Mikrokristályos cellulóz:

Mi a mikrokristályos cellulóz?

A mikrokristályos cellulóz (MCC) nem emészthető növényi anyag olyan forrásokban, mint a fapép és a kemény növényi szárak. Ezeket a növényeket betakarítják, megtisztítják és finom, fehér porrá őrlik. Azért nevezik “mikrokristályosnak”, mert apró kristályai csak mikroszkóp alatt láthatók. A mikrokristályos cellulózt gyakran adják a termékekhez, de nem a tápérték miatt, hanem különböző más célokra. És bármennyire is furcsának tűnhet, hogy őrölt fapépet adnak élelmiszerekhez vagy gyógyszerekhez, ez biztonságos és legális.

A mikrokristályos cellulózt az összetevők listáján porított cellulóz, MCC, cellulózgumi vagy karboximetilcellulóz néven is megtalálhatja. A mikrokristályos cellulóz gyakran megtalálható étrend-kiegészítőkben, gyógyszerekben és csomagolt élelmiszerekben, és egyedi tulajdonságait számos okból használják (x).

Honnan származik a mikrokristályos cellulóz?

Egyeseket elbizonytalanít a gondolat, hogy “fapép” kerüljön az élelmiszerekbe. A mikrokristályos cellulóz azonban nem újrahasznosított ipari raklapokból készül. Valójában az MCC gondosan feldolgozott cellulóz fából vagy más szívós növényi részekből, például cirokból, gyapotvászonból vagy kenderből (x, x).

Mikrokristályos cellulóz a gyógyszertárban

Ha átböngészi a fürdőszobaszekrényét, valószínűleg talál olyan tablettákat és tablettákat, amelyekben mikrokristályos cellulóz van inaktív összetevőként (x). Csak néhány ezek közül (x):

• Acetaminofen
• Alprazolam
• Ciklobenzaprin
• Oxikodon

A személyápolási termékek is tartalmazhatnak mikrokristályos cellulózt. A mikrokristályos cellulóz önmagában inert és könnyen tömöríthető. Ez teszi a gyógyszeripari termékek tökéletes összetevőjévé. Technikailag a mikrokristályos cellulóz egy segédanyag – egy inaktív anyag, amelyet egy hatóanyag hordozójaként használnak. Az MCC növeli a hatóanyag térfogatát, lehetővé téve, hogy az adagolható, adagolt formában fogyasztható legyen. Ezt a szemcsés fehér port tablettákba tömörítik, de lenyeléskor könnyen lebomlik.

Mikrokristályos cellulóz a piacon

Nem csak a gyógyszergyártók értékelik a mikrokristályos cellulóz előnyeit. Az MCC az élelmiszer-előállításban is nagy szerepet játszik. Valójában az MCC az egyik legnépszerűbb élelmiszer-adalékanyaggá vált. A mikrokristályos cellulóz élelmiszerekhez történő hozzáadása befolyásolhatja azok textúráját anélkül, hogy az ízre hatással lenne (x).

A MCC könnyen kötődik és keveredik a vízzel, és zselésítő tulajdonságokkal rendelkezik. Az MCC emulgeálószerként működik, olyan termékként, amely szuszpendálja az összetevőket egy oldatban, és megakadályozza a víz szétválását. A mikrokristályos cellulóz hozzáadása képes egyesíteni két, általában ellenálló folyadékot (például vizet és olajat), amelyek a polcon állva szétválnának.

A mikrokristályos cellulóz a magasabb kalóriatartalmú összetevők helyettesítőjeként működik. Sejtszerkezete a zsírt utánozza, és általában jelen van a csökkentett zsírtartalmú termékekben. Fagylaltban, tejszínhabban és desszertekben is felverhető és sűríthető, így az ételek krémesek lesznek zsír hozzáadása nélkül. Az MCC tömeget és testességet ad az ételeknek anélkül, hogy kalóriát adna hozzá, így a fogyasztó fizikailag elégedettnek érzi magát anélkül, hogy túlterhelné a kalóriaszámot (x).

Az MCC egyéb felhasználási területei:

• Táplálékrost hozzáadása
• A leves- és szószkonzervek stabil, félig folyékony állapotban tartása
• A csomósodás megakadályozása és a szabad folyású termék lehetővé tétele a reszelt és reszelt sajtokban, porított italok és fűszerkeverékek

Mikrokristályos cellulóz a hírekben

A mikrokristályos cellulóz mint élelmiszer-adalékanyag a közelmúltban került be a hírekbe (x). A fogyasztók érthető módon tudni akarják, hogy mi van az ételükben.

