában “ideogramoknak” is nevezik. Szigorúan véve azonban az ideogrammok közvetlenül eszméket, nem pedig szavakat és morfémákat ábrázolnak, és az itt ismertetett logográfiai rendszerek egyike sem valódi ideográfiai.

A logográfiák különböző módon elrendezett vizuális elemekből állnak, nem pedig az alfabetikus nyelvekben használt szegmentális fonéma-építési elvet alkalmazzák. Ennek eredményeként az alfabetikusan írott szavak hangzását viszonylag könnyebb megjegyezni vagy kitalálni, bár az ideográfok jelentését viszonylag könnyebb megjegyezni vagy kitalálni. A logográfok másik jellemzője, hogy egyetlen logográfot több nyelv is használhat hasonló jelentésű szavak ábrázolására. Bár a különböző nyelvek is használhatnak azonos vagy hasonló ábécét, abjádot, abugidát, szótagírást és hasonlókat, az eltérő kiejtésű szavak azonos ábrázolásának mértéke sokkal korlátozottabb.

Logográfiai rendszerek

A logográfiai rendszerek a legkorábbi valódi írásrendszerek; a Közel-Kelet, India, Kína és Közép-Amerika számos első civilizációja használta a logográfiai írás valamilyen formáját. A logográfiai rendszerrel rendelkező nyelvek közé tartoznak például a következők:

• részben mássalhangzó alapú
  • egyiptomi hieroglifák – ókori Egyiptom
• részben szótag alapú
  • anatóliai hieroglifák – luwiai
  • ékírás – sumér, Akkád, más sémi nyelvek, elámi, hettita, luwiai, hurri és urartiai
  • maja írásjelek – chorti, yucatec, and other Classic Maya languages
  • Yi (classical) — various Yi languages
• Chinese-based systems
  • Chữ nôm — Vietnam
  • Geba — Naxi
  • Jurchen — Jurchen
  • Khitan large script — Khitan
  • Tangut — Tangut
  • Zhuang — Zhuang

There are no purely logographic language systems in existance today. A common myth is that Chinese is a logographic language. Though many characters have associated meanings, nearly all Chinese words involve combinations of characters. Only a small minority of words in Chinese involve single characters. Additionally, characters are made up of sub-character radicals that can also cue pronunciation and meaning. Only the most basic monosyllabic words in Chinese could be considered logographic.

Logographs are used in modern shorthand systems in order to represent common words. Ezenkívül a modern írásrendszerekben használt számjegyek és matematikai szimbólumok is logogramok – az 1 az egyet, a 2 a kettőt, a + a pluszt, a = az egyenlőséget és így tovább. Az angolban az erősítőjel & az and és et (például &c az et cetera), % a százalék, $ a dollár, # a szám, € az euró, £ a font stb. esetében használatos.

Ideográfiai és fonetikai dimenziók

Minden teljes logográfiai rendszer tartalmaz egy fonetikai dimenziót (például az “a” a @ at logogramban). Egyes esetekben, mint például az akkád ékírás, ahogyan azt az akkád nyelvben használták, a glifák túlnyomó többségét nem logográfiai, hanem hangértékük alapján használják. Sok logográfiai rendszernek van ideográfiai összetevője is, amelyet az egyiptomi esetében “determinánsoknak”, a kínai esetében pedig “gyököknek” neveznek. Tipikus egyiptomi használat az, hogy egy logogramot, amely potenciálisan több, különböző kiejtésű szót is jelölhet, kiegészítenek egy determinatívummal a jelentés leszűkítésére, és egy fonetikai komponenssel a kiejtés pontosítására. A kínai nyelv esetében a karakterek túlnyomó többsége a jelentéskategóriát jelző gyök és a kiejtést megadó fonetikus összetevő fix kombinációja, bár ez az elmúlt három évezred során kissé átláthatatlanná vált. A maja rendszer az egyiptomihoz hasonlóan logogramokat használt hangtani kiegészítésekkel, ugyanakkor ideográfiai komponensek nélkülözte.

Kínai írásjegyek

Fő cikk: Kínai karakterek osztályozása

A kínai tudósok hagyományosan hat típusba sorolják a kínai karaktereket etimológia alapján.

