Mid-Term Break by Seamus Heaney

‘Mid-Term Break’ was published in Death of a Naturalist, Heaney’s most-famous volume, in 1966. It is dedicated to Heaney’s brother who died in a car accident in 1953 when he was only four years old. Heaney was 14 at the time. The text is incredibly personal and moving while at the same time analytical as Heaney tries to understand social roles.

Summary

The poem begins with the speaker stating that he is being quarantined within a “sick bay” of his college. Itt várta, hogy a szomszédai eljöjjenek érte és hazavigyék. A fiút veszteség érte, amely csak a vers utolsó sorában válik világossá.

Hazautazik, és szenvedő családja fogadja. Az apja sír, az anyja pedig még beszélni sem tud. Sok idegen van körülötte, akik megpróbálnak együttérezni a családdal, de erőfeszítéseik esetlennek tűnnek, és gyakran nemkívánatosak.

A holttest másnap mentőautóval érkezik, és a fiú egy reggel, amikor egyedül van, vet rá egy pillantást. Nagy sérüléseket nem lát, de tudja, hogy ez annak köszönhető, hogy az illetőt egy autó lökhárítója dobta el. Az utolsó sorban elhangzik, hogy a koporsó csak négy láb hosszú lesz, ugyanolyan hosszú, mint amilyen idős a gyerek, ezzel egyértelművé téve az olvasó számára, hogy a beszélő egy szörnyű balesetben vesztette el a kisöccsét.

A teljes vers itt olvasható.

Témák

A “Félévi szünet” című versben Heaney a veszteség és a gyász témáival foglalkozik. A vers középpontjában annak az autóbalesetnek az utóélete áll, amelyben Heaney öccse életét vesztette. A baleset áll a háttérben, ahogyan mindenki reagál Heaney körül. Van harag, tiszta bánat és távolságtartás, amit a családtagjainál megfigyel. A halál felborította a család dinamikáját, és megváltoztatta azt a módot, ahogyan mindenki reagál a mindennapi eseményekre. A nemi szerepek eltolódnak, és az olvasónak meg kell küzdenie a saját elképzeléseivel arról, hogy milyen a gyász, és hogyan változtatja meg az ember életét.”

Szerkezet és forma

Seamus Heaney “Mid-Term Break” című verse hét strófa, amely háromsoros halmazokból, azaz tercettekből áll. Ezek a tercettek az egész versben következetesek maradnak, amíg az olvasó el nem érkezik az utolsó sorhoz. Ez a sor elkülönül az előző strófáktól, és az egész mű összefoglaló pontjaként szolgál. A “Félévközi szünet” nem követ egy meghatározott rímképletet, de mégis egységes a hasonló sorhosszúságok, valamint a fél- és telt rímek pillanatai révén, amelyek a szövegben végig jelen vannak.”

Irodalmi eszközök

Heaney több irodalmi eszközt is használ a “Félévközi szünet”-ben. Ezek közé tartozik többek között az alliteráció, az enjambement, a cezúra és a képalkotás. Ez utóbbi az egyik legfontosabb technika, amit egy költő felhasználhat művében. Képek nélkül az olvasó valószínűleg érintetlenül hagyja a verset az olvasottak miatt. Például ezek a sorok az első strófából: “A harangok számolásával zárulnak az órák. / Két órakor a szomszédaink hazavittek.”

Az alliteráció elég jól látható az első strófában, amelyben a költő több olyan szót is használ, amelyek “c” hanggal kezdődnek. Ezek közé tartozik a “college”, “counting”, “classes”, “clock” és “close”, mindez három soron belül.

A kazúra és az enjambement olyan formai eszközök, amelyek hatással vannak arra, ahogyan az olvasó értelmezi a sorokat. Az enjambment a sortörésekkel foglalkozik, míg a cezúra a sorok közepén lévő szünetekre összpontosít. A vers utolsó sora például így hangzik: “Egy négylábú doboz, egy láb minden évre.” Az enjambementre is több példa van. Ilyen például a hatodik strófa első és második sora közötti átmenet, valamint a negyedik strófa harmadik sora és az ötödik strófa első sora.

A félévi szünet elemzése

1-3. sor

Egész délelőtt a főiskola betegszobájában ültem
(…)
Két órakor a szomszédaink hazavittek.

A vers azzal kezdődik, hogy a beszélő elmondja, hogy egész délelőtt a főiskola egészségügyi központjának “betegszobájában” ült. Kezdetben azt gondolhatnánk, hogy ez egy olyan betegség miatt van, amit a beszélő elkapott, és ami miatt el kell különíteni őt a többi diáktól. Ez nem így van és nem is így van. Mint az olvasó a következő strófákból megtudja, a beszélő elveszített valakit, aki nagyon közel állt hozzá, és a “betegszobában” kell megvárnia, amíg “szomszédai” hazaviszik.

A költő úgy döntött, hogy a veszteség valakire gyakorolt elidegenítő hatását hangsúlyozza azzal, hogy a beszélőt elkülöníti az iskolában lévő barátaitól vagy kollégáitól. Egyedül kell szenvednie, hogy senkinek se kelljen látnia, min megy keresztül.

Míg várakozik, tudja, hogy az iroda falán kívül zajlik az iskolai nap. Hallja a csengőket, és megérti, hogy “két óra” van, mielőtt valaki érte jönne. Elvesztésének mélységét az teszi nyilvánvalóvá, hogy nem egy családtag hozza vissza, hanem a szomszédok.