A töltőanyagok hozzáadása az élelmiszerekhez nem új ötlet. A kenyérsütők és más élelmiszergyártók az ipari korszakban egészen a modern időkig faanyagokat adtak az élelmiszerekhez. A 18. században a kenyérkészítők megpróbálták olcsón táplálni az embereket. A búza kevés volt, de fűrészpor bőven akadt. Mivel a fűrészmalmok és a reszelőmalmok gyakran egymás mellett helyezkedtek el, könnyű átmenet volt a fűrészpor hozzáadása a kenyérhez. Ezt a kenyeret olcsóbb volt elkészíteni, és több embert táplált.

A “fűrészporos kenyérrel” azonban nem mindenki volt elégedett, és ez újabb élelmiszer-szabályozáshoz vezetett. Azok a vállalatok, amelyek az élelmiszereik tisztaságát népszerűsítették, egyre népszerűbbek lettek (x).

A közelmúltban egy nagyobb, parmezán sajtot gyártó vállalat perbe keveredett, mert túl sok cellulózt adott a termékeihez. Más sajtgyártók jellemzően mikrokristályos cellulózt használnak termékeikben elfogadható mennyiségben. A gyorsétteremláncok is használnak MCC-t zsemlében, sajtban, turmixokban, szószokban, sült krumpliban, hagymakarikákban és húsokban – szinte mindenben (x).

Az MCC biztonságos?

Az FDA engedélyezi az élelmiszeripari vállalatoknak a cellulóz hozzáadását, azt állítva, hogy az egy ártalmatlan, szerves adalékanyag. A gyártók a cellulózt a teljes élelmiszertermékhez legfeljebb 4 százalékban adhatják hozzá (x).

A húskészítményekben lévő mikrokristályos cellulóz esetében más a helyzet, mivel a húst az USDA szabályozza. Az USDA úgy rendelkezett, hogy a gyártott húskészítmények csak 3,5 százalék mikrokristályos cellulózt tartalmazhatnak.

Néhányan azzal érvelnek, hogy a mikrokristályos cellulóz csak egy felesleges töltőanyag, de drágább, mint az olyan szénhidrát töltőanyagok, mint a cukor és a keményítő. És a keményítő töltőanyagokkal ellentétben az MCC nem származik GMO növényekből. Nem peszticidekkel permetezett földekről szedik, hanem fenntartható erdőkből (x).

Cellulóz vs. keményítő

A cellulózt és a keményítőt is gyakran adják a feldolgozott és csomagolt élelmiszerekhez. Hasonlóak, mert glükóz alapú polimerekként épülnek fel, amelyek olyan anyagok, amelyek hasonló egységeket tartalmaznak egymáshoz kötve (x).

A cellulóz egy gyakori, természetes polimer. A pamut, a fa és a papír mind rostokban gazdag cellulózt tartalmaz. A keményítő szintén polimer, és a leggyakoribb szénhidrát az étrendünkben. A burgonya, a búza, a rizs és a kukorica mind nagy mennyiségű keményítőt tartalmaz.

A cellulózban lévő glükózegységek béta-kötésekkel, a keményítőben lévő glükózegységek pedig alfa-kötésekkel kapcsolódnak egymáshoz. De mit jelent ez a mindennapokban? Azt jelenti, hogy a cellulózt rághatjuk, amíg a tehenek haza nem jönnek, de nem tudjuk megemészteni.

Az emberi szervezet nem rendelkezik a cellulóz lebontásához és felhasználásához szükséges enzimekkel. A tehenek azonban képesek megemészteni a kemény füvekben és növényekben lévő cellulózt. A cellulózt a négykamrás bélrendszerükben lévő szimbiotikus baktériumok segítségével dolgozzák fel. A termeszek is hordoznak hasznos baktériumokat a megfelelő enzimekkel az általuk elfogyasztott fa lebontásához (x).

A keményítőt ezzel szemben mi meg tudjuk emészteni és fel tudjuk használni. A szervezetünk rendelkezik a keményítőt glükózzá bontó enzimekkel, amelyet energiaként elégethetünk.