Az első két típus “egytestű”, ami azt jelenti, hogy a karakter más kínai karakterektől függetlenül jött létre. Bár a legtöbb nyugati ember felfogása szerint a legtöbb karaktert egytestű módon származtatták, a piktogramok és ideogramok valójában csak kis hányadát teszik ki a kínai logogramoknak. A kínai írás számára termékenyebb volt a két “összetett” módszer, azaz a karakter különböző karakterek összeillesztéséből jött létre. Annak ellenére, hogy “összetettnek” nevezik őket, ezek a logogramok még mindig egyetlen karakterek, és úgy írják őket, hogy ugyanannyi helyet foglaljanak el, mint bármely más logogram. Az utolsó két típus inkább a karakterek használatának módszerei, mint maguknak a karaktereknek a kialakítása.

1. Az első típus, és a kínai íráshoz leggyakrabban társított típus a piktogramok, amelyek az ábrázolt morféma képi megjelenítései, e.pl. 山 “hegy”.
2. A második típus az ideogramok, amelyek absztrakt fogalmakat próbálnak grafikusan megjeleníteni, mint például 上 “fel” és 下 “le”. Ideogramoknak tekinthetők az ideográfiai jelzővel ellátott piktogramok is; például a 刀 egy “kés” jelentésű piktogram, míg a 刃 egy “penge” jelentésű ideogram.
4. Radikális-radikális összetételek, amelyekben a karakter egyes elemei (a radikális) utalnak a jelentésre.
6. Radikális-fonetikus összetételek, amelyekben az egyik összetevő (a radikális) a karakter általános jelentésére utal, a másik (a fonetikus) pedig a kiejtésre. Ilyen például a 樑 (kínai: liáng), ahol a fonetikus 梁 liáng a karakter kiejtésére utal, a 木 gyök (“fa”) pedig a “tartógerenda” jelentésére. Az ilyen típusú karakterek alkotják a kínai logogramok többségét.
8. A megváltozott jelölésű karakterek olyan karakterek, amelyek eredetileg azonos karakterek voltak, de ortográfiai és gyakran szemantikai sodródás következtében kettéváltak. Például a 樂’zene’ olvasata is 樂’öröm’ .
9. Improvizációs karakterek (lit. “rögtönzött-kölcsönzött szavak”) és akkor kerülnek használatba, amikor egy anyanyelvi beszélt szónak nincs megfelelő karaktere, és ezért egy másik, azonos vagy hasonló hangzású (és gyakran közeli jelentésű) karaktert “kölcsönöznek”; esetenként az új jelentés kiszoríthatja a régi jelentést. A 自 korábban “orr” jelentésű piktográfiai szó volt, de kölcsönvették, hogy “én” jelentésű legyen. Ma már szinte kizárólag “self” jelentésben használatos, míg az “orr” jelentés csak halmazmondatokban és archaikusabb összetételekben maradt fenn. Származási folyamatuk miatt a japán kana teljes készlete ebből a karakterből állónak tekinthető, innen a kana elnevezés (仮名; a 仮 a 假 egyszerűsített formája).

A kínai írás legtermékenyebb módszerét, a radikális-fonetikus írást az tette lehetővé, hogy a kínai nyelv fonetikai rendszere nagyvonalú homonímiát tett lehetővé, és hogy a fonetikai hasonlóságot figyelembe véve általában figyelmen kívül hagyták a hangot, valamint a figyelembe vett karakterek középső és végső mássalhangzóit, legalábbis a rekonstruált ó-kínai kiejtésből következő elmélet szerint. Megjegyzendő, hogy a nyelvfejlődés hosszú időszaka miatt a karaktereken belül az ilyen komponens-“utalások”, mint amilyeneket a gyök-fonetikai összetételek adnak, néha használhatatlanok és félrevezetőek lehetnek a mai használatban. Ez különösen igaz a nem kínai nyelvekben, például a japánban, ahol a kínai írásjegyekhez szintén anyanyelvi olvasatokat csatoltak.

A japán és koreai nyelvben használt kínai írásjegyek

A kínai nyelv kontextusában a kínai írásjegyek nagyjából szavakat és morfémákat, nem pedig tiszta gondolatokat jelölnek; azonban a kínai írásjegyeknek a japán és a koreai nyelvek általi átvétele (ahol kanji, illetve hanja néven ismertek) némi bonyodalmat eredményezett ebben a képben.

Sok kínai szó, amely kínai morfémákból áll, a japán és a koreai nyelvbe a karakteres ábrázolásukkal együtt került át; ebben az esetben a morfémák és a karakterek együtt kerültek átvételre. Más esetekben azonban a karaktereket a japán és koreai anyanyelvi morfémák ábrázolására kölcsönözték, pusztán a jelentés alapján. Ennek eredményeként egyetlen karakter végül több nyelvben több hasonló jelentésű, de különböző eredetű morfémát is jelölhet.