4-6. sor

A tornácon apámmal találkoztam, aki sírt-
(…)
És Big Jim Evans azt mondta, hogy ez egy kemény csapás volt.

A második strófában a beszélő hazaérkezett, és az első, amit lát, hogy apja a tornácon sír. Ez megdöbbentő látvány, hiszen korábban, amikor korábban temetéseken vettek részt, az apa mindig “nyugodtan vette a dolgot”. Soha nem nagyon hatotta meg, legalábbis külsőleg, a halál. De ebben a veszteségben valami más van.

Egy “Big Jim Evans” nevű szomszéd odajön a beszélőhöz, és elmondja neki, hogy ez a veszteség “kemény csapás” volt a beszélő apjára.

7-9. sor

A baba huhogott és nevetett, és ringatta a babakocsit
(…)
Az öregek felálltak, hogy kezet rázzanak velem

Ő most a házban van, és a legközelebbi rokonai között. A szobában egy csecsemő van, aki boldogan nem vesz tudomást a körülötte zajló gyászról. Ott van, “gügyögve” a “babakocsijában”.

A szobában lévő férfiak, apja munkatársai és a család barátai felállnak és “kezet ráznak”, amikor belép a házba. Őt váratlanul éri és zavarba hozza ez a cselekedet. Nem tudja, hogyan reagáljon erre. Az olvasó ezen a ponton még mindig nem tudja, hogy ki az, akit a beszélő elvesztett.

10-12. sor

És azt mondják, hogy “sajnálják a bajt”.
(…)
Az iskolában, ahogy anyám fogta a kezem

A negyedik strófában világossá válik, hogy nem az édesanyja halt meg, hiszen ott van és fogja a kezét, miközben az összes idegen beszél hozzá. Végtelen sokan sorakoznak fel, és mondják el neki, mennyire sajnálják a “baját”. A férfiak és nők még itt, ezen a temetésen sem képesek szembenézni a történtekkel. Inkább “baj” történt, mint egy szerettük halála vagy fontos veszteség.

Az idegenek körülveszik a kis családot. A fiatal beszélő hallja, amint azt mondják egymásnak, hogy ő a “legidősebb gyerek”, aki “iskolában volt”, amikor bármi is történt, megtörtént.

13-15. sor

Az övéi és kiköhögött dühös, könny nélküli sóhajok.
(…)
A holttesttel, amelyet az ápolók elkábítottak és bekötöztek.

Az anya még mindig a fia kezét fogja. Képtelen kifejezni magát, csak “dühös, könny nélküli sóhajokat” tud kiköhögni. A veszteség túl nagy az igazi értelmes szavakhoz.

Végre megérkezik a mentőautó. Eltelt egy bizonyos idő, mióta a fiú először értesült a veszteségről, és a holttestet feldolgozták. Az ápolónők “elkábították és bekötözték”. Már nem vérzik, és minden súlyos sebet eltakartak.

16-18. sor

Másnap reggel felmentem a szobába. Hóvirágok
(…)
Hat hét óta először. Most sápadtabb,

Az utolsó előtti strófában a beszélő végre képes szembenézni a testtel. “Másnap reggel” felmegy a szobába, amelyben a holttestet őrzik, és meglátja az ágy mellett a “Hóvirágokat / És gyertyákat”. Ez egy békés jelenet, a meditáció és a csendes elmélkedés jelenete.

A fiú “hat hét óta” most látja először ezt a személyt. Nem világos, mennyi idő telt el a baleset óta, amelyben ez a szeretett személy életét vesztette, de a fiú már jó ideje távol van az iskolától.

19-22. sor

Bal halántékán mákos zúzódás,
(…)
Egy négylábú doboz, minden évnek egy láb.”

Az utolsó strófában, az utolsó sor felakasztásában végre kiderül a személy kiléte. Először a beszélő közöl néhány részletet a test állapotáról. Az illető fejének oldalán van egy piros, “pipacsos” színű zúzódás, de ezen kívül nincsenek “rikító hegek”, amelyek arról árulkodnának, hogy mi történt a balesetben.

A következő mondatból kiderül, hogy a test azért van ilyen állapotban, mert a “lökhárító kiütötte őt” a nagyobb balesetből. Bárki is volt ez a személy, az autó ütközésétől halt meg.

Az utolsó sor az, amely egyértelművé teszi a személy kilétét. A holttest a beszélő testvéréhez tartozik, aki mindössze négyéves volt, amikor meghalt. Holtteste egy korának és méretének megfelelő dobozban nyugszik. Mindössze négy láb hosszú, ugyanolyan hosszú, mint amilyen hosszú éveket élt a földön.

Hasonló költemények

Azoknak az olvasóknak, akiknek tetszett a “Félévközi szünet”, érdemes elolvasniuk Heaney más, legismertebb verseit is. Például az ‘Ásás’, a ‘Másik oldal’ és a ‘Szüreti íj’. Ez utóbbi Heaney 1979-es Field Work című gyűjteményében jelent meg. A nosztalgiáról és a gyermekkorhoz kötődő emlékekről szól. A ‘The Other Side’ a vallási megosztottság és különbözőség témáit, valamint a megbékélés lehetőségét járja körül. Ezek gyakori témák Heaney munkásságában Észak-Írországgal kapcsolatban. Az “Ásás” szintén önéletrajzi jellegűnek tekinthető. Heaney-t ábrázolja, amint bent ül, miközben apja kint dolgozik a kertben.