Ha már egy ideje követed a havi filmkritikáimat, észreveheted, hogy az ikonikus szó elég gyakran felbukkan. Számomra ez egy meghatározó szó, amit egy szuperlatívuszos film, egy kiemelkedő alakítás vagy egy jelentős jelenet megjelölésére használtam. Nem egyszer használtam már egy emlékezetes járművel kapcsolatban is, amelynek sikerült beégetnie magát az én és a közönség kollektív emlékezetébe.
Talán egyetlen rovatomban sem volt még olyan apropója a szónak, mint a Rob’s Car Movie Review e havi négykerekű sztárjának leírásakor. Az autó, amelyről beszélek, a Smokey és a Bandita című film felejthetetlen, szürkés “sikító csirke”!
A Rastar Pictures által gyártott és a Universal Studios által 1977-ben forgalmazott Smokey és a Bandita című filmet a legendás hollywoodi kaszkadőr, Hal Needham rendezte. Annak ellenére, hogy a népszerű sztárok, Burt Reynolds és Sally Field, valamint a mellékszereplők, Jackie Gleason és a country-sztár Jerry Reed szerepeltek benne, a Universal vezetői annyira meg voltak győződve arról, hogy a film bukásra van ítélve, hogy a filmnek biztosított promóciós költségvetés gyakorlatilag semmi volt.
A Studio Cityben biztos volt néhány vörös arc, amikor a film “alvósiker” lett, 126.737.428 dolláros hazai bevétellel az év második legnagyobb bevételű filmje lett, amelyet csak a Star Wars előzött meg!
Bo “Bandita” Darville (Burt Reynolds).
A film úgy kezdődik, hogy Bo “Bandit” Darville (Reynolds), a legendás, nyugdíjas kamionos, egy apa-fiú mágnáspáros felajánlja neki, hogy 28 óra alatt szállítson 400 láda Coors sört Texarkanából Atlantába (az akkori szesztörvényeket megsértve) egy nagyszabású partira, amit a páros rendez. A fizetség? Hatalmas, 80 000 dollár!
A kamionos barátja, Cledus “Snowman” Snow (Reed) segítségét igénybe véve ketten kitalálnak egy tervet, amelyben utóbbi a sört a nagy teherautójával szállítja, míg a Bandita egy gyors autóval a rendőrség csaliként vezet.
Carrie (Sally Field).
Az Atlanta felé vezető úton, száguldva, a Bandita felvesz egy stoppoló menyasszonyt, Carrie-t (Field), aki az esküvőjük napján hagyta ott a vőlegényét. Történetesen a vőlegény a helyi seriff, Buford T. Justice (Gleason) fia, akinek feltett szándéka, hogy visszahozza a menyasszonyt az oltár elé. Justice csatlakozik a rendfenntartó erők egy csapatához, akik vad üldözésbe kezdenek négy államon keresztül, eltökélten, hogy megakadályozzák hőseinket abban, hogy elérjék Atlantát.
Sherriff Buford T. Justice (Jackie Gleason).
Még ma is könnyen érthető, hogy a Füstös és a bandita miért vált olyan jelenséggé, amilyen volt. Végig szilárd alakítások vannak, különösen Reynoldsé, aki úgy játssza a Banditát, mint egy westernből ismert hűvös, hősies törvényen kívüli. A Reynolds és Field közötti kémia kézzelfogható (a való életben is egy párt alkottak), és segít a páros modernkori Bonnie és Clyde szerepében.
A főszereplők közötti kémia kézzelfogható.
A forgatókönyv, bár nem éppen az Iliász, mégis jó példája az archetipikus történetmesélésnek, és időt szán a két főszereplő szerelmi kapcsolatának kialakítására. Szintén jól sikerült a film tempója, amely időnként frenetikus, máskor pedig lakonikus, de mindig jól adagolt, hogy a nézőt lekösse. Mivel a filmet Hollywood egyik vezető kaszkadőre rendezte, az üldözéses jelenetek, az ugrások és az autóbalesetek természetesen első osztályúak.
Az üldözéses jelenetek, az ugrások és az autóbalesetek természetesen első osztályúak.
De a Smokey és a Bandita igazi különlegessége a Bandita által vezetett autó, az ikonikus fekete-arany 1977-es Pontiac Firebird Trans Am. Legalábbis a filmben ezt láthattuk. Az esztétikailag módosított 1977-es modellt akarták népszerűsíteni, de a gyártás beindításának késése miatt nem volt elég autójuk, ezért a GM négy 1976-os Trans Am-et alakított át ’77-es karosszériával és matricákkal a filmhez.
Az ikon: A Bandita 1977-es Pontiac Trans Am-je.
A filmben használt autók mind szériaautók voltak, automata váltóval párosított 400ci V8-as motorral felszerelve, kivéve a hídugrásos jelenetet végrehajtó autót, amelyet egy erősebb Chevy motorral és kézi váltóval szereltek fel.
A film híres hídugása.
A forgatás során mind a négy autó tönkrement; a hídugrás az egyik autót megviselte, a focipályára való kerítésen való átugrás megölt egy másikat, a másik kettőt pedig az árkon és padkán való áthajtás tette tönkre. Amikor a film utolsó jelenetének forgatására került a sor, nem maradt működő jármű, így az egyik roncsot be kellett tolni a forgatásra.
A Bandita és paripája.
A Pontiac nyilvánvalóan nem volt elégedett Needhammel, amikor az autókat visszakapta, mivel az általuk kötött szerződésben kikötötték, hogy a járműveket működőképes állapotban kell visszaadni, de minden keserűség enyhült, amikor a Pontiac a film sikere nyomán rekordszámú, 93 341 Trans Am-et adott el.
A futáson.
A stúdió vezetőinek talán jobban kellett volna bízniuk a filmben, amelyet szinte kitagadtak. A kiváló szereplőgárdával, a remek akciójelenetekkel és igen, azzal az ikonikus Trans Am-mel sok mindent lehet szeretni. És még mindig szeretem. A tízből hét és fél pisztolyt adok a Füstös és banditának.
A szerzőről: Rob Finkelman a Street Muscle Magazine szabadúszó írója. A New York-i Egyetem filmes iskolájába járt és ott végzett 1992-ben, majd húsz évig dolgozott a filmszakmában dokumentumfilmesként és forgatókönyvíróként. Életének két nagy szenvedélyét – a filmeket és az autókat – ötvözni és ezekről írni álmai munkája. Minden hónapban egy autós filmkritikát hoz nekünk, és nyitott a javaslatokra, úgyhogy írd meg a tiédet alább.