Előnyök és hátrányok

Hátrányok:

• A betűrendes rendszerekhez képest a logográfiák hátránya, hogy sokkal több írásjelet és azok kiejtését kell megjegyezni (ami a japán, koreai és kínai nyelvekben számos lehet). Az angol helyesírás memorizálásához képest azonban sokkal kevesebb erőfeszítést igényel.
• Az írott szó kiejtése nem nyilvánvaló, hacsak nem ismerjük az összes logogramot (de kitalálható). A japánban ez különösen nehéz, mivel szinte minden logogramnak több lehetséges kiejtése van.
• Mivel ellentétben, egy szó helyesírása nem nyilvánvaló a kiejtésből, mint sok ábécés rendszerben, például az olaszban és a finnben. (Az angol nem túl jó példa erre a pontra.) Vagyis, hacsak nem ismerjük a szó jelentését is, és nem tudjuk kitalálni, hogy milyen logogramokból áll. A szövegszerkesztési technológia közelmúltbeli fejlődése azonban megkönnyítette a helyes logogram kiválasztását.
• A logogramok nem flektálhatók, mint az ábécés rendszerekben a szavak. Azok a nyelvek, amelyek importálták a kínai logogramokat, mint például a japán és a koreai (amelyek mindkettő kiterjedten flektál), nem tudják pontosan leírni a nyelvüket pusztán logogramokkal, és amúgy is szükség van egy külön alfabetikus vagy szótagrendszerre.

Előnyök:

• A legnagyobb előny, hogy nem feltétlenül kell ismerni az író beszélt nyelvét ahhoz, hogy megértsük őket – mindenki érti, mit jelent az 1, akár one, eins, uno vagy ichi. Hasonlóképpen, a különböző kínai dialektusokat beszélő emberek beszédben nem biztos, hogy megértik egymást, írásban viszont korlátozott mértékben igen, még akkor is, ha nem standard kínai nyelven írnak. Ráadásul az ősi Keleten (beleértve Vietnamot, Mandzsúriát, Koreát, Japánt stb.) az írásbeli kommunikáció (筆談) volt a nemzetközi kereskedelem és diplomácia normája. A siketek számára is sokkal könnyebben megtanulható a logogram-rendszer, mivel a szavak nem hanghoz kötöttek, és óriási mértékben csökkenti a memorizálandó szavak számát.
• A szavak jelentése közvetlenül megismerhető. Ez jelentősen csökkenti az alapszintű írástudástól a funkcionális és tudományos írástudásig való eljutáshoz szükséges erőfeszítések mennyiségét, annak ellenére, hogy az írástudás megszerzése kezdetben nehézségekbe ütközik. Mindenki, aki tudja, mit jelentenek a betűk, magyarázat nélkül is tudja, mit jelent egy új szó. Ez az előny a tudományos életben való előrehaladással egyre hangsúlyosabbá válik. Az angolban például az elvontabb szavakat mesterségesen építik fel görög vagy latin szavakból. Ezek a szavak a legtöbb szakterületen kívüli ember számára gyakran értelmezhetetlenek. Például a “logogram” szó a görög logo (“szó” vagy “beszéd”) és gram (“valami írott” vagy “rajz”) szavak kombinációja. Kínaiul 表語文字 (szót kifejező betű), és bárki, aki alapszinten írni-olvasni tud, helyesen kitalálhatja a jelentését. Ha valaki megtanulja az alapvető 2000-3000 betű/szó logogramot, azonnal funkcionális írástudóvá válik. És csak kis erőfeszítést igényel, hogy magasan haladó szintű tudományos műveltségre tegyen szert. Másrészt, például a nyugati nyelvekben az új kifejezések és az új szókincs tanulási görbéje nem csökken az akadémiai fejlődés során, hacsak valaki nem tanul görögül vagy latinul. A logogram használata csökkenti a memorizálandó szavak mennyiségét, mivel a legtöbbet szinte ösztönösen lehet olvasni és írni. Ez az elsődleges oka annak, hogy Japánban és Kínában az írni-olvasni tudók és a funkcionális írástudók aránya szorosan megegyezik.
• A logogram alapú rendszer kevesebb karaktert használ valaminek a kifejezésére, mint az alfabetikus rendszer. Compare the following title in English, Chinese(traditional/simplified) and Japanese, respectively:

• “Return of the King”
• “王者歸來”/”王者归来”
• “王の帰還”

Usually, the more complicated the idea being expressed, the more apparent this trend becomes; for example, the military term APFSDS and the translation in Chinese and Japanese:

• “armour-piercing fin-stabilized discarding sabot”
• “尾翼穩定脫殼穿甲彈”/”尾翼稳定脱壳穿甲弹”
• “装弾筒付翼安定徹甲弾”

And the weapon:

• “smoothbore gun”
• “滑膛炮”/”滑膛炮”
• “滑腔砲”

And also terms like:

• “Soviet-Sino Conflict”
• “中蘇對立”/”中苏对立”
• “中ソ対立”

Note however, that the number of spoken syllables in either langue is similar, és hogy az angol változat írásához szükséges leütések száma lényegesen kevesebb (21 versus 38 és 33 az első példában, és 53 versus 100 és 101 a második példában), ami azt jelenti, hogy a logográfiai változat írása lényegesen tovább tarthat. Ez kevésbé jelent problémát, ha számítógépen gépelünk.

A másik oldalon, az olyan példák esetében, mint a következő, nem sok előnye van:

• “Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége”
• “蘇維埃社會主義共和國聯盟”/”苏维埃社会主义共和国联盟”

Ez különösen igaz azokra az esetekre, amikor az angol egy szóval is ki tud fejezni egy gondolatot, mint például:

• “Szocializmus”
• “社會主義”/”社会主义”

vagy:

• “titkár” (a szervezetben)
• “秘書長”/”秘书长”
• “書記長”

Továbbá: “秘书长”

“書記長”

Moreover, a betűszavaknak van egy kis előnyük a rövidítések használatában, mint például a “Light Amplification by Stimulated Emission of Radiation” a “LASER”-re. Ez kisebb mértékben a logogram alapú nyelvekben is lehetséges. For example the United Nations:

• “UN”
• “国連” (from 国際連合)/”联合国”
• “联合国”

Or the North Atlantic Treaty Organisation:

• “NATO”
• “北約”/”北约” (From Chinese 北大西洋公約組織. The Japanese name is 北大西洋条約機構)

One advantage of logograms in cases like the first example is that, while one who has not heard of the United Nations would have no clue as to what UN is, with logograms a moderately educated individual could easily decipher that this 国連 is something to do with “国 -> country” and “連 -> union”, thus making the meaning more or less apparent. A második, a “北 -> north” és a “約 -> promise/treaty” azonban zavaró lenne.

A rövidebb mondatok előnyösek a főbb kommunikációs médiumok, például az újságok (különösen a főcímek), valamint a mobiltelefonok webböngészőinek és hasonló, kis képernyőn információt megjelenítő eszközök felhasználóinak. Ezeken az eszközökön jellemzően kevés gomb van, de a kínai karakterek alkotóelemeire bontó rendszereket, valamint a Bopomofo vagy Pinyin alapú fonetikai rendszereket használtak már arra, hogy egyetlen kínai karaktert több billentyű lenyomásával lehessen beírni.

A glifák száma miatt a programozásban és általában a számítástechnikában egy ilyen típusú karakter tárolásához több memóriára van szükség, mint egy latin alapú karakterhez, bár egy szót a kínaiban egy vagy két glifával (az Unicode-ban kettő-négy bájt) ábrázolnak, míg az angolban átlagosan öt karakter plusz egy szóköz (az ASCII-ben hat bájt) (az olyan nyelvekben, mint a spanyol és a német, több). Az Unicode-ot egyre gyakrabban használják még az angol nyelv esetében is (például a Java programozási nyelvben), és a kódolástól függően karakterenként egy vagy több bájtot használ.

Mivel a karakterfelismerés nem nehéz (hasonlóan a hasonló méretű rövid angol szavakhoz, mint például a “cat”, “dog” vagy “cake”), ha a rendszer megtanulta, és a mondatok viszonylag rövidek, a logogram alapú rendszer összességében gyorsabb olvasási időt tesz lehetővé.

Lásd még

• Kínai karakterek osztályozása
• Hieroglif
• Ideogram
• Piktogram

• A tipográfiai kiáltvány: egy különös nézőpont

• DeFrancis, John (1984). A kínai nyelv: Tények és fantázia, University of Hawaii Press. ISBN 0-8248-1068-6.
• Hannas, William C. (1997). Asia’s Orthographic Dilemma, University of Hawaii Press. ISBN 0-8248-1892-X.
• Hoffman, Joel M. (2004). A kezdet kezdetén: A héber nyelv rövid története, NYU Press. ISBN 0-8147-3690-4. – Chapter 3.

de:Schriftzeichen#Logogrammfr:Logogrammehe:לוגוגרמהsh:Logogramzh:意音文字

This page uses Creative Commons Licensed content from Wikipedia (view authors).