Oszlatható és oldhatatlan rostok

Amikor rostokról beszélünk, két alapvető típusát fogyasztjuk – az oldható és az oldhatatlan rostokat. De mi a különbség az oldható és az oldhatatlan rostok között?

Az oldható rostok lebomlanak vagy feloldódnak vízben. A nyálkák, a pektinek és a gumik az oldható rostok típusai. Amikor vízzel érintkeznek, gélesednek és megduzzadnak. Jótékonyan hat a táplálkozásunkra, mert kiegyensúlyozza a vércukorszintet és csökkenti a koleszterinszintet. Az oldható rostok táplálékforrásai közé tartozik a zabpehely, a hüvelyesek, a gyümölcsök és zöldségek, valamint az árpa.

Az oldhatatlan rostok anélkül haladnak át az emésztőrendszeren, hogy formájukban sokat változnának. A cellulóz és a lignin az oldhatatlan rostok típusai. Ez is jótékony hatással lehet a bélrendszerre. Csökkenti az aranyér kialakulásának kockázatát, lehetővé teszi a belek optimális működését, és terjedelme miatt “szabályosan” tarthatja a székletürítést. Az oldhatatlan rostok csökkenthetik a koleszterinszintet, és csökkenthetik a vastagbélrák és a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát (x, x, x).

Cellulóz az élelmiszerekben

A kelkáposztasaláta vagy egy tányér párolt kelbimbó nagy mennyiségű cellulózt tartalmaz. A növényekben lévő cellulóz valójában a növény szerkezeti váza, amely a növény védelmében működik.

A cellulózrost segíthet a fogyásban, mivel a sok rosttól gyorsabban érezzük jóllakottnak magunkat. A cellulóz emellett lehetővé teszi az említett zöldségekből és más élelmiszerekből származó egyéb tápanyagok fokozatos felszívódását is. A glükóz lassú asszimilációja a véráramba megakadályozza az inzulin-kiugrásokat (x). A brokkoli, a káposzta, a salátafélék és a karfiol természetes cellulózt adnak az étrendhez. A teljes kiőrlésű gabonafélék a védő, rostos borításukkal szintén természetes cellulózforrások.

Nagyon sokan küzdünk azzal, hogy megfelelő mennyiségű gyümölcsöt és zöldséget fogyasszunk, ami korlátozza a rostbevitelünket. Ezért egyesek rostkiegészítőket is beiktatnak a diétájukba. Mindazonáltal, aki rostpótláson gondolkodik, konzultáljon egészségügyi szakemberével.

Mikrokristályos cellulóz mellékhatások

A bizonyos rostpótlókban található mikrokristályos cellulóz enyhe mellékhatásokat okozhat (x). Ezek lehetnek gázok, puffadás és fokozott széklettermelés.

Ha Ön Crohn-betegségben szenved vagy korábban bélelzáródása volt, beszélje meg orvosával vagy gyógyszerészével a rostkiegészítőkkel kapcsolatos gyógyszerkölcsönhatásokat.

A rostkiegészítők csökkenthetik egyes gyógyszerek felszívódását és csökkenthetik a vércukorszintet. Aki rostkiegészítőket szed, annak kis adagokban kell kezdenie a bélgázok minimalizálása érdekében.

A végeredmény

A mikrokristályos cellulóz gyakori gyógyszer- és élelmiszer-adalékanyag. Inert, íztelen tulajdonságai több okból is ideális összetevővé teszik. A mikrokristályos cellulóz olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek a gyógyszereket kényelmes tablettákban juttatják célba. Az MCC az élelmiszerekben is sokoldalúan felhasználható, mivel térfogatot és textúrát biztosít, és optimalizálja az eltarthatósági időt. A mikrokristályos cellulóz a gyorséttermi termékekben is gyakori.

A magas oldhatatlan rosttartalmú mikrokristályos cellulózt gyakran fából, gyapotból vagy növényi szárakból állítják elő. Bár az FDA legálisnak minősítette, hogy az élelmiszerek kis mennyiségben tartalmazhatnak MCC-t, egyesek aggódnak a fadarabok hozzáadása miatt az élelmiszerekben. Egyelőre azonban a mikrokristályos cellulóz továbbra is a fogyasztói termékek egyik legfontosabb összetevője marad (